Kaliforniai kvóta-piac: egyelőre ingyen osztogatják

2011. január 30. vasárnap - 13:16 / Kriston László
  •    

Kalifornia lesz az EU után a legnagyobb karbonkvóta-piac. Nem vártak rá, hogy kiderüljön, mi lesz a kiotói egyezmény sorsa, mely meghonosította a kvótakereskedelem intézményét. A kaliforniai törvényhozók a karácsonyi szünet előtt jóváhagyták az emissziókereskedelem beindítását az államon belül, mely önmagában is a G20-ak ligájába tartozó gazdaság. 

Miután a washingtoni Kongresszus nem vitte keresztül a klímatörvényt, a (2012-től hatályos) zöld törvénycsomaggal rendelkező Kalifornia maradt az egyetlen reménye a zöldeknek, hogy talán itt megkapaszkodhat a kvótapiac intézménye, mely egyrészt regulázza a kibocsátási engedélyek kereskedelmét, de főleg évről-évre limitálja a kibocsátást, vagyis emisszió-mérséklést hajt végre (ezért hívják úgy a rendszert: cap-and-trade).

Hackerek támadtak
Január 19-én szerdán cyberkalózok illetéktelenül behatoltak az európai karbonkereskedelem komputerizált rendszerébe, és kijátszva a tagországok eltérő számítógép-biztonsági előírásai közötti réseket, mintegy 40 millió dollár értékű karbonkvótát mozdítottak el és helyeztek át más számlákra – magyarán loptak.
Az ICE Futures Europe, a Nasdaq OMX Commodities Europe és a londoni LCH Clearnet még aznap felfüggesztette karbonkvóta kereskedelmét, miután az Európai Bizottság nyomban erre utasító határozatot adott ki és legalább egy hétig szünetelteti a kereskedést.
A hatóságok szerint koordinált támadássorozatról van szó, vagyis nem egy esetben történt behatolás. Az EU 2005 óta működő emisszió-kereskedelmének (ETS) történetében hasonló esetre még nem volt példa. A határidős papírok kereskedelme tovább folytatódott – az ETS tavaly 90 milliárd eurós forgalmának nagy részét amúgy is ezek teszik ki.

A klímapolitikában érdekeltek már a Cancún konferencia után aggályukat fejezték ki, mondván könnyen elhalhat a kvótakereskedelem: a klímacsúcs egy évvel elhalasztotta a kiotói jegyzőkönyv jövőjéről szóló döntést.

Az 1997-es kiotói egyezmény 2012-ben lejár, s az idei durbani klímacsúcs résztvevőire hárul a feladat, hogy azt meghosszabbítsák, vagy új egyezményt kovácsoljanak össze, mely már az USA-t, Indiát és Kínát is emisszió-mérséklésre kötelezi.

Rossz hír, hogy Kanada, Ausztrália, Dél-Korea és Japán egyelőre elhalasztották saját karbon-piacuk beindítását és Indiai sem rohan hanyatt-homlok, hogy az emisszió-mérséklésnek erre az útjára lépjen.

Kedvező fordulat

E félelmek fényében örvendetes hír, hogy a 19 milliárdos deficittel küszködő Kalifornia törvényhozása engedélyezte az emisszió-kereskedelmet. A helyi Levegővédelmi Tanács (Air Resources Board) elfogadta a széndioxid és más üvegházgázok kibocsátási engedélyekkel való regulázását, illetve az évről-évre kevesebb kvóta kibocsátásával a fokozatos emisszió-mérséklést.

A kvótakereskedelem ellenzői azzal érveltek, hogy az csökkenti az állam versenyképességét, hiszen aki itt akar emisszióval járó iparágban vállalkozni, annak több pénzt kell költenie cége működtetésére.

Arnold Schwarzenegger a zöld munkahelyek teremtésével kecsegtette választóit. A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a cap-and-trade rendszer rövid távon valóban visszafogja a gazdaságot, de idővel némi pozitív (bár számban kifejezve nem nagy) hatása is mutatkozhat.

A környezetvédők is aggályaiknak adtak hangot, mert a program megengedi a favágást a vállalatoknak (ha másutt megőrzik a fákat és a létesítmény körüli körzetben növelik a fákban tárolt CO2 mennyiségét).

