Mit kínál a parasztwellness?

2011. szeptember 16. péntek - 16:29 / Kriston László
  •    

A szlovák határ közvetlen közelében meghúzódó zsákfalu első ránézésre nem az a hely, amit az ökotudatos vidéki életvitel hallatán hajlamosak lennénk elképzelni. Pedig Gömörszőlősön szombaton adták át az Ökológiai Intézet új látogatóközpontját. A mintaértékű létesítmények felszereltsége, működése s az ott folyó tevékenység a környezettudatos életmód elősegítését szolgálja.

A Miskolctól ötven kilométerre, a gömöri dombok között elhelyezkedő helység lakossága nyolcvan főre apadt, munkalehetőségeket keresve sokan elköltöztek innen. A falu zsáktelepülés, forgalom itt már alig van, az emberek az országút közepén sétálnak. A falut nem kerülték el a vidékfejlesztés hiányának kórságai:

– Elöregedő helyi népesség, funkciót veszített épületek, kiüresedett helyi piacok – sorolja a tüneteket Gyulai Iván ökológus, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány igazgatója. – Csakhogy nyomaiban még fellelhető a hagyományos paraszti kultúra, az újraéledő természeti táj, a viszonylagos nyugalom, csend, a tiszta környezet, amelyek maradandó és megőrizendő értékek.

Az 1992-ben alakult intézet azt tűzte ki célul, hogy bővítse és fejlessze a társadalom fenntarthatósággal kapcsolatos ismereteit és szemléletét, s az elméletet a gyakorlatba is átültesse. Így lett Gömörszőlős a fenntarthatósági törekvések egyik hazai szimbóluma.

Mintaprogram

A mintaprogramnak szánt falufejlesztés 1993-ban vette kezdetét: az intézet három és fél millió forintért négy falusi portát vásárolt. Az épületeket úgy újították fel, hogy a zöld házak prototípusaivá váljanak, de megőrizzék eredeti jellegüket és stílusukat. Így került a cseréptetőkre napkollektor, a kert végébe szélkerék és esővízgyűjtő, s a házakba több olyan épített szerkezet, ami javára válna minden településnek. Így tömegkályha, komposzt WC és organikus víztisztítás.

Komposzt WC
A száraz toalettekkel megspórolható a háztartási vízfelhasználás 30 százaléka: nem kell vizet felhasználni az ürülék eltávolításához, mert az egy komposztáló tartályba vagy gödörbe kerül, ahol gombák és számos más mikro- és makroorganizmus közreműködésével komposzttá alakul. „A vízzel való lehúzás helyett faforgácsot vagy szalmát használunk, hogy biztosítsuk a szén és a nitrogén helyes arányát a komposztáláshoz.” Ezzel megelőzik a fekete szennyvíz tisztításának bonyolult folyamatát, és helyben tartják azokat a szerves anyagokat, amelyekre szükség van a talajban.

Az új információs központ sajátos falszerkezetet kapott: nyolcvan centi vastag a fal, ebből a tartófal harminccentis porotontéglákból áll, amit negyven centi légrés követ, és egy kisméretű téglafal zár le. A légréseket polisztirol gyöngyökkel töltötték meg. A megoldás kettős funkciójú, szigetel és levegőzik is.

Egy hektáron biogazdálkodás zajlik, a növénytermesztés társításokban folyik: a növények egymást segítik a tápanyagellátásban, vagy védik egymást a kártevőktől. A kertben zöld trágyanövények – például lóbab, körömvirág, spenót, csillagfürt, somkóró – javítják a talajt. A társnövények közül az illóolajat termelők – mint a kakukkfű, a zsálya, a levendula, a borsfű – riasztják, vagy éppen vonzzák a megfelelő rovarokat. A hüvelyesek – borsó, bab – tápanyagot raktároznak el a következő évi kultúra számára. Némelyek magasra nőnek, és árnyékot, kellemes mikroklímát adnak más növényeknek, vagy éppen megtámaszkodni lehet bennük. Figyelni kell arra is, hogy vannak „rossz szomszédok", amelyeket távol kell tartani egymástól, ilyen például a burgonya és napraforgó vagy a paradicsom és karalábé.

A kultúrában folyamatos öntözés valósul meg a gyökérszinten, a vizet szélkerék juttatja a rendszerbe. Az állati trágyából és az úgynevezett zöldtrágyából készült komposzt pótolja a talajban a tápanyagot, és segít megőrizni a talaj szerkezetét.

Parasztwellness vendégeknek

Az idelátogató vendégek elsajátíthatják az állattartás, a kertészkedés és az energiagazdálkodás környezetbarát módjait, s a „parasztwellness" jegyében testüket is megmozgathatják a földeken, kertekben végzett munkával. Sokféle teendő kínálkozik: aszalás, befőzés, kandírozás, komposztkaskészítés, faültetés, metszés, sajtkészítés. Ha elfáradnak, pihenésképpen a helyi fonóházban megismerkedhetnek a gyapjúszövés titkaival, rongyszőnyeget készíthetnek, vagy meglátogathatják a falumúzeumot.

A település lakói maguk termelik meg az alapélelmiszereket. A cél az önellátás lenne, de a kenyérért azért továbbra is a boltba mennek.

– Az intézet törekszik arra, hogy vendégeit egyre nagyobb mértékben organikus, helyben termelt élelmiszerrel lássa el, de az önellátás egyelőre azért nem valósul meg a faluban, mert sajnos a helyi termelés hihetetlenül versenyképtelen a tömegtermeléssel szemben. Takarékoskodni főként azon lehet, hogy az ember nem számolja fel a saját tevékenységének a munkabérét – jegyzi meg Gyulai Iván.

Az intézet szeretné elérni, hogy a környezettudatos vállalatok, munkahelyi közösségek is ideszokjanak az őszi, téli, tavaszi hónapokra, és Gömörszőlősön tartsák szakmai rendezvényeiket, itt ismerkedjenek meg a fenntartható életvitel és energiagazdálkodás gyakorlatával, amihez az intézet ismeretterjesztő előadásokat és szemléltető programokat egyaránt kínál.

A cikk a Piac&Profit magazin kedden (09.20) megjelenő új számában jelenik meg

Tömegkályha
A házakba tömegkályha került (lásd még Piac&Profit 2011/8. szám). Ezt azért nevezik így, mert nagy tömegű anyagot építenek be vele, Gömörszőlősön például kilenc tonnát. „Van egy égéstér két égéskamrával, amit köpenyfal vesz körül. Ezt egy harmadik téglafal követi, tíz centiméteres légréssel, ami körbefogja a belső magot, amelyben cirkulál az égéskamrákban felhevült füstgáz. A kályha lényege, hogy a két égéskamrában szinte tökéletes az égés, a füstgáz addig cirkulál, amíg átadja a hőt a falaknak, és viszonylag lehűl. A füstelvezetés útjába beépül egy fűtött ülőpadka, majd innen kerül a füst a segédkéménybe, és innen a rendes kéménybe. Három napig tárolja a meleget” – magyarázza Gyulai Iván. A tömegkályha előnye a korszerű faelgázosító kazánokkal szemben – amelyekben árammal működő ventilátorok fújják be a levegőt –, hogy a levegőzése passzív. Háromszáz légköbméter befűtéséhez egy napra húsz kilogramm tűzifa szükséges. A kályhába hőcserélőt is beépítettek, amely a kút vizét melegíti fel, és használati meleg vizet termel.