Hat évvel ezelőtt Izraelben a kerttulajdonosok éppúgy műgyeppel váltották fel a füvet és szárazságtűrőbb, ágas-bogas növényekkel a leveles(ebb) fajokat, mint a 4 éve tartó aszállyal küzdő amerikaiak most Kaliforniában. (Ott mostanra vannak részek, ahol a lakók hetente csak egyszer zuhanyoz(hat)nak és az e célra használt vizet sem engedik le a lefolyón, hanem öntözésre használják.)
Az izraeli hatóságok akkor azt kérték a polgároktól, hogy 2 perccel rövidítsék meg zuhanyozásukat. A slaggal történő kocsimosást pedig egyenesen betiltották. A túl sok vizet fogyasztók a köbméter alapján olyan tarifasávba estek, ahol drágább a víz ára - ez tulajdonképpen adóként funkcionált. És a pazarlástól elrettentő eszközként.
Az sem segített, hogy Izrael lakosságának nagy része a sivatagos déli régióban él - a vízhálózat javarészt a Galileai-tóból vonta el a vizet északon. Uri Schor, a kormány Vízhivatalának szóvivője a The New York Times-nak azt nyilatkozta, hat éve Izrael közel járt ahhoz a kritikus ponthoz, amikor előfordulhat, hogy olyannyira nincs elegendő víz a víztárolókban, hogy egyes épületekben egyszerűen nem folyik víz a csapból. A hétéves vízhiány 2005-ben kezdődött és 2008-2009 fordulóján tetőzött. (A vízhiány egyike annak az 5 globális problémának, amivel 2050-re szembe kell majd néznünk.)
A négy üzem évi 492 milliárd liter ivóvizet termel. A Sorek üzem Tel Aviv közelében állítólag a legnagyobb kapacitású vízsótlanító telep a világon, évente 151,4 milliárd liter víz jön ki belőle, ami Izrael nyolcmilliós lakosságának közel 16-17%-át képes ellátni.
Izrael teljes -tehát lakossági, mezőgazdasági és ipari- vízfogyasztásának mintegy 50%-át sótlanított tengervízből elégítik ki. (Az ország évente 1987 milliárd liter vizet fogyaszt, ebből 1237 milliárd litert ivóvízként.) Az aszályok idején pedig zavartalanul működik a vízhálózat. A kerti növényeket is nyugodtan lehet locsolni.
A vízsótlanítás (fordított ozmózis révén) persze energiaigényes és drága eljárás -következésképp a víz fogyasztói ár is felment. Az állam jelenleg köbméterenként 58 dollárcentért (162 forintért) vásárolja a Sorekből kijövő vizet.
A fogyasztók átnevelése is fontos része volt a programnak. A Vízhivatal képviselői kvázi házaló ügynökökként járták a lakásokat és ingyen helyeztek üzembe új, víztakarékos csapfejeket és zuhanyrózsákat (melyek levegőt juttatnak a kifolyó zuhatagba). Az erőfeszítéseknek meg lett az eredménye: átlagosan 18%-kal csökkent a háztartások vízfogyasztása.
A The New York Times szerint a másik terület, ahol Izrael példásan reformálta meg pazarló szokásait, a mezőgazdaság. Az ország élen jár a szennyvíz tisztításában és újrafelhasználásában: a keletkező szennyvíz 86%-át kezelik ily módon, az így kapott mennyiséget a mezőgazdaságba áramoltatják. Ez lefedi az agrárium teljes vízigényének 55%-át.
A kaliforniai San Diego közelében lévő Carlsbadban is az Israeli Desalination Enterprises (IDE) építi a vízsótlanító üzemet. De a cég dolgozott már Chilében, Indiában, Olaszországban és Ausztráliában is.
- Egyesek úgy vélik, a sótlanított víz mennyiségének növekedése a vízfogyasztásban felér a vízrendszer privatizációjával (a telepek 25 év múlva szállnak vissza állami tulajdonba).
- Vannak, akik szerint a szennyvíztisztítás mindössze arra jó az államnak, hogy kétszer adja el ugyanazt a vizet.
- Az arabok azért panaszkodnak, hogy túl drágán kapják a vizet.
- Eközben Izrael azt hangsúlyozza, hogy többet szolgáltat nekik, mint amennyit a hatályos békemegállapodások megkövetelnek.
- A zöldek azt nehezményezik, hogy a sótlanításba fektetett pénzek elvonták az állami támogatást a vízkészletek tisztításától és megőrzésétől (azok tisztaságát ugyanis jócskán rontotta az ipari szennyezés).
- Ökológusok attól félnek, hogy a tengervíz beszippantása kedvezőtlen hatással lehet a tengeri élővilágra, amennyiben a turbinák beszippantják a tengeri élőlények petéit, lárváit. Arra azonban éveket kell várni, mire vizsgálatokból kiderül, ez így történt-e.
