Externáliák: már minden kár házon belül van

2018. augusztus 20. hétfő - 12:01 / Kriston László
  •    

Földünk öntisztító, regeneráló kapacitásának a határait feszegetjük. A társadalmi problémák is összefüggenek az üzleti szféra működésével. Nincsenek már házon kívül lévő externáliák: érvényesül a bumeránghatás, minden visszaüt. Új üzleti gondolkodásra van szükség, mely a saját üzleti döntések következményeként ismeri el a válságjelenségeket, és orvosolni tudja azokat.

A gazdasági erő egyre kevesebb kézben koncentrálódik. 2015-ben például 45 500 céget jegyeztek a világ tőzsdéin. Ezekből azonban az 500 legnagyobb vállalat – vagyis a tőzsdei cégek 0,01 százaléka – felelt e részvénytársaságok értékének feléért. Piaci kapitalizációjuk elérte a 70 000 milliárd dollárt. A cégértékek a pénzügyi, a közlekedési, az energia- és a mezőgazdasági szektorban voltak a legnagyobbak. Ezeknek a vállalatoknak nagyobb erőforrásaik (értsd: büdzséjük) van K+F-re, cégvásárlásra, befektetésre, természeti kincsek kitermelésére – vagy akár környezetvédelemre és az ökoszisztémák helyreállítására –, mint némely kormánynak.

Mondjuk ki: az országok többsége eltörpül a multik gazdasági hatalma mellett.

Ez az óriási gazdasági erő felelősséggel jár. Elvileg. A technológiai innovációt arra kell(ene) használniuk a cégeknek, hogy az emberiség életkörülményeit és az egyén boldogulási esélyeit javítsák. Ez lehet egészségügyi K+F a betegségek legyőzésére, az ember várható élettartamának hosszabbítására, az életszínvonal és az életminőség növelésére stb. Csakhogy a globalizációt meglovagoló vállalatok sikere polarizálta a társadalmat: a ’80-as évek – Thatcher és Reagan által beindított – globális liberalizálási hulláma óta jelentősen nőttek a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek.

Globális falu: már minden a hátsó kertünk

A gazdaság és az üzleti szféra globalizációja miatt belaktuk a bolygó szinte minden szegletét, megkezdtük szinte minden ökológiai erőforrása kiaknázását. Nincsenek határok, amiket ne kezdtünk volna el feszegetni vagy átlépni. Már az Északi-sark gyarmatosítása – olajkincsének kitermelése, területének kereskedelmi útvonallá alakítása – is megkezdődött.

A vállalatok túlnyomó többsége a retorika, a PR szintjén már vallja, hogy felelősen kell cselekednie, és részt kell vennie a fenntartható üzletvitel és a dekarbonizált (fosszilis energiaforrásokat nem használó) gazdaság kialakításában. De könyvelésükben még mindig külső tényezőként tekintenek a termelésük és üzleti tevékenységük által okozott természeti károkra – a társadalmi károkról nem is beszélve. Ezek externáliák, amik szimplán nem az ő gondjuk.

De egy olyan korban, amikor egyre nyilvánvalóbbak a problémák – és azok nem ismernek országhatárokat, átterjednek egyik nemzetállamból a másikba –, nem tehetünk úgy, mintha ezek a negatív externáliák nem léteznének.

Kép: Pixabay

Kép: Pixabay

Amikor egy csirkefarm vagy egy bioetanolgyár szennyezi a szomszédos folyót, akkor az nemcsak a környezeti kár mértékében számosítható vagy elmaradt bevételben (ha például a turizmus sínyli meg ezt, mert a közeli strandon jócskán visszaesik a bevétel), de az eltakarítási, helyreállítási, konzerváló, állagjavító munkálatok is kifejezhetők költségösszegben.

Társadalmi externáliák

A cégek tevékenységéből eredő károk nem mindig kézzelfoghatóak a tekintetben, hogy ökológiai egységeket (tavak, folyók, talajvíz, levegő) érintenek. Társadalmi károk is léteznek, itt már az emberek jólétéről, megélhetéséről, egészségéről van szó.

Egy ország légszennyező gyárai növelik a légúti megbetegedések számát. Ezzel együtt jövedelemkiesést jelentenek (csökkent munkavégzés, táppénz miatt kieső munkanapok), és feldagasztják az egészségügyi költségeket.

A globalizáció egyik meghatározó trendje az outsourcing, mely a 2000-es évek közepén pörgött fel. Ha egy vállalat kihelyezi a nagy létszámot foglalkoztató ügyfélszolgáltatát egy távol-keleti országba egy nyugati országból, megugrik a munkanélküliség a közösségben, ahol az iroda működött, emiatt gyengül a vásárlóerő, csökkennek a kereskedelemben a költések s a helyi önkormányzat adóbevételei is.

adni jó, decemberben még jobb

Kép: PP

Ezekből a károkból egy sem jelenik meg a cégek mérlegében. A könyvelés üzenete a világnak: „Ez nem az én problémám”.

Pedig a társadalmi kohézió erodálódása, az életminőség csökkenése sokszor a gazdasági szereplők profitcentrikus működésére vezethető vissza. Az USA-ban például csökkenőben a fehér bőrű polgárok várható élettartama az opioid szerek (fájdalomcsillapítók és más gyógyszerek) túlzott használata vagy az orvosok által agyba-főbe felírt antibiotikumok hatástalanná válása miatt (az antibiotikumok gyakori használata révén rengeteg alkalmuk volt rá a kórokozóknak, hogy rezisztenciát alakítsanak ki). A vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek növekedésében a nagyvállalatok fizetési szintje éppúgy ludas, mint a kormányok által nem elég hatékonyan kezelt oktatási, továbbképzési és más szociális programok, melyek a lemaradó néprétegek felzárkózását hivatottak segíteni.

Jövőtudatos vezető

Ebbe a kizökkent világba kell minél több olyan vezető, aki jövőtudatos. Pontosabban a jövőbeli prosperálást tartja elsődlegesnek, nem pedig a jelenbeli, azonnali, rövid távú profit hajhászását. Az ilyen jövőtudatos vezető – a GreenBiz cikke „futurefirst leadert” emleget, ami nehezen magyarítható kifejezés – már nem externáliáknak, vagyis a cégen kívüli tényezőknek látja a világban keletkezett károkat és diszfunkcionális folyamatokat, hanem kihívásnak, amire éppen az ő cége vagy szektora adhat választ.

Ez egy olyan üzleti gondolkodás és filozófia, melyben a világ és a társadalom problémái egyrészt megoldandó feladatok, másrészt végtelen növekedési lehetőségek.

A gyógyszeripari vállalatok például felismerték, hogy az iparilag fejlett világban, a fejlett országokban rohamosan elöregedő globális népesség nekik üzleti lehetőséget jelent, s célközönséget, melynek koleszterin-, prosztata- és látásproblémáit kezelhetik-enyhíthetik új termékekkel. Ez tipikus példája annak, hogy egy külső externália belső üzleti lehetőséggé válik.

gyárkémény behajtani tilos táblával

Externália
Fotó: sxc

A jövőtudatos vezetők olyan üzleti modelleket dolgoznak ki, melyek túllépnek a nyereséges termék vagy szolgáltatás létrehozásának egyértelmű célján, s holisztikusan szemlélik a cég beágyazottságát abba a közegbe, amelyből erőforrásait meríti (bioszféra, társadalom), s e közegek jólétét is szolgálja. A jövőtudatos cég menedzsmentje tehát megvizsgálja, hogy üzletvitele, termelése s ezek megváltoztatása, átalakítása (például egy részleg vagy üzem áthelyezése egy másik országba) milyen hatással van e közegekre.

A jövőtudatos cégvezetés egyik aspektusa az üzletvitelből keletkező károk, negatív externálik csökkentése – ám erről már sokan sokat írtak. Ez az, amikor a Google vagy a Wal-Mart növeli a megújuló energiák arányát az energiatermelésükben, egyrészt azért, mert a fogyasztók ezt elvárják tőle, másrészt mert anyagilag is megéri.

Transzparencia

Olyan világban élünk, ahol az externáliák már nem maradnak az ajtón kívül. Benyúlnak a házunkba, a kertünkbe, az irodánkba. A felhasználógenerált tartalmakat favorizáló web 2.0 és az okostelefonok kamerái révén már szinte semmilyen céges svihákságot nem lehet lehet hosszú ideig elsumákolni.

Ha egy brand itt-ott a munkavállalói kihasználásával termel, és embertelen körülmények között alkalmazza őket, előbb-utóbb valahol valakinek lesz mersze hozzá, hogy millió dollárokra perelje a céget, s egy ilyen – meglehetősen nyilvános – jogi hercehurca csökkentheti a márka értékét, vagy éppen teljesen tönkreteheti a brand renoméját.

Hogy merre tart az emberiség és természeti környezete jövője, azt sok civil szervezet, kutatóintézet – sőt pénzintézet – leírta már tanulmányokban. A tendenciák ismeretesek. A GreenBiz cikke szerint pont a társadalmi instabilitás felé vezető problémák és válságtünetek azok, melyek a legjobb helyek arra, hogy a cégek ott értékteremtő lehetőségeket találjanak innovációkkal és új megoldásokkal.

(GreenBiz)

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor