A jövő elkezdődött

2017. december 16. szombat - 07:30 / piacesprofit.hu
  •    

Mindinkább előretörő megújuló energiaforrások, decentralizáltabb energiatermelés – ezek azok a trendek, amelyek egyértelműen láthatóak mind a magyar, mind a globális adatokból. Azonban nagy kérdés, hogy a kibontakozó forradalom a megújuló energiaforrások terén elegendő lesz-e a globális felmelegedés megfékezésére, mert a jelenlegi adatok szerint nem.

Óriási növekedés elé néz a megújuló energiaforrások termelése – ez a mondat szinte évről évre elhangzott a kétezres évek eleje óta. Most azonban a jelek szerint nemcsak elérkeztünk egy fordulóponthoz, hanem úgy száguldottunk át rajta, hogy szinte észre sem vettük. Legalábbis a magyar energiapolitika terén biztosan elsiklottak néhány apróság felett. (Igaz éppen most mintha felébredt volna a magyar kormány.)

Miközben még a legoptimistább becslések szerint is 66 euró/megawattóra villamos energiaárra lenne szükség a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) számításai szerint ahhoz, hogy megtérüljön a Paksi Atomerőmű kibővítése két blokkal (jelenleg a magyar ár 37 euró/megawattóra), Európa egyik vezető energiaszolgáltatója, a svéd Vattenfall szeptember közepén már 50 euró/megawattóra áron nyert jogot egy offshore szélerőmű létesítésére Dániában. A létesítendő megújuló kapacitások bekerülési költsége tehát már most alacsonyabb, mint az atomenergiáé, míg a fosszilis energiaforrásokra alapozott villamosenergia-termelés a szén-dioxid-kibocsátási szabályok és a lakossági ellenállás miatt sokszor kivitelezhetetlen. A bekerülési költségek hatása a beépített kapacitásokon is látszik.

Nem fogynak el az olajkészletek, sőt a fogyasztás is nő
Nemhogy nem fogy el az olaj, de a fogyasztás sem csökken, hiába folytatódik a megújuló energiák térnyerése. Per pillanat úgy tűnik, hogy 2040-ig folyamatosan egyre több olajat fogunk használni a világgazdaság működtetésére.

Egy új korszak hajnalán

A tavaly hálózatra kapcsolt 165 gigawatt új áramtermelő kapacitás kétharmadát a megújuló energiaforrásokra támaszkodó áramtermelő kapacitás adta. Ebből 74 gigawatt a fotovoltaikus (napenergia alapú) áramtermelő kapacitás, mely ezzel nagyságrendileg globálisan ötven százalékkal nőtt – írta a párizsi székhelyű Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) Renewables 2017 tanulmánya.

„Egy új korszak nyitányának vagyunk a tanúi” – mondta Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség vezérigazgatója. Az ügynökség becslése szerint a tavalyihoz képest 12 százalékkal több megújuló áramtermelő kapacitást kapcsolnak idén a hálózatra, és ennek az oroszlánrészét is a fotovoltaikus teszi ki. A növekedés kétharmadát három ország adja: India, Kína és az Egyesült Államok. A globális napenergia-kapacitás 2022-re meghaladja India és Japán teljes jelenlegi áramtermelési kapacitását. Európában az atomenergiából származó villamosenergia-termelés részarányát már 2016-ban meghaladta a megújulóké az energiamixben. (800 milliárd kilowattórával szemben 960 milliárd kilowattóra.)

Gyorsabban fejlődik a napenergiaipar, mint gondolták
A politikusok bő két évtizede alábecsülik a napenergiaipar fejlődésének tempóját, mértékét és a szoláreszközök elterjedésének sikerét. Bill Clinton óta az amerikai energiaügyi szaktárca képtelen volt felfogni a napenergia valós fejlődési lehetőségeit, ahogy a Nemzetközi Energiaügynökség jóslatait is messze felülmúlta a szektor ugrásszerű növekedése.

A globális trend Magyarországon is érezhető: 500 milliárd forintnyi napelem-beruházás indulhat, miután a múlt év végén együtt 1350 megawattnyi kapacitás létesítésére kértek engedélyt beruházók. Az összesen mintegy 2500 kérelmet azért adták be a cégek a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalhoz még a múlt év utolsó hónapjaiban, mert 2017. január 1-jétől a korábbinál szigorúbb szabályozás vonatkozik a megújuló alapú beruházások támogatására.

Mindenki energiája

A megújuló energiaforrások bekerülési költségének csökkenésével a lakossági termelés is mindinkább előtérbe kerül. Az energiaforrások szélesebb körű elérhetőségének köszönhetően az energia tömegtermék jellegűvé válik, ami a piacon jelen lévő legnagyobb szereplők részéről új megközelítést igényel majd. A napelemek terjedése miatt pedig