A legnagyobbak is megszenvedhetik a zöldülést

2016. január 10. vasárnap - 10:01 / klímablog
  •    

A párizsi klímacsúcs kapcsán számos multi konkrét vállalásokat fogalmazott meg környezetszennyezése mérsékléséről. A legambiciózusabb mindegyik közül talán Unilever volt: 2020-ra felére csökkentené ökolábnyomát. Ez 1000 márkás terméket érint.

A majonéztől a teán át a szappanig rengeteg mindent gyárt a 126 milliárd dolláros piaci kapitalizációjú élelmiszeripari, vegyi és kozmetikai multi. A The New York Times a minap terjedelmes cikkben ismertette a vállalat zöldítésére vonatkozó erőfeszítések eredményességét – illetve azok lassúságát.

A Unilever központja a hollandiai Rotterdamban.
(fotó: Wikipedia)

A holland születésű, egyetemi tanulmányait Hollandiában és az USA-ban folytató Paul Polman (59) vezérigazgató azt tűzte ki célul, hogy a fenntarthatóság vezérelve a gyakorlatban is átjárja a cég működését, elsősorban a gyártási és a szállítmányozási folyamatokat – mi több, első számú prioritássá nője ki magát.

 

Hogyan csökkenthetjük az ökológiai lábnyomunkat?
Hővisszanyerő zuhanytálca, energiatermelő lift, autóakkumulátorokról működtetett szerverek, mini vízerőmű, napelemes árnyékolás: számtalan praktikával csökkenthetik a vállalkozások a technológia segítségével az ökológiai lábnyomukat, ezekből gyűjtöttünk most néhányat csokorba.

Hogyan?

  • Ruhaöblítő- és (edény)mosogatószereiket úgy változtatják meg, hogy kevesebb víz kelljen hozzájuk. (Kísérleti jelleggel Brazíliában, Vietnamban és Nigériában dobtak piacra ilyen terméket.)
  • A csomagolástechnikát átalakítják, hatékonyabbá teszik.
  • A Hellman’s majonéz műanyagtubusát ökobaráttá tették.
  • A Maille mustár vásárlóit arra buzdítja a cég, hogy a kerámiadobozt inkább utántöltsék a mustárral, minthogy minden alkalommal újat vegyenek.
  • A termékekhez szükséges tojásokat nem ketrecbe zárt szárnyasokból nyernék 2020-ra.
  • A fosszilis energiahordozók igénybevételének ellentételezésére a Unilever karbon semlegesítő projektekbe fektet.
  • A Lipton teában olyan levelek vannak, melyek megkapták a Rainforest Alliance “fenntartható termelés” besorolását, vagyis nem úgy hozzák létre az ültetvényeket, hogy őshonos esőerdőket irtanak ki a kedvéért (mint ahogy az az olajpálma-termesztésnél megszokott gyakorlat).
  • A Magnum jégkrémben használt vaníliáról és csokolédáról ugyancsak elismerte a Rainforst Alliance, hogy alapanyagát fenntartható módon termesztik.
  • A majonézhez szükséges szójababolajat környezetbarátabb módon állítanák elő.

Szója

Nagy a termékskála, sok a neves márka. A név kötelez.
(fotó: unilever.hu)

Ez utóbbi még a jövő zenéje: 2017-től csak olyan farmok lehetnének a beszállítói láncban, melyek megfelelnek a fenntarthatósági előírásoknak. A cég a termékeihez szükséges növények közül a szójababot vásárolja legnagyobb mennyiségben az USA-ban. Amikor a cég 2012-ben e kérdéssel kezdett foglalkozni, még egyetlen tanácsadó cég sem foglalkozott a szójababtermelés ökológiai monitorozásával és minősítésével. Dél-Amerikában persze megvoltak erre a megfelelő intézmények.

A Unilever a World Wildlife Fundot hozta be a kezdeményezésbe tudományos konzultánsként. A fenntartható módon termesztett szójababért vékánként 10 dollárcenttel többet kapnak az amerikai gazdák. Kétszázötvenen csatlakoztak a programhoz, mely így 11 400 hektárt fed le. A termelők által beszolgáltatott adatokból egy szoftver számolja ki, mekkora a termelés CO2-vonzata. Ezen túlmenően a cég nem szól bele a termesztési módszereikbe(!). Jelenleg az átvett mennyiség 28 %-a fenntartható szója.

Van olyan szakértő, aki szerint nem minősíthető fenntarthatónak egy szójatermelő, ha nem vet a szóján kívül úgynevezett növénytakarót (cover crop), amely javítja a talaj állagát, tápanyagtartalmát, s a biodiverzitást. De elenyésző azok hányada az iowai szójatermelők közül, akik állami támogatást kapnak erre (mindössze 1 %).

A fenntarthatóság fogalma régiónként változik. Dél-Amerikában a fenntarthatóság inkább azt jelenti, hogy a termesztés nem jár esőerdőirtással, másutt azt, hogy nem foglalkoztatnak kiskorú napszámosokat.

