Adóelőnyök és nyálminták: adakozás szilícium-völgyi módra

2016. szeptember 10. szombat - 10:01 / KlimaBlogger
  •    

A Szilícium-völgy hatalmasságai az innovációtól remélik a globális éhínség és a szegénység megoldását. Az adakozás hatását és hatékonyságát is mérik. Mintha egy cég üzletvitelét szemlélnék. Új utakon az adakozás művészete. Hogy sikerült-e segíteni a rászorulókon, azt nyálmintákból is mérik!

Ma a legnagyobb készpénztartalékokkal rendelkező, több tízmilliárd dolláron csücsülő cégek nagy része a technológiai szektorból kerül ki. Itt is működik a vagyoni egyenlőtlenség, akárcsak a társadalomban az aránytalanság a néhány száznyi milliárdos és a köznép között: egyre kevesebb cégnél összpontosul egyre több pénz.

A tech-mogulok is belátták, hogy muszáj adakozniuk. Nemcsak a céges pénzekből, hanem magánvagyonukból is. Ha másért nem, azért, mert jót tesz a renoméjuknak. Amerikában az adakozást szinte előírja a moguletikett. Néhányuk még őszinte szándékkal szellemi lóerőt is fektet abba, hogy milyen területen hogyan ossza szét a pénzét.

Világmegváltás innovációval

A völgy értékrendszere többre tartja az innovációt, mint a pénzt magát, állítja a témának szentelt elemző cikkében a The New York Times. Az innováció élteti ezeket a kivételes elméket, akik sikerre visznek szoftvert, hardvert. A vagyon “csak” mellékterméke az eredményességnek. A Szilícium-völgy egész ethosza azon alapul, hogy a technológia képes a világ szinte minden problémáját megoldani. Legyen az termékgyártás, kommunikáció, klímaváltozás (a válasz a geoengineering), a technológia majd megold mindent. Az innováció még a szegénységet és a globális társadalom egyéb nagy bajait is orvosolni tudja.

Máshogy adakoznak tehát a technológia cégek krőzusai, mint a “régi vagyonok” képviselői, a Rockefellerek, a Carnegiek, a Fordok, a Guggenheimek. Zuckerberg és társaik az adat-vezérelt adakozásban hisznek.

A szilícium-völgyi adakozásban a sort ugye Bill Gates nyitotta 2000-ben, amikor Brüsszel trösztellenes, versenyjogi vizsgálódásainak tetőpontján bejelentette, hogy elosztja vagyonát, s 41,3 milliárd dollárt nyomott bele az újonnan létrehozott Bill and Melinda Gates Foundationbe.

Bill Gates jótékony mosolya

Bill Gates Kép:Flickr

Gates talán még jobban odafigyel arra, hogy alapítványa révén kapcsolatokat ápoljon kormányzatokkal és lobbizzon a szabályozások megreformálásáért. De Gates “régi vagyonnak” (old money) számít a technológiai iparág mércéjével nézve. Az “új vagyon” képviselői, mint Mark Zuckerberg vagy a Facebook  társalapítója, Sean Parker nem a “vagyonok újraelosztásában” érdekeltek, mint a tegnap világjobbító milliárdosai, hanem az innováció általi világmegváltásban.

A szegénység és az éhezés nekik műszaki probléma, amire a saját szürkeállományuk és a technológia kínálhat megoldást.

Az egyik legnagyobb technológiai kockázati tőkealapnak számító Andreessen Horrowitz partnere, Marc Andreessen a Twitteren azt írta: “Az Airbnbnek köszönhetően ma mindenki bérbe adhatja az otthonát. Ezzel csökkennek a vagyoni különbségek.” (Andreessen alapja az Airbnb egyik korai befektetője volt.)

Andreessen felesége, Laura Arrillaga-Andreessen a Stanford University-n tanít adakozást. Nemrég a Theranos nevű céget dicsérte, mint a profitérdek és a világjobbítás perfekt házasságát, a vállalat vezetőjét, Elizabeth Holmest pedig az altruista vállalkozó mintapéldájaként ünnepelte. A Theranos azzal villogott, hogy vértesztelő eszköze kimutat egy csomó betegséget az ujjbegyből vett vércseppekből. A baj csak az, hogy nem sokkal Andreessen feleségének dicsérete után a The Wall Street Journal címlapsztoriban kérdőjelezte meg a termék valódiságát, s az Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet (FDA) is két jelentést adott ki jó pár kételyt felvonultatva.

Ki hogyan ad?

  • A kiugróan sikeres szoftvercég, a Salesforce vezetője, a 4,1 milliárd dollárnyi vagyonnal bíró Marc Benioff 250 millió dollárt adott a San Francisco-i Gyerekkórháznak, amely egyúttal felvette a nevét. Cége az 1/1/1 modellt követi: pénzt oszt (ösztöndíjakat), az alkalmazottak az idejükkel önkénteskednek jótékonysági szervezeteknek, a cég pedig az erőforrásaiból is adakozik (felhőalapú szolgáltatást kapnak a kedvezményezettek). A rossz anyagi körülmények között működő San Francisco-i iskolák pénzt kapnak Beniofftól, aki az iskola vezetőire hagyja a döntés jogát, mire költik el az összeget.
  • Sean Parker, aki a Napsterből és a Facebookból szerezte vagyonát, 600 millió dollárt különített el jótékony célra. Adakozása kutatáscentrikus: a rák, a malária és a különféle allergiák gyógyításának gyógymódjaira szeretne rájönni, s ilyen irányú kutatások támogat. A The Wall Street Journalban közzétett manifesztójában lefitymálta a tradicionális adakozás világát és annak alapítványait mint “idejétmúlt intézményeket”.
  • Mark Zuckerberg és felesége, Priscilla Chan 120 millió dollárt ajánlottak fel a San Francisco-i és környéki állami iskolák helyzetének javítására. A házaspárnak nagy ambíciói vannak az oktatás megreformálásáról is: The Primary School néven iskolát nyitnak, mely szegény családokban élő diákokat fog oktatni Palo Alto keleti részében.
Mark Zuckerberg: iskolát is alapít

Mark Zuckerberg kép:Flickr

Segítség vagy önérdek?

A tech-mogulok altruista tetszelgését illetően sokan úgy érzik, azzal, hogy a dúsgazdagok visszaadnak valamit a nagyobb közösségnek, az csak a jóvátétele annak, hogy túl sok pénzt vettek el -legális céges árbevétel formájában- a társadalomtól.

A másik kritika, amivel a szkeptikusok próbálják elvenni a glóriát az adakozó mogulok feje fölül, hogy cseppet sem olyan egyedi, hogy egy technológiai cég úgy lássa magát, szebb-jobb világot épít. Tulajdonképpen minden nagyvállalat úgy gondolja, hogy alaptevékenységével segíti egy jobb világ létrehozását. A WalMart áruházlánc például azt hangoztatja, hogy olcsó termékeivel az alsó középosztály megélhetési esélyeit segíti. (Az mindegy, hogy az alacsony árakkal sok vállalkozást lehetetlenít el.)

A szilícium-völgyi altruizmus elleni talán legnyomósabb érv, hogy a mogulok egy adókedvezményt lovagolnak meg. Ha eladják részesedésüket a cégükben, vagy tőzsdére viszik, s közvetlenül előtte nagy összeget ajánlanak fel jótékony célra, az után nem kell adózniuk. Ráadásul a tech-krőzusok adakozásai nem átláthatók, nincs elszámoltathatóság a rendszerben.

Az sem tetszik egyeseknek, hogy a dúsgazdag vállalkozók nem vették fel “ügyeik” közé az adóemelést. Míg Warren Buffett évek óta korteskedik amellett, hogy a felső tízezer -valójában csak 400-ra tehető az amerikai székhelyű milliárdosok száma- magasabb rátával adózzon jövedelme után, mint a jóval kevesebbet kereső átlagpolgár – a Szilícium-völgyben ez az idea nem talált támogatókra. (A ritka kivétel Reed Hastings, a Netflix alapítója, aki kijelentette nyilvánosan, hogy támogatja az elképzelést.)

A lelkesedés hiánya részben azzal indokolható, hogy a tech-vállalkozók feljogosítva érzik magukat az alacsony adózásra. Szerintük ők tudják a legjobban (nem pedig Washington és a Fehér Ház), hogyan osszák szét a vagyonukat a tágabb kör javára, ezért ha lehet, inkább nem fizetnének többet az államkasszába, hogy nagyobb szereplői legyenek a vagyonok állami szintű újraelosztásának.

Van aki azt hányja a szemükre, hogy ha éppen nem a kamerák és mikrofonok kereszttüzében vannak, bizony panaszkodnak az átlagemberekről. Tehát részben a szegényekről (is). Hogy nem elég fejlett a munkakészségeik, hogy nem hisznek az élethossziglan tartó tanulásban, hogy nem elég technológia-orientáltak.

Hatásfokmérés

Ha elszámoltathatóság talán nincs is a külső szemlélők felé, de a hatás tekintetében igenis van. Sőt ebben brillírozik igazán az adakozó milliárdosok új generációja.

Mérik, méregetik. Hogyan adjuk, mire és mennyit?

Kép: Flickr

A Szilícium-völgyben már úgynevezett “impact investment” cégek is vannak, melyek feladata, hogy mérjék, milyen területen érdemes adakozni, hol kecsegtet a legnagyobb hatásfokú javulás. Világmegváltó célokat társítanak a profitérdekkel. Legyen az a malária elleni küzdelem Afrikában ablakra szerelhető hálók szétosztogatásával? Vagy az ivóvíz-előállító gépek terjesztése ott, ahol nincs csatornahálózat? A cégek azt is mérik, hogy a kiosztott pénz milyen pozitív hatást okozott az adott közösségben.

A startup cégek ökoszisztémájában gyakori kifejezés a “scalability”. Hogy amikor egy app nagyon bejön, képes-e e cég pillanatok alatt felturbózni, feldagasztani a működését, a kapacitásait, hogy elbírja az óriási piaci keresletet? Az adakozásban ugyanezt a scalability-t hajhásszák. A Give Directly kifinomult mérésekkel követi nyomon, milyen hatásfokkal működik a támogatás, s érdemes-e növelni.

Afrikában például nyálmintát vesznek a faluk lakóitól: ha a hidrokortizonszint csökkent a nyálukban ahhoz képest, mint amikor a támogatás elkezdődött, akkor sikeres a program. Javult a közérzetük és a boldogságérzetük. A hidrokortizont -más néven kortizolt- olyan glükokortikoid, amit a mellékvese termel. A glükökortikoidok gyulladáscsökkentő és antiallergiás hatásúak.

Forrás: The New York Times