Évi 100 millió dollárt kaszál a tiltott japán bálnavadászat

2010. október 29. péntek - 10:11 / Kriston László
  •    

A japán kormány támogatását élvező szigetországi bálnavadászat hamis indokkal, tudományos vizsgálatra és a kulturális szokások megőrzésére hivatkozva mészárolja le az állatokat. Az évek óta nemzetközi felháborodás keltő programot továbbra sem szankcionálja az illetékes nemzetközi szervezet.

Az 1986-ban elrendelt nemzetközi moratóriumban kiskapuk maradtak, amik lehetővé teszik Japán, Izland és Norvégia kibújását a kereskedelmi célú bálnavadászat tilalma alól.

A tokiói vezetés márciusban -miután a témát feldolgozó The Cove című film Oscar díjat kapott– jelezte, hogy hajlandók visszafogni a bálnavadászatot, ám annak megszüntetését nem garantálták.

A nemzetközi nyomás ellenére a hazafias japán szólamok és a programot védő bürokrácia kitartanak: a program így három évtizede folyik akadálytalanul – ha nem is zavartalanul, hiszen a külföldi állatvédő aktivisták rendre karamboloznak a nyílt vízen a japán vadászhajókkal, amivel sikerül kitiltaniuk magukat az ország felségterületéről. Ezek az incidensek rendre ellenséges érzületeket keltenek a japán közvéleményben, s Tokió már nem meri megkockáztatni, hogy "megfutamodjon" és engedjen a washingtoni kormány vagy más nagyhatalmak kérelmének, figyelmeztetésének. Egyes politikusok attól tartanak, hogy ha egyszer engednek, akkor azután a veszélyeztetett tengeri fajok halászata kerül terítékre, és ugyanott találják magukat: nemzetközi nyomás alatt.

A bálnaevés kérdése afféle "szent tehén" státuszra tett szert a japán belpolitikában, az önrendelkezés és szuverenitás emblematikus (és makacskodó) esete lett. Megfigyelők szerint a külföldi helytelenítést és kritikát imperialista befolyással tették egyenlővé egyes demagóg, nacionalista politikai erők (melyeknek csak a hangjuk nagy, tömegbázisuk nincs, mivel alig 10 000 embert tudhatnak támogatóik között). A liberális demokrata kormányzat pedig úgy találta, itt végre egyszer kedvezhet ellenzékének – cserébe kompromisszumot várhat tőlük más kérdés(ek)ben. (Nyáron azonban kormányváltás történt, melynek választási programjában szerepelt a kereskedelmi célú bálnavadászat újbóli engedélyeztetése, még ha az állami, állítólagosan tudományos célú bálnavadászatra nem is tértek ki.)

Bálnamozi
Nem sikerült elérniük a japán nacionalista mozgalmaknak, hogy betiltsák a The Cove című dokumentumfilmet, amelyet eleve csak három moziban terveztek műsorra tűzni Tokióban. E három filmszínház előtt több tiltakozó tüntetést is tartottak a nemzeti szuveneritást emlegető mozgalmak. Shuhei Nishimura és pártfogói állítólag online és telefonos fenyegetőzésektől sem riadtak vissza, hogy eltántorítsák a mozivezetőket a film vetítésétől. Július 3-án végül kilenc moziban kezdték vetíteni a filmet országszerte.

Egy év börtönt kaptak a Greenpeace aktivistái

A Greenpeace két japán képviselőjére, a "Tokiói kettősként" elhíresült Junichi Satora és Toru Suzukira 15 és 18 hónapos börtönbüntetés lehetősége várt, mert állításuk szerint bennfentes informátorok segítségével "lelepleztek egy bálnaüggyel kapcsolatos sikkasztást", tudatta a Greenpeace. A két aktivista elemelte a "japán adófizetők elől" a bálnahús egy részét, mert az már eleve nem rendeltetése szerint utazott – a  Nisshin Maru hajó legénysége kereskedelmi forgalomba vitt egy nagy szállítmányt.

Végül egy évre ítélték a két aktivistát szeptember elején. A bíróság elismerte, hogy a bálnavadászati program nem egészen jogszerű, de ennek leleplezésére nem adott jogalapot a két Greenpeace tagnak. A környezetvédő szervezet fellebbezett.

A Greenpeace magyarországi osztálya augusztus végén, még az ítélethirdetés előtt nyílt levelet intézett a japán nagykövetséghez és csatlakozva a világméretű kampányhoz, online petíciót hirdettek azoknak, akik tiltakozni kívánnak a bírósági ügy ellen. Eddig 300 000 aláírás gyűlt össze világszerte, az Amnesty International és olyan hírességek, mint a Nobel békedíjas Desmond Tutu bíboros, Bryan Adams és Benicio del Toro is felemelték szavukat az ügyben.

Az ítélet azért is születhetett meg, mert a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Comission, IWC) júliusban Marokkóban rendezett találkozóján a 88 tagország delegáltjai nem határoztak úgy, hogy kivizsgálják az esetet. Mindössze arról született döntés, hogy a tanács még egy éven át "reflektál" az ügyre. Ez tulajdonképpen annyit tesz, hogy Japán, Izland és Norvégia változatlanul űzheti tovább a bálnavadászatot, vagyis évente legalább 1500 példányt mészárol le. Az engedékeny döntés hátterében az áll, hogy Japán úgymond "felvásárolja" a szegény országok szavazatait különféle projekt-támogatások formájában, amit a The Cove című dokumentumfilm is leleplezett.

Nem sikerül tehát elérni azt, hogy központi adatbankban összesítsék a megölt bálnák génállományát (származási helyüket igazolandó) és nemzetközi figyelőrendszer őrizze az állatokat, ahogy azt egy korábbi koncepció javasolta.

A hírhedt program
A japán állami bálnavadászat legutóbbi antarktiszi körútján 507 bálnát öltek meg a szokásos ezer körüli zsákmány helyett, ami kompromisszumos megoldásnak is értelmezhető a tokiói vezetés részérő. Az illetékes japán minisztérium azonban a Sea Shepherd állatvédő szervezet szándékos ütközéseivel indokolta a csekélyebb fogást.
A bálnavadászat éves költségvetése 86 millió dollár, ebből mindössze 17 milliót áll a kormány készpénzben vagy kamatmentes kölcsön formájában, állítja a New York Times egy szabadúszó japán újságíróra hivatkozva. A büdzsé többi részét azon példányok húsának értékesítéséből fedezik, amelyek nem veszélyeztetett fajok. A piaci célú bálnavadászat és -feldolgozás négy japán kikötőben összpontosul. Itt valóban tradicionális étel a bálnahús, a szigetország többi részében azonban csak a második világháború után került fel az étlapra.
A Japán partjainál befogott bálnák egy részét vízi szórakozó-parkokba, akváriumokba szállítják mutatványos állatnak. Az 1986-os moratórium óta az emberi fogyasztásra leölt bálnák száma közel 300-zal növekedett az elmúlt húsz évben, és ma eléri az évi 1700-at. Ezek egy része a feketepiacon köt ki. A húsmennyiség többsége Japánban, Norvégiában és Izlandon kerül az asztalokra. Egy bálna 100 000 dollárt is megérhet a piacon! Az ezer példányból álló szállítmánynak tehát 100 millió dollár az értéke!