Az emissziókereskedelem alapszabályai:
  • A kvótakereskedelmi (cap-and-trade) rendszerben az országokra és vállalatokra kibocsátási limitet rónak ki.
  • Az emisszió-limitben érintett ágazatok köre nő
  • A piacra dobott kibocsátási kvóták száma évről-évre csökken, ezzel egyre kisebb az engedélyezett összemisszió, megvalósul a kibocsátás-mérséklés
  • Ha a cégek túllépik a kibocsátási limitet, kibocsátási engedélyeket vehetnek azoktól a gazdasági szereplőktől, amelyek nem használták fel azokat (vagyis nem volt akkora az emissziójuk, amekkora megengedett)
  • A kibocsátási limit túllépését úgy lehet még ellensúlyozni, hogy ellentételezésként karbon-semlegesítő projektekbe fektetnek pénzt, és a (lásd a másik keretes anyagban)

Egyelőre ingyen osztogatják

A kvótakereskedelem -bár 2012-től törvényileg kötelező érvényű a nagy kibocsátókra nézve Kaliforniában- a kezdetekben a cégek becsalogatására épít majd. A sérülékeny gazdaság miatt tehát nem aukción osztják szét a kibocsátási engedélyeket. Akárcsak az EU-ban, eleinte itt is ingyen osztják szét az alapkvótákat, s a kibocsátási limit túllépése után kell a piacon pénzért megvenniük az azt lefedő kvótákat.

A globális karbonpiacok tavaly 144 milliárd dollárt értek, 2012-ben 1700 milliárdot fognak, 2016-ban pedig 10 ezermilliárdot, jövendölte a Reuters az érdekeltségi körébe tartozó Point Carbon szakvéleményére hivatkozva. A karbonsemlegesítésre -tehát túllépett kibocsátási limit ellentételezéseként emissziót elszívó vagy megelőző projetektet- szolgáló kvóták árfolyama 8 dollárnál mozog.

A kibocsátott üvegházgázok tonnánkénti ára 2012-re várhatóan 10 dollárra nő, 2016-ra 18 dollárra. Ekkora az USA nyugati partjának kvótakereskedelme lesz a második legnagyobb piac, szorosan az európai karbonpiac mögött. Három kanadai tartomány (Ontario, Quebec és British Columbia) tervezi, hogy jövőre csatlakozik a Kaliforniában beinduló emissziókereskedelmi rendszerhez.

A karbonpiacok hatékonysága csak egy bizonyos szint felett éreztetheti hatását: ha gyenge a piac, és nem képes felnyomni a karbonárakat, akkor nincs elég nyomás a kibocsátókon, vagyis nehezedik elegendő költségvonzat rájuk és nem éri meg nekik, hogy a megújuló energiaforrásokba fektessenek és zöldítést végezzenek alkalmazott technológiáikban, ami ez estben még mindig olcsóbb (lenne), mint a tetemes kibocsátást kiváltó karbonkvóták vásárolgatása milliószámra, dollármilliárdos összegekért.

Az uniós piacon jelenleg 14,5 euró, vagyis 19,2 dollár a kibocsátott széndioxid tonnája, az USA keleti parti emisszió-kereskedelmében viszont csak 2 dollárba kerül. Az Atlanti-óceán túloldalán tehát olcsóbban lehet szennyezni a légkört, így a nehézipar szereplőinek jobban megéri ott füstölni.

Bővülő emisszió-ellentételezési módok

Nem elhanyagolható elem, hogy sokrétűbbé válnak a karbonsemlegesítési modellek: a klímaegyezmény hatására bővül azon zöld üzleti lehetőségek száma, amelyekbe fektetve leírhatók az emissziós limitek túllépései.

Az ENSZ Környezetvédelmi Szervezete (UNEP) már régóta kardoskodott, hogy ne csak a megújuló energiás létesítmények harmadik világban való finanszírozásával lehessen kompenzálni a fejlett országok nagyvállalatainak (pontosabban az EU kvótapiacán résztvevő gazdasági szereplők) szennyezését a karbon-semlegesítési rendszerben, mely a Clean Development Mechanism (CDM) nevet viseli. A jövőben az erdőirtást megfékező kezdeményezésekbe fektetett pénzek is beszámíthatók lesznek a karbon-semlegesítésbe.

Emissziós kvótapiacok a világban
Kiotói jegyzőkönyv
  • Résztevők: 37 fejlett ipari ország (kivéve az USA, mely nem ratifikálta a szerződést)
  • Működése kezdete: 2005.
  • Szabályozott kibocsátás: mind a 6 üvegházgáz-fajtára kiterjed
  • Emisszió-csökkentési cél: 5 % az 1990-es bázisévhez képest
  • Csökkentési időszak: 2008 és 2012 között
Európai Unió Emisszió-kereskedelmi Rendszere (ETS)
  • Résztevők: 27 EU tagállam (és annak közel 11 000 ipari létesítménye)
  • Működése kezdete: 2005.
  • Szabályozott kibocsátás: az EU emissziójának közel fele
  • Emisszió-csökkentési cél: 21 % a 2005-ös bázisévhez képest
  • Csökkentési időszak: 2020-ig
  • Az alapkvótákat javarészt ingyen kapják, de az emissziós határ túllépése esetén pénzért veszik a többi kibocsátási engedélyt
  • Bővülés: 2013-tól kezdve az energiacégek kötelesek fizetni minden egyes kvótáért
Új-Zéland Emisszió-kereskedelmi Rendszere
  • Működése kezdete: 2010. július 1.
  • Szabályozott kibocsátás: ipari és közlekedési emisszió
  • Szabályozott emisszió-megkötés: erdőtelepítés.
  • Bővülés: 2013-tól a szemétiparra, 2015-től a mezőgazdaságra is kiterjed
  • Emisszió-csökkentési cél: 10-20 % az 1990-es bázisévhez képest
  • Csökkentési időszak: 2020-ig
  • A kibocsátási engedélyeket az adott iparág termelési átlagához mérik. A légszennyező cégek 2013-ig két lehetőség közül választhatnak: vagy 18,9 (amerikai) dolláros áron vásárolják meg a tonnánkénti CO2-kibocsátást, vagy minden második szennyező létesítményüket (kvázi: gyárkéményüket) leállítják.
USA – Északkeleti Part Regionális Üvegházgáz Kezdeményezés (RGGI)
  • Működése kezdete: 2009. január
  • Résztvevők: az USA 10 északkeleti tagállama Karbonsemlegesítési lehetőségeket kínál (megújuló energiák, szeméttelepekről és állati ürülékből eredő metán tárolása stb.)
  • Emisszió-csökkentési cél: 10 % a 2009-es bázisévhez képest
  • Csökkentési időszak: 2018-ig
Japán – Tokiói Városi Kereskedelmi Rendszer
  • Működése kezdete: 2010. április
  • Résztvevők: az 1400 legnagyobb légszennyező
  • A város vezetősége állapítja meg a kibocsátási limitet (gyáraknál és irodáknál egyaránt), amit napenergiás, energiatakarékossági, üzemanyaghatékonysági és más fejlesztésekkel lehet teljesíteni.
  • Emisszió-csökkentési cél: 25 % az 1990-es bázisévhez képest
  • Csökkentési időszak: 2020-ig
Kaliforniai Éghajlatvédelmi Törvény
  • Arnold Schwarzenegger zöld törvénycsomagja
  • Elfogadták: 2006.
  • Népszavazáson megvédték: 2010. november
  • Emisszió-kereskedelem indulása: 2012.
  • Résztvevők: a gazdaság egésze
  • Bővülés: 2015-től a közlekedési szektor is
  • Emisszió-csökkentési cél: 1990-es év emissziójához visszatérni
  • Csökkentési időszak: 2020-ig

Nyugati Klíma Kezdeményezés (WCI)

  • Működése kezdete: 2012, mint próbaév
  • Résztvevők: az USA 11 tagállama és 3 kanadai tartomány
  • Emisszió-csökkentési cél: 15 % a 2005-ös bázisévhez képest
  • Csökkentési időszak: 2020-ig
  • Bővülés: 2015-től a közlekedési szektor is

 Forrás: Reuters