Ganéj-menedzsment: jön a “metán-semleges” hamburger?

2010. július 05. hétfő - 17:18 / Kriston László
  •    

A sertés és marhahús ökológiai lábnyoma nem csekély. Az állattenyésztésnek nagyobb a légszennyező hatása, mint a légi szállítmányozásnak. Az állatok a hatalmas ürülékképzés miatt olyanok a Föld klímájának, mint a füstölgő gyárkémények. Nem is igazán tudjuk, hogy a boltban megvásárolt húsok mögött milyen hatalmas ammónia-, széndioxid- és nitrogénoxid-kibocsátás áll.

Hogyan lehet, hogy a disznók és tehenek farából több üvegházgáz jön ki, mint a repülőgépek hátsó feléből, kérdezheti az olvasó. Ugyanezt kérdezték az állattenyésztő gazdák világszerte. Az erre vonatkozó számítások némileg félrevezetőek, legalábbis a mezőgazdasági szereplők szerint: a jószág ugyanis nemcsak az ürülékével és az abból levegőbe eregetett gázokkal szennyezi a levegőt. A mezőgazdaság ökológiai lábnyomába beleszámítják az őserdők kivágását is, amelyet azért pusztítanak el, hogy minél több termőföldnek adjanak helyet, ahol takarmányt és szóját termesztenek az agrárium egyre nagyobb állatállományának élelmezésére. (Márpedig a kivágott ősfákból hatalmas mennyiségű megkötött CO2 szabadul ki a levegőbe – ezért lehetséges, hogy az erdőpusztításban élen járó, ám gépesített iparral alig rendelkező távol-keleti országok, mint például Indonézia a légszennyező nagyhatalmak közé tartozik). Brazíliában a szójatermelés az elmúlt évtizedekben duplájára nőtt, s a szójatermésnek több mint felét állatok etetésére használják.

A mezőgazdasági termékek emissziója
Répa: 0,09 kilogramm CO2
Gabona: 0,22 kg. CO2
Zabpehely: 0,31 kg. CO2
Tej: 0,45 kg. CO2
Csirke: 0,8 kg. CO2
Paradicsom és egyéb üvegházban termesztett élelmiszernövények: 1,22 kg. CO2
Sertéshús: 2,22 kg. CO2
Lazac: 2,72 kg. CO2
Sajt: 4,89 kg. CO2
Garnélarák: 5,44 kg. CO2
Szarvasmarha teje: 6,8 kg. CO2
Szarvasmarha húsa: 9 kg. CO2

Az állattenyésztésé az emissziók 18 százaléka

A globális népesség gyarapodása növeli az emberiség húsigényét is. Márpedig 2050-re 3 milliárd fővel fog bővülni a Föld lakossága, amelynek hússal való ellátása nagy terheket fog róni a természeti környezetre. A három nagy fejlődő országban, Kínában, Indiában és Brazíliában a vörös húsok termelése 33 százalékkal nőtt az elmúlt évtizedben, 2000 és 2050 között pedig világszerte megduplázódik majd, állítja az International Herald Tribune, amely több ízben is átfogó, terjedelmes cikkekben foglalkozott az állattenyésztés emissziós problémáival.

Bolygónkon immár több trilliónyi(!) háztáji állatot nevelnek emberi fogyasztásra. E jószágok felelősek a globális ÜHG-emisszió 18 százalékáért, megelőzve az autók, buszok és repülőgépek összes emisszióját. A cementgyártással szennyező építőipar és a bőszen füstölgő energiaszektor mellett csak a nemzetközi klímaegyezményt övező tárgyalások idején került a klíma-diskurzus homlokterébe a mezőgazdaság, mint a két említett szennyező iparág egyenrangú párja.

Jellemző motívum, hogy az ENSZ "zöld finanszírozási rendszerében" szereplő 2000 emisszió-csökkentést előmozdító projekt közül mindössze 98-nak van köze a mezőgazdasághoz.

Hasznosítanák a biogázt

Politikai nyomásra kezdett felgyorsulni az állattenyésztés ökológiai lábnyomának és mérges gáz-kibocsátásának csökkentését segítő technológiák bevezetése, valamint kutatása. A cél az üvegházgázok "befogása" és hasznosítása, ahelyett, hogy visszaáradna a légkörbe. A biogáz organikus anyag oxigénmentes lebomlásakor anerobikus (levegőmentes) bomlással (vagy másszóval fermentációval, erjedéssel) keletkezik, amit kis baktériumok, mikrobák végeznek. Biogázt általában biomaszából, állati ürülékből, városi szennyvízből, növényi komposztanyagokból állítanak elő. A biogáz e fajtája metánban és széndioxidban gazdag.

A biogáz termelés a mezőgazdaság dinamikusan fejlődő ága. A felgyülemlő állati ürülékből ugyanis gázok és hő nyerhetők: előbbiből motormeghajtásra használható gázokat vagy elektromos áramot állíthatnak elő, utóbbit pedig fűtésre használhatják fel.

Egyes tudósok újfajta takarmány előállításával próbálkoznának, ami kevesebb metánt termel a marhák bélrendszerében, mások olyan szarvasmarhafajták kitenyésztésével kísérleteznek, amelyek szervezete kevesebb metánt produkál az emésztéshez. Mivel az USA-ban megugrott a búzamagvakból történő etanol-gyártás, a legtöbb állattenyésztő telepen úgynevezett "szeszgabonával" tömik a jószágokat, ami a legolcsóbb táp, mert erjedés után megmaradt szemes takarmány. Ez az "étrend" azonban a legújabb vizsgálatok szerint még inkább elősegíti az ammónia-képződést az ürülékben, vagyis növeli a mezőgazdaság üvegházgáz-emisszióját. 

A húsiparban, a végfelhasználói oldalon az élelmiszeripari mérnökök igyekeznek "zöldebb" megoldásokkal előrukkolni: de nem jöttek még rá a "metán-semleges" hamburger receptjére.

Egyelőre a harmadik világból ismeretesek az adatok arra vonatkozóan, mennyibe kerül egy átlagos biogáz-üzem felállítása egy farmon vagy állattenyésztő telepen: Ázsiában körülbelül 300-500 dollárba (68 300-.114 000 forint), Afrikában 1400 dollárba (319 000 forint).

Klímaellenségek: üvegházgázok az állattenyésztésből

Az emberi tevékenység által levegőbe jutó metán összmennyiségének 60 százalékát a mezőgazdaság adja (főleg a rizstermesztés és az állati ürülék-képződés). A metán sokkal károsabb a légkörre nézve, mint a CO2. Az általunk elfogyasztott húsfajták közül a levegőt leginkább a marhahús előállítása szennyezi. Ám a metán itt a közhiedelemmel ellentétben nem is annyira az ürülékből száll ki, hanem a több előgyomorral bíró jószág száján, kérődzés és böfögés közben. A globális nitrogénoxid kibocsátás 60 százalékáért is az agrárium felel, mert a műtrágyák nitrogénban gazdagok. Csakhogy a nitrogénoxid háromszázszor(!) erősebb, mint a CO2. Az sem elhanyagolható (környezeti) szempont, hogy a hústárolás energiaigényes, mert az állandó hűtés, a fridzsiderek működtetése rengeteg áramot emészt fel.

Az USA-ban a mezőgazdaság az ország emissziójának mindössze 7,4 százalékát tette ki 2006-ban, ám ez a szám azért viszonylag alacsony, mert iparilag fejlett országként ott hatalmas kibocsátásokat generál a nehézipar, a kereskedelem/szállítmányozás és az energiaszektor. Ráadásul a 7,4 százalék nem tartalmazta az üzemanyag elégetésével járó kibocsátást.

A "CO2-intenzív" marhahús
1 kilogramm marhahús előállítása hétszer(!) több üvegházgázt juttat a légkörbe, mint 1 kilogramm csirkehúsé
1 kilogramm marhahús előállítása ötvenszer(!) több üvegházgázt juttat a légkörbe, mint 1 kilogramm zöldség megtermelése

Ökológiai ártalmak: átárazott húsok?

