Egy elefánt naponta 100 kilogramm ételt is elfogyaszt, főként zöldséget, gyümölcsöt és ropogtatnivaló szárazsüteményeket. Emésztése végterméke tehát nem elhanyagolható mennyiség: éves szinten mintegy 2000 tonnáról van szó. Az ebből kinyerhető biogáz 100 lakást is el tudná látni árammal egész évben. A bajor állatkert vezetői három nagy konténert építettek, melyek egyenként akár 100 köbméter ürüléket is képesek tárolni. Nemcsak az elefánt beleinek végterméke köt itt ki, hanem az összes vegetáriánus állaté.
A konténer tartalmát meleg vízzel keverik össze, majd a baktériumok oxigénmentes környezetben 30 nap alatt lebontják az ürüléket. Ennek során gázok szabadulnak fel, metán és széndioxid, mely a mennyezeten lévő szellőzőnyílásokon keresztül távozik, s egy nagy "léggömbbe" áramlik, onnan pedig a biogáz-meghajtású erőműbe, ismertette az innovációt a CNN. A rendszer az állatkert energiafogyasztásának mindössze 5 %-át tudja előállítani.
A baj az, hogy a kinyerhető biogáz csekély energiamennyiséget jelent az ürülék nagy méretéhez és mennyiségéhez képest. A folyamatban nagy hő szabadul fel, amit szintén tárolnak és fűtésre használnak. A gorillák ennek köszönhetően melegedhetnek meg a hidegebb hónapokban. A hőmennyiség akár 25 (emberi) háztartást is befűthet, állítják az állatkert vezetői. Az erjesztés végeztével fennmaradó salakanyagot trágyaként használják fel a talaj termékennyé tételére.
A müncheni nem az első ilyen jellegű kezdeményezés. 2005-ben egy syracuse-i állatkert állt elő hasonló ötlettel New York államban, de később nem láttak napvilágot a sajtóban arról, megvalósult-e. 2008-ban, amikor a kanadai sajtóban olyan értesülés látott napvilágot, hogy hasonló megvalósíthatósági tanulmányt készítettek a torontói állatkertben, már úgy említették a syracuse-i projektet, mint ami azért fuccsolt be, mert túl költségesnek bizonyult.
A torontói állatkert 2008-ban 10,5 millió (amerikai) dollárt akart összekalapozni, hogy kivitelezhesse a biogáz-projektet, jelentette akkor a CBS News. A város vezetéséhez fordultak, de ott nemleges választ kaptak: erre sajnos nincs pénz. Pedig az állatkert vezetése szerint az ürülékből az állatkert energiafogyasztásának 100 %-át kielégíthették volna.
Az állatkert honlapján még mindig jövő időben beszélnek a tervről. A költségvetés már csak 5,4 millió dollár, a biogázüzem kapacitása pedig 500 kW lenne. És most már csak azt állítják, hogy az energiaigény egyharmadát fedné le a biogáz.
Látva a városvezetés érdektelenségét, a pénzgyűjtés ZooShare jelszóval indult 2013 októberében. Idén márciusban jött a bejelentés: 300 magánbefektető adta össze a pénzt a torontói projektre. Összesen 2,2 millió dollárt. (A legfiatalabb befektető 18 hónapos, a legidősebb 83 éves.) A pénzükért "közösségi kötvényeket" kapnak. (Arról nem szól a fáma, hogy e kötvényekre vajon fizetnek-e nekik éves kamatot, s ha igen, hány százalékot.)
Már nemcsak az állatok ürüléke, de Kanada legnagyobb élelmiszeráruház-láncának lejárt szavatosságú termékei is ebben a biogáz-üzemben kerülnek majd felhasználásra. Egy hónappal később, áprilisban a detroiti állatkert is bejelentette, hogy hasonló módon kívánja hasznosítani az állatok ürülékét. Az üzem évi 400 tonna ürüléket fogyaszt el majd és az állatkert klinikáját fogja ellátni árammal. E megoldástól az áramköltségekben évi 70-80 000 dolláros megtakarítást vár a menedzsment.