Vezérigazgató – küldetéstudattal

Paul Polman Unilever-vezér
(fotó: ENSZ FAO/YouTube)

Polman -aki a vállalati környezettudatosság új apostolaként kezd ismertté válni szélesebb körökben, ahogy szigorúbb környezetvédelmi jogszabályokért kampányol és elítéli a rövid távú profithajhászást- azt is keresztülvinné, hogy egymilliárd ember egészségi állapotát javítsa a vállalat. Mindezt úgy, hogy közben megduplázza az eladási mutatókat.

A bevételnövelés és fenntarthatóbbá válás ellentétben van egymással. “A fenntarthatóság azt jelenti, hogy kielégítjük a ma igényeit, miközben megóvjuk az erőforrásokat a holnap számára”, írta az amerikai napilap. De ha egy cég meg akarja duplázni a bevélét, akkor ugye szükségszerűen több erőforrást használ (f)el. Hogy lehet így csökkenteni az ökolábnyomot?

A kevesebből többet elvével.

A Unilever termelőegységei már ma 37 %-kal kevesebb üvegházgázt eregetnek a levegőbe, mint 2008-ban, amikor Polmant -váratlanul- kinevezték a vállalat élére. (Kevesen számítottak rá, hogy ő lesz a vezér.) Eközben a Unilever gyárai többet termelnek. 85 %-kal kevesebb hulladékot önt a vállalat a szeméttelepekre, mint 2008-ban. A bevétel 22 %-kal emelkedett – igaz a profit csak kissé nőtt.

A rotterdami irodaház
(kép: Wikipedia)

Polman, a vezér
Fiatalon majdnem papnak állt, 27 évig volt a Procter & Gamble munkatársa, ahol végigjárta a céges szamárlétrát, majd az Nestlé gazdasági igazgatójaként tevékenykedett, 2008-ban került a Unilever élére, sokak meglepetésére.
2015-ben megkapta a Championship of the Earth díjat az ENSZ-től.

Amikor a hatékonytalan működés lefaragásával kezdi egy vállalat, az első lépések viszonylag könnyűek és látványos eredményt hoznak. Az energia széntüzeléses erőműből való beszerzése helyett földgáz-alapú energiatermelés, valamint a megújuló arányának növelése a céges energiamixben. Leszigetelni a cég épületeit, hogy ne szivárogjon el belőlük a meleg télen. Ilyen húzásoknál az ökolábnyom-csökkenés garantált. (Amiként a költségmegtakarítás is. A Unilever gyárai 2008 óta 430 millió dollárt spóroltak meg a korszerűsítésekkel.)

Egy szinten túl azonban rendkívül megnehezedik a további zöldítés kicsikarása a vállalat rendszeréből. A kitűzött zöld célok némelyikéről Polman is elismerte a The New York Times-nak, hogy kis híján lehetetlen lesz végrehajtani. Mégis reménykedik és azon dolgozik, hogy az ígéreteket valóra válthassa.

Polman nem akármilyen vállalatóriást irányít: a Unilever 1000 márkás terméket gyárt, melynek törzsközönsége elvár bizonyos minőséget.

Polman kritikusai azt is aláhúzzák, hogy a kormányok és a fogyasztók részvétele és hajlandósága nélkül a vállalati szektor egymagában nem képes egy zöldebb világot létrehozni. Az Unilever fogyasztóinak -termékhasználattal kapcsolatos- üvegházgáz-kibocsátása 2010 óta 4 %-kal csökkent, a vízhasználatuk 2 %-kal, állítja a cég.

Ezt becsszóra kell elhinni, olyan nehezen ellenőrízhető állításokat is, minthogy a Unilever ténykedései révén 400 millió ember egészsége javult (vajon milyen metodika szerint mérték ezt?). A vállalat által finanszírozott szakképzési programokban pedig 250 millió ember vett részt.

A Unilever kritikusai azt sem felejtik el Polman szeme alá dörgölni, hogy a cég kenyai teaültetvényein nem elégséges az emberi jogok tiszteletben tartása, Indiában pedig nem igazán javultak a körülmények egy higanymérgezésről elhíresült Unilever-gyárban.

A cég 2014-es fenntarthatósági jelentését magyar nyelven tette közzé, ugyancsak magyarul elérhető továbbá a fogyasztóknak fenntartható életvitelükhöz tippeket szolgáltató füzet.

Hatékonyabb lehet az ökológiai kéznyom, mint a lábnyom
Az érzelmi intelligencia koncepciójának kitalálója és világszerte ismert szakértője, Daniel Goleman szerint a zöldeknek nem annyira a káros kibocsátás és környezetszennyezés felől kellene megfogni az ökotudatosság témáját, hanem az ökotudatos cselekedeteink irányából. Úgy véli, fogyasztásunk megváltoztatása és zöldítése a lényeg, vagyis az öko-lábnyom helyett az ”öko-kéznyom”.