Hús- és élelmiszeripari szakemberek azt szorgalmazzák, hogy a húsáruk címkézésében tüntessék fel az adott húsfajta emissziós vonzatait:hogy egy kiló marha- vagy serthéshús előállítása például X tonna ÜHG-kibocsátást eredményezett, s a fogyasztó ennek tudatában (vagyis környezeti szempontokat is mérlegelve) dönthesse, hogy a kezében lévő, csomagolt húsadagok közül melyiket választja.

Svédország már rá is szánta magát egy ilyen címke-rendszer alkalmazására. Mások egy olyan húsadó bevezetését látnák célszerűnek, amelyet a vörös húsokra rónának ki. Az persze egyelőre nagy kérdőjel, hogy vajon a fogyasztói szokások megváltoznának-e két újítástól, s a vásárlók hajlandók lennének többet fizetni a húsért, amelynek árába belefoglalták annak ökológiai ártalmait?

Környezetkímélő trágyázás

A szakemberek által kitűzött cél, miszerint az agrárium évente egymilliárd tonnával kevesebb üvegházgázt eregessen a légkörbe, 90 százalékban megoldható a trágyázással. Sok gazda már ma is úgy trágyáz, hogy a termőföld felszíne helyett lyukakat ásva a mélybe juttatja a trágyát, hogy az ne aszalódjon a nap melegében, mert attól csak kipárlanak belőle a káros gázok, magyarázta az International Herald Tribune. A lap szerint klímaegyezmény szakértői azt is elképzelhetőnek tartják, hogy az emissziójukat csökkentő farmerek emissziós kvótákhoz juthassanak, amiket ez esetben eladhatnak a 80 milliárd dolláros volumenű amerikai kvótakereskedelmi rendszerben, vagy ha túllépik az engedélyezett emissziót, kvótákat lennének kötelesek vásárolni, akárcsak a nehézipari szereplők. Új-Zéland már 2008-ban bejelentette, hogy a mezőgazdasági tevékenységet 2013-ig bevonja nemzeti szintű kvótakereskedelmi rendszerébe, hogy az agrárium emisszióját ily módon helyezzék állami ellenőrzés és szabályozás alá.

Az EU direktívával szabályozta a szenny-menedzsmentet és a szemétlerakók kezelését. Az Egyesült Államokban a "Tiszta levegő törvény" tér ki a gazdák felelősségére: pontos adatokkal kell szolgálniuk a hatóságoknak farmjuk ÜHG-kibocsátásának mennyiségéről (a metánt kivéve). Ha az emisszió eléri az évenkénti 50 tonnát, a gazdákat arra kötelezi a törvény, hogy "begyűjtsék" e gázokat és hasznosítsák.

Az emisszió-megtakarítás többszintű lehet: az ürülékből kiszálló metánt elszívják és elégetik, elektromos áramot vagy biogázt állítanak elő belőle, valamint az okos trágyázással csökkentik a nitrogén-kibocsátást is. Ám e módszereket csak nemrég kezdték megfigyelni, tanulmányozni, és legfőképp mérni, vagyis viszonylag kevés számadat áll a tudósok rendelkezésére a "ganéj-menedzsment" hatékonyságáról, illetve ÜHG-kibocsátási vonzatairól.

Vannak, akik úgy vélik, a leghatékonyabb módszer az agrárium ÜHG-kibocsátásának csökkentésére a fogyasztók önmérséklete lenne. Szerintük az egyén húsfogyasztásának önkéntes visszafogása éppoly hatékony lépés a légkör védelmében, mint a gázolaj meghajtású gépkocsi lecserélése hibridre. Sőt, van aki emissziós adatokra hivatkozva vallja, a hús mellőzése az étrendből a kocsiváltásnál is sokkal jobban csökkenti az egyén ökológiai lábnyomát.

Biogáz a régmúltban
Perzsiában már évezredekkel ezelőtt rájöttek, hogy a rothadó növények gyúlékony gázokat eregetnek ki magukból. Az ókori Kínában Marco Polo megfigyelése szerint szennyvíz-aknákból hasznosították a gázokat, s ez a gyakorlat már a híres felfedező idejében állítólag 2-3 ezer éves múltra tekintett vissza. A 19. század közepén Bombay-ben (a mai Mumbaiban) is hasonló telepet létesítettek.