A szemét, ahogy még sohasem látta

Sok szó esik arról, hogy úszunk a szemétben, a hulladéklerakók tömve, de már az óceán, sőt a világűr is az emberiség haszontalan maradékaival van tele. Ezen nem segít sem az újrahasznosítás, sem a modern technológia, csak egy olyan gondolkodásmód, amelyben a szemét nem szerepel mint lehetőség.

2014. augusztus 3.

Timár Gigi

A nulla hulladék nem technológiai megoldás vagy eszköz, amit megvásárolhatunk, hogy majd gondoskodjon a szemetünk eltakarításáról. A nulla hulladék szemléletmód, amelyben elsődleges a keletkező hulladék mértékének csökkentése és a hulladékban rejlő nyersanyag felismerése. Nem előre gyártott, kész recept, hanem a megoldáskeresés új módja, amely először is egyértelmű jövőképet határoz meg. Legfontosabb kulcsszavai a szennyezésminimalizálás és a forrásmegőrzés. Mivel a jelenlegi termelési, kereskedelmi és fogyasztói rendszerek ezzel szöges ellentétben működnek, teljes paradigmaváltásra van szükség.

A megelőzés a nyerő

A hulladékcsökkentés égető probléma az unió számára. Az európai polgárok fejenként több mint ötszáz kiló hulladékot termelnek évente. Ennek körülbelül a felét újrahasznosítják, de a tagállamok között óriási eltérések vannak: van, ahol a szemét hetven, de olyan is, ahol kilencven százaléka a szemétlerakóban végzi.

NIMBY vs. JIMBY

A NIMBY (not in my backyard, vagyis ne az én udvaromba) az a felelőtlen és káros hozzáállás, mely szerint ha nem lájuk a hulladékot, az olyan, mintha nem is létezne. Ennek a következményei az óriási szemétlerakók a harmadik világban és az óceánok szemétszigetei is. A felelős hulladékkezelés alapja az lenne, hogy minden egyes köbméterről pontosan tudjuk, mi lesz a sorsa. Sőt egyre többen gondolják úgy, hogy a saját hulladékunkról magunknak kell gondoskodnunk, s ha így teszünk, eleve sokkal kevesebb lesz belőle. Ezt a gondolkodást a JIMBY (just in my backyard, vagyis a saját udvaromon) szlogen jelzi, amely előnyben részesíti például a komposztálást.

Megelőzés nélkül azonban nincs igazi megoldás a hulladékgazdálkodásban. Ugyan a szelektív gyűjtés segít csökkenteni a lerakókba és égetőkbe jutó anyagot, de sem ettől, sem az újrahasznosítástól nem lesz kevesebb a szemét. Elsősorban tehát nem a keletkező szemét eltüntetésére kéne koncentrálni, hanem arra, hogy ne keletkezzen hulladék.

A nulla hulladék megvalósítását közös célok megfogalmazásával, tervkészítéssel kell kezdeni. Új-Zélandnak már országos szintű terve van, és mára a településeik több mint fele vállalt ilyen célokat. De elindult ezen az úton több város is, például San Francisco, Seattle, Ontario, Kamikatsu vagy Buenos Aires. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezeken a helyeken nem termelnek szemetet, de mindenesetre ők már megértették a probléma összetettségét, s ennek megfelelő szellemben keresik a megoldásokat.

Bölcsőtől bölcsőig

Az első és legfontosabb lépés a gondolkodásmód átállítása úgy, hogy a hulladékra ne mint természetes dologra, hanem mint nem hatékony forrásfelhasználásra tekintsünk. Kevesebb anyag és több tudás kell. Ez a törekvés szinte mindenhol érvényesíthető, és látványos megtakarításokhoz vezethet anyagi szempontból is. Az anyag- és energiaigényes árucikkek sok esetben kiválóan helyettesíthetők szolgáltatásokkal, de mindenből a kevesebb jobb. Vagyis meg kell tanulnunk különbséget tenni a szükségletek és az igények között!

Működő példák

Pet it A pet it mozgalomban részt vevő éttermek vállalják, hogy a konyhájukon keletkezett vagy az oda visszakerülő maradékot feliratozva és dátumozva környezetbarát dobozokba rakják, melyek az étteremben vagy az étterem előtt felállított zárt hűtőbe kerülnek. Innen a gazdik ingyen vihetnek táplálékot háziállataiknak, a dobozt gondosan elmosogatva az étterem újrafelhasználásra visszavárja. A hűtőben helyet kap a kávézacc is, ami kiváló táptalaj növényeinknek.

TerraCycle A magyar származású Tom Szaky cége olyan hulladékok újrahasznosításával foglalkozik, amelyekkel egyetlen más cég sem. Többek között chips- és csokoládécsomagolást, de újabban már cigarettacsikket és hamut is gyűjtenek, és használható termékké alakítanak. A következő terv, hogy a használt pelenkákkal kezdjenek valamit. Tom korábban azt mondta lapunknak: „Bár nagyon tetszik, hogy egyedül vagyok ezen a piacon, egyszerűen nem értem. Ha céget akarsz indítani, a szemétben nézelődj!” (Az igazi amerikai álmot építő Tommal készült interjúnkat itt találja.)

A hulladék nélküli termelésnek léteznek kidolgozott rendszerei, például a bölcsőtől bölcsőig (C2C –cradle to cradle kifejezésből). Ez az elmélet a rendszertervezés bionikus megközelítése. Ez az ember által létrehozott ipart természeti folyamatokkal modellezi, az anyagokat táplálékoknak vagy tápanyagoknak fogja fel, amelyek biztonságos, egészséges és zárt rendszerben keringenek. Eszerint az iparnak védenie és gazdagítania kell az ökoszisztémát, miközben a nyersanyagokat úgy keringteti, hogy azok az externáliák kiküszöbölésével újra és újra használhatók legyenek. A modell kétféle, technológiai vagy a biológiai alapanyagot fogad be. Előbbiek a nem mérgező, nem káros mesterséges anyagokat jelentik, amelyeknek nincsenek negatív hatásai a környezetre, és állandó körforgásban használhatók ugyanannak a terméknek – vagy akár annak továbbfejlesztett verziójának – az előállítására anélkül, hogy ezzel integritásukat vagy minőségüket rontanánk. Utóbbiak pedig olyan szerves anyagok, amelyek felhasználás után eldobhatók, és más életformák élelmévé válnak.

Első lépésként megteszi

Egy pohár kétféleképpen felelhet meg a bionikus megközelítésnek: vagy visszaszolgáltatható és minőségromlás nélkül újból használható, vagy környezeti rombolás nélkül, gyorsan lebomlik, így biológiai táplálékká válik. Bár az elv nehezen vetíthető mondjuk egy komplett repülőgép előállítására, a gondolkodásmód átalakításának első lépéseként éppen megteszi.

Véleményvezér