Bush is késleltette az elektromos autók térnyerését

2012. június 22. péntek - 16:23 / Kriston László
  •    

A Revenge of the Electric Car (Az elektromos autó bosszúja) című 2011-es dokumetumfilm utánajárt, milyen nehézségeken ment keresztül az új vívmány, mire a nagy autógyárak rászánták magukat, hogy tömegterméket csináljanak belőlük. Alternatív gépjárműként még mindig csak "jó úton" halad ahhoz, hogy elérje ezt a célt, de léte már biztosítva van. Nem volt ez mindig így... De ehhez fanatikus rajongók kellettek. A film a tudatos fogyasztók kampányolásának szükségessége mellett teszi le voksát.

Chris Paine rendező először a Who Killed the Electric Car? (2006) című dokumentumfilmben göngyölte fel a zöld járművek odüsszeiáját. Nem igazán köztudott, hogy több mint száz éve még elektromos autók szaladgáltak Amerika útjain. A filmben meginterjúvolt Phyllis Diller (1917) színésznő még emlékezett rájuk gyerekkorából. A benzinüzemű autók 1920 körül kezdték átvenni a hatalmat az USA útjain, mert olcsó volt a kitermelhető olaj, s a tömegtermelés a bensőégésű motorokra állt rá.

A 90-es években a kaliforniai törvényhozók új rendeletet alkottak, mely arra kötelezte az autógyárakat, hogy Kaliforniában elektromos autókat is értékesítsenek. E szabályozás adott lendületet a Honda EV Plus, a Ford Think, a Toyota RAV4 EV, a Ford Ranger EV, a Nissan Altra EV piacra kerülésének.

A General Motors (GM) egymilliárd dollárt költött az új fejlesztésre, de csak 800 darabot adott el belőle (1996-2000 között). Az előjegyzésbe vett, sorban álló vevők száma elérte a 4000-t, de végül mágikus módon ötvenre csappant – legalábbis a GM szerint. A szektor szereplői így akarták bizonyítani, hogy nincs piaci igény, s a törvény eltörlése ellen lobbiztak. Be is perelték a rendeletet megalkotó CARB-ot (California Air Resources Board).

Bob Lutz és beosztottjai a GM-nél

Hidrogén-autók

A 2000-ben hatalomra lépő George W. Bush a hidrogén-autókat favorizálta: 2003-ban 1,2 milliárd dolláros állami kutatási keretet hagyott jóvá e kocsitípus fejlesztésére, s büszkén avatot fel hidrogén-töltőket a benzinkutaknál. Közben a bioetanol mellett is kampányolt, hogy a törvényileg előírt etanol-arány révén munkát és szerződéseket juttasson saját választókörének: a texasi kukoricatermelő gazdáknak. Ugyanebben az évben Kalifornia eltörölte az elektromos autókról szóló gyártási kvótát.

1999 decemberében a GM megvette a Hammert (mely hatalmas elektromos autókat gyárt), s egy hónap múlva bezárta saját michigani gyárát, melynek szalagsoráról szoktak legördülni a kisebb elektromos autók. A Bush-adminisztráció élére persze odakerültek az olaj- és autólobbi befolyásos alakjai, például Andrew H. Card Jr., az Autógyártók Szövetségének elnöke, aki kabinettfőnök lett (2000-2006). Nem csoda, hogy az elektromos autók piaci térnyerését nem mozdították elő sem adókedvezményekkel, sem K+F támogatással, sem gyártási kvótákkal.

A kis méretű elektromos személyautók megfogyatkozott létszámú (fanatikus) rajongói tábora nem adta fel. Tüntettek, amiért kötelezően be kell szolgáltatniuk a forgalomból kivonandó kedvenceiket. Gyakran csoportokban jártak el bezúzott elektromos autókra vadászni, hogy lefotózzák ezeket, és leleplezzék az elektromos autók elleni "összeesküvést". A zúzótelepnek azt az alibit adta be az egyik autógyár, hogy a biztostító nem hajlandó biztosítani ezeket a prototípusokat.

Fordulat

A dokumentumfilm folytatásában központi szerep jut Bob Lutz-nak (1932) a Chrysler egykori fejlesztési főnökének, a Ford és a BMW korábbi alelnökének, aki korábban többször is tagadta a klímaváltozás, ám a GM alelnökeként kénytelen volt rájönni, "a Toyota előnyre tesz szert a környezettudatos imázsával". Felháborodott leveleket is kapott a fogyasztóktól, amiért tagadja a klímaváltozást és hozzájárul emberek halálához.

A film erénye, hogy jelen van, ahogy kibontakozik az elektromos autó reneszánsza, és valós időben követi az eseményeket: egy eldobott vívmány visszatérését a piacra. 2008-ban Elon Musk 50 milliót fektetett a Teslába. Chris Paine rendező nem titkolja, hogy a cég rengeteg nehézséggel küzd (veszteséges és az autó folyton további fejlesztésre szorul).

Elon Musk és a Tesla gárdája

Aztán végigvezeti a nézőt a 2008-as nagy amerikai autógyár-csődök, mentőcsomagok és ideiglenes államosítások sztoriján, hogy aztán már-már napóleoni portrét nyújtson (a japán mangákban hősként ábrázolt) Carlos Ghosnról (1954) a francia-japán Nissan-Renault elnökéről, aki eltéríthetetlen, acélos elszántsággal kockáztat dollármilliárdokat cége elektromos autója, a Nissan Leaf sikerre vitele érdekében. Hogy ne csak mogulokról legyen szó, hanem az egyszeri emberről is, Paine megszólaltatja a piac marginális alakjait is, mint azt a házaspárt, akik Los Angelesben egy kis műhelyben alakítanak át régi amerikai autókat elektromossá. (Megmagyarázhatatlan módon leég a telepük, benne vesznek az egyedi kocsicsodák.)

Carlos Ghosn

Ez az informatív és dinamikus dokumentumfilm ritka jószág: optimista látlelet. Remek filmélményt nyújthat azoknak a tudatos fogyasztóknak, akik még hisznek benne, a fősodorbeli multiknál is teret nyerhet az ökotudatos termékfejlesztés. A Revenge of the Electric Car azt bizonyítja, soha nem szabad feladni, ha kell, panaszlevéllel, tüntetéssel, vásárlói bojkottal kell ostromolni a nehézkes nagyvállalatokat.

E kocsi-krónika láttán a néző önkéntelenül ráébred, még akkor is van esélyük a zöld produktumoknak a széles körben való elterjedésre, ha olyan „halálélményen" vagy kómán mentek keresztül, mint az elektromos személygépkocsi 2000 és 2007 között.

Elon Musk valójában a Vasember
A 90-es években az elektromos autók korai hollywoodi rajongói között megtalálható volt Ted Danson, Mel Gibson („olyan, mintha Batman kocsiját vezetted volna”), Tom Hanks (aki Jay Leno talk showjában népszerűsítette az egy „tankolással” 130 kilométer megtételére képes autókat), és Danny DeVito, aki saját bevallása depresszióba esett, amikor az ezredforduló után kivonták a forgalomból e zéró emissziós járműveket.
A Tesla rajongói közt ott van a Red Hot Chilli Peppers frontembere, Anthony Kiedis, valamint Jon Favreau, A vasember rendezője, aki nem tagadja: nem kis részben Muskról mintázta filmje főhősét, akit Robert Downey Jr. alakít.