Elhozza a biotermelés aranykorát a Monsanto megabírsága?

2019. május 17. péntek - 19:01 / Kriston László
  •    

Rákkeltőnek mondta ki a kaliforniai bíróság a Monsanto glifozát tartalmú Roundup növényvédő szerét. Ez a harmadik ilyen per. Az ügy hatására vajon csökkenhet-e a vegyszer termelés az agráriumban? És a globális népesség növekedése mellett célszerű-e egyáltalán átállni a biotermelésre? El tudunk látni 9,6 milliárd embert bioterméssel 2050-ben?

Ahogy „leszerepel” a nyilvánosság előtt a vegyszeres termelés, szélesebbre nyílik-e a piaci rés a kemikáliák nélküli biogazdálkodás és a biogyümölcsök, biozöldségek, biogabonák számára?

Tudjuk, hogy a klímaváltozás és a környezetszennyezés nagy nyomást gyakorol az ökoszisztémákra és az agráriumra – beleértve a édesvíz-készleteket és a termőföldeket –, az emberiség lélekszáma pedig rohamosan nő. A növekedés szinte exponenciális, hiszen az ezredfordulón még hatmilliárdan voltunk, 19 évvel később már 7,7 milliárdan, s az évszázad derekára, 2050-re közel 10 milliárd embert kell majd ellátnunk. Lehetséges-e ez organikus terményekkel?

„Mielőtt visszatérünk az organikus mezőgazdasághoz, valakinek el kellene döntenie, hogy melyik 50 millió amerikait hagyjuk éhen halni vagy éhezni” – mondta 1971-ben az USA Mezőgazdasági Minisztere, Earl Butz. Az organikus gazdálkodás ellenzői mindig azt hangoztatták, hogy ez a módszer nem elég hatékony, kisebb terméshozamot eredményez, mint az intenzív – értsd vegyszeres – termelés.

Butz megjegyzése óta több évtized telt el, s a biotermelés praktikái is javultak. De jelenleg is a globális termőföldmennyiség alig 1 százalékán űznek biogazdálkodást.

John Reganold és John Watcher, a Washington Állami Egyetem kutatói 40 év szakirodalmát elemezték a Nature Plants tudományos szakfolyóiratban, de mielőtt ismertetnénk konklúzióikat az organikus agráriumról, vázoljuk fel, milyen alapelvek mentén mérlegelték a biotermelés hasznosságát.

Fotó: Flickr/Jordi Escuer

Fotó: Flickr/Jordi Escuer

A szerzőpáros az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia fenntarthatóságról szóló állásfoglalását idézte, mely szerint a mezőgazdaságnak olyannak kell lennie, mint egy négylábú széknek. Mind a négy lábon biztosan kell állnia. A fenntartható mezőgazdaság esetében ez a négy láb a következő:

  • Termelékeny,
  • Üzletileg nyereséges,
  • Ökológiailag megalapozott,
  • Társadalmilag igazságos.

Ezt szem előtt tartva a következő megállapításokra jutott a két kutató a biogazdálkodásról:

  • 22–35 százalékkal több profitot termel a gazdáknak, mint a hagyományos termesztés, mert a fogyasztók hajlandók felárat fizetni a biotermékekért.
  • 10–20 százalékkal kisebb terméshozamot ad, mint a vegyszeres termelés.
  • Környezetkímélőbb. Jobb minőségű tőle a termőföld, kisebb talajerózióval jár, mint a hagyományos termelés. Kevesebb vízszennyezést okoz,
  • Kevesebb üvegházgáz-kibocsátással jár és energiahatékonyabb, mert nem kell hozzá műtrágyát és vegyszereket gyártani.
  • Nagyobb biodiverzitást tesz lehetővé, mind a mikroorganizmusok, mind a növények és állatok szintjén.

Arról kevés vizsgálatot végeztek, hogy vajon a helyi közösségek és a gazdák életét kedvezőbben befolyásolja-e az organikus termelés, mint az intenzív gazdálkodás, de az a néhány tanulmány, ami e kérdésben készült, afelé hajlik, hogy igen, mert több állást teremt helyben és egészségügyileg is jobb opció, hiszen a gazdák kevésbé vannak kitéve az emberi szervezetre ártalmas kemikáliáknak. (A Monsanto ellen hozott három bírósági döntés pont azt bizonyítja, hogy a Roundup növényvédő szer rákot okozott.)

fotó: Flickr/Yamana Yamaki

Fotó: Flickr/Yamana Yamaki

A hagyományos agrárgazdálkodás a terméshozam növelésére koncentrált a – négy láb közül – három környezeti tényező rovására, a biológiai sokszínűség csökkenését, környezetpusztítást és az ökoszisztémák szolgáltatásainak – a termőföld egészsége, beporzás stb.– sérülését vonva maga után. Gyakran ezek a káros mellékhatások nem is kizárólag a termelés helyszínén jelentkeztek, hanem távolabbi tájakra is elértek, például amikor a műtrágyák és vegyszerek bekerültek a folyókba és messzire eljutottak, szennyezve még a tengerek azon részét is, ahol a folyók torkolata található.

Ami pedig a cikk elején megfogalmazott kérdést illeti, miszerint lehetséges-e a jelenleg használt termőföldeken organikus termeléssel az egész emberiség ellátása (9,6 milliárd ember etetése 2050-ben), egy 500 különböző forgatókönyvet összegző elemzés 2016-ban a következő esélyeket látta erre: a vegyszeres termelésnél alacsonyabb terméshozamot adó biotermeléssel akkor valósítható meg ez, ha mindenki vegetáriánus lesz, vagy csökkenti húsfogyasztását, és több növényi alapú élelmet vesz magához.

Ha mindenki vegán lesz – vagyis állati termékeket, tejterméket sem fogyaszt –, akkor egyértelműen kivitelezhető ez, ha viszont az emberek csak vegetáriánusok, akkor 94 százalék az esélye, hogy a biotermelés elégséges mennyiségű ételt rak az asztalainkra. Ha mindenki organikus gyümölcsökre és zöldségekre áll át, akkor 39 százalék a siker esélye. Ha a nyugati mintájú étrendet követjük, akkor csak 15 százalék.

Persze a szerzőpáros is elismerte, tisztában vannak vele, hogy nyilvánvalóan nem realisztikus elvárás az emberiség felé, hogy mindenki lemondjon a húsról.

(The Guardian)

Biobiznisz
1999 és 2013 között ötszörösére nőttek az organikus ételek és italok eladásai, elérve a 72 milliárd dolláros éves forgalmat. 2018-ra nagyjából megduplázódott ez az érték. Az USA-ban 2015-ben a teljes élelmiszer- és italeladások 5 százalékát adták az organikus termékek, ami az 1997-es forgalomhoz képest 0,8 százalékos növekedést jelentett.