Obama megoldja az éhezés világgondját

2013. április 20. szombat - 16:01 / Kriston László
  •    

A recesszió elvonta a gazdag országok élelmiszersegélyekre fordított pénzeit, az élelmiszerárak növekedése pedig továbbcsökkentette a ráfordított összegek vásárlóerejét. Obama úgy akarná orvosolni a harmadik világbeli éhínséget, hogy az ottani termelőktől szereznék be az alapanyagokat.

A megoldás pofonegyszerű. A szállítás költségei több millió dollárral mérsékelhetők így, s a szállítmányok hamarabb juthatnának a célországokba. Csak hát az amerikai termelőknek és agrárvállalatoknak így nem hajtana hasznot az éhínségbiznisz.

George W. Bush már előállt egy hasonló elgondolással 2007-ben, de a mezőgazdasági vállalkozók ellenkezése nyomán a kongresszus nem fogadta el a tervezetet. Tulajdonképpen az összes fontos „élelmiszerdonor” ország helyi termékekkel és terményekkel látja el azokat a régiókat, ahol humanitárius válságok állnak elő. Az USA maradt az egyetlen kivétel.

A washingtoni kormány a – hidegháború alatt még Élelem a Békéért nevet viselő – program keretében mintegy 60 éve hazai földön szerzi be az alapanyagokat az élelmiszersegély-szállítmányokhoz, és ennek 75 százalékát amerikai hajózási vállalatokkal juttatja el a világ távoli tájaira. Az államkassza évente 1,4 milliárd dollárt költ e programra. Az Oxfam szerint a jelenlegi módszer nem „küldetésvezérelt”, és „nem a szegényekről szól”, hanem a nyugati termék/termény terítéséről új piacokra.

Számos polgárháborútól sújtott országban a helyi áruk beszerzése az egyetlen megoldás, mivel a gerillák által uralt, veszélyes területeken az amerikai konvojok áthaladása aligha kivitelezhető. Szíriában és az afrikai országokban nagyobb segélyre lenne szükség, mint amennyit jelenleg nyújtani képesek a donor országok. Az amerikai USAID jelenleg csak Szíriában fordítja helyi élelmiszer vásárlására a rendelkezésre álló 1,4 milliárdos keret egy kis hányadát.

Ellenzik az amerikai termelők

Az amerikai szállítmányozási, mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalatok persze azonnal mozgásba lendültek, és lobbizni kezdtek Washingtonban (még a reformjavaslat felterjesztése előtt) azt hangoztatva, ha megvonják tőlük a megrendeléseket, az ront az amerikai gazdaság egészén – írta az International Herald Tribune. Csatlakozott hozzájuk 22 szenátor is, akik az USA kukorica- és gabonatermelő tagállamait képviselik (az ország eme részét hívják corn beltnek).

Az Obama által javasolt élelmezési reformnak köszönhetően az USA az eddigi létszámnál 17 millióval több rászorulót tudna ellátni élelemmel a szegény országokban (néhány nappal a bejelentés után Rajiv Shah, az USAID vezetője már csak 4 milliót emlegetett az AP hírügynökségnek!). A változtatások a 2014-es állami költségvetéssel lépnének életbe.

A reform kritikusai felvetették, hogy a helyi termény vásárlása felverheti az árakat a harmadik világban, vagyis újfent kevesebb élelmet kap ugyanazért az összegért Amerika.

Mi az esélye, hogy a reformot megszavazzák, és nem bukik el úgy, mint ifj. Bush idején?

  • Obamáék arra számítanak, hogy a keresztény hitvallású – és hívő szavazókat képviselő – politikusok lelkiismereti kérdést csinálnak abból, hogy az elesettek nem hagyhatók élelem nélkül.
  • A szenátorokon nagy a nyomás, hogy csökkentsék az állami kiadásokat az amerikai államadósság mérséklése érdekében. A hatékonyabb költésnek bármilyen módja kedvezőbb fényben tűnik fel ma, mint 2007-ben. A javasolt reform ugyanis 10 év alatt 500 millió dolláros megtakarítással járna.
Nem üzérkednek tovább
Nem üzérkednek tovább A Fehér Ház a tervek szerint megszüntetné azt a gyakorlatot is, melynek keretében „pénzesítették” a búzát: a nemzetközi segélyszervezetek gabonát kaptak az államtól, melyet a szegény országokban pénzért eladtak, a befolyó összeget pedig saját éhínség elleni programjaikra fordíthatták (természetesen a saját működési költségeiket is fedezve ezáltal).
A módszer azonban konkurenciát és árversenyt jelentett a szegény országok termelőivel szemben.A washingtoni kongresszus kutatócsoportja, a Government Accountability Office (Kormányzati Elszámolási Iroda) már 2011-ben hangsúlyozta, ez a megoldás „nem hatékony”, és a folyamat során kézen-közön mintegy 300 millió dollárt vesztenek el a felek.