A banán és ami mögötte van

2013. szeptember 22. vasárnap - 10:10 / Kriston László
  •    

Nekünk desszert, másoknak kulcs a megélhetéshez. A legszerencsétlenebbeknek pedig út a halálhoz. Mennyi szenvedés tapad a banánhoz, mire a sarki szupermarketbe ér? Sok. Egy dokumentumfilm-rendező felderítette az ügyet, ám ezzel magára haragított egy gyümölcsmultit és annak teljes jogi arzenálját.

A banán nemcsak termék, hanem jelkép is – Kép: Pixabay

A banán nem csupán egy a sok trópusi növény közül. Kulcs is a prosperitáshoz a harmadik világ számos országában. (Ahogyan a kávé és az olajpálma is.) A rizs, a búza és a kukorica után a banán a negyedik legfontosabb termesztett élelmiszernövény a világon. (Amerikában pedig vezeti a frissen fogyasztott gyümölcsök eladási ranglistáját.) Nem véletlen, hogy Madeleine Albirght amerikai külügyminiszter a 90-es években kissé meglepődve jelentette ki a banánvámokat övező, éveken át tartó csatározások végén: „Nem hittem, hogy valaha ennyit fogok foglalkozni a banánnal!”

Banánköztársaság

Fredrik Gertten 2009-ben előállt egy dokumentumfilmmel, amelyet a Dole Food amerikai élelmiszer-óriás nicaraguai banánültetvényéről készített. A helyi alkalmazottak két Los Angeles-i ügyvéd, Juan Jose Dominguez és Duane Miller segítségével 2007-ben pert indítottak a Dole Corporation ellen: azzal vádolták a világ legnagyobb gyümölcstermesztő vállalatát, hogy tisztában voltak vele, a káros növényvédő szerekkel történő munka aláássa a munkások egészségét. A rovarirtó DBCP sterilitást okozott sokuknál. Feleségeik elhagyták őket, mert nem lehetett gyerekük. Így még inkább lejjebb sodródtak, mert egy keresetből kellett megélniük.

Tipikus Dávid kontra Góliát csata ez, ami az elnyomottak pártjára álló dokumentumfilmesek kedvelt témája. A Texacót beperelő bennszülöttek kálváriáját bemutató Crude is kitűnő – igaz, szívet szorongató – példa volt.

Sterilitást okozó vegyszer

Mire alapozták a felperesek a vádat? A Dow vegyipari konszern 1977-ben beszüntette a rovarirtó forgalmazását, mihelyst kiderült, milyen hatással van az emberekre. Az USA-ban 1979-ben be is tiltották a szert. De amikor a Dow közölte klienseivel a hírt, a Dole azzal válaszolt, hogy a szállítmányok elmaradását szerződésszegésnek tekinti. A Dow folytatta hát a termék szállítását, de csak az után, hogy bebiztosította magát: jogilag nem vonható felelősségre annak kellemetlen mellékhatásaiért. A Dole a 80-as évek elejéig használta a szert Nicaraguában és a Fülöp-szigeteken.

Nyilvánvaló volt, hogy a két ügyvéd által képviselt 12 nicaraguai munkás csupán a jéghegy csúcsát képezik. Ha ők nyernek, korábbi alkalmazottak százai, ezrei támadnák meg jogilag a vállalatot.

Hat munkás 3,2 millió dollárt nyert kártérítésként. További 2,5 millió dollár bírságot szabtak ki a vállalatra, amiért rosszindulatúan járt el. (A Dow vegyipari óriást 20%-ban találták felelősnek.) Ugyanakkor egyes esetekben a tanúkat csalóknak ítélte a bíróság. Ebből eredt az, hogy a Dole sugalmazására a sajtó nem kis része hazugnak állította be a dokumentumfilm rendezőjét, Gerttent. Az ügyvédre pedig a bizonyíték megmásításának árnya vetült, s vizsgálat is indult ellene. A Dole elleni ítéletet végül érvénytelenítették.

Munkavédelem: naponta ötven baleset
Magyarországon naponta mintegy ötven munkabalesetet regisztrálnak, pedig sok esetről nem is tud a hatóság. A szakemberek szerint nemcsak azzal van a baj, hogy a munkáltatók nem tartják be a szabályokat, a dolgozók sem elég tudatosak.

Az évi 7 milliárd dolláros forgalmat felmutató Dole erre alapozva elkezdett dolgozni a dokumentumfilm hiteltelenítésén. Gerttent és producerét rágalmazásért citálták a bíróságra, s a rendezőnek azzal a veszéllyel kellett szembenéznie, hogy elvesztheti házát a pereskedésben. A Dole be akarta tiltatni a filmet, megakadályozni, hogy forgalomba kerüljön. (Ezzel párhuzamosan 2011 márciusában került pont a munkásokat képviselő ügyvéd, Dominguez ügyére: nem marasztalták el szakmai kihágásért, hanem felmentették.)

Korlátozott szólásszabadság

Gertten, aki újságíróból avanzsált filmessé, érdeklődve figyelte a cég taktikáit: saját hibás cselekedeteikről a dokumentumfilm kérdéses hitelességére terelték a média figyelmét. A jogi hercehurcából végül kikerekítette filmje folytatását, a Big Boys Gone Bananas! (A nagyfiúk bedurvulnak!) címmel. „Szólásszabadságod a biztosítótársaságok kezében van – jegyezte meg a rendező azokra a biztosítási megoldásokra utalva, amelyeket rágalmazási perek kivédésére (illetve az ügyvédi költségek finanszírozására) szoktak kötni az oknyomozó dokumentaristák. – Ez elég szomorú.”

Ugyan megnyerték az ellenük indított pert, Gertten és producere 200 ezer dollárt vesztettek azzal, hogy két éven át ingyen dolgoztak, mert minden fellelhető anyagi forrást az ügyvédi költségekre kellett fordítaniuk.

A Bananas folytatását nem tudták elnyomni. De a Chevron (amelybe beolvadt a Texaco) 2010-ben győzött hasonló erőfeszítéseivel a Crude című film ellen. Annak rendezője, Joe Berlinger 1,3 millió dollárt költött jogi képviseletére. A film maga 1,2 millióba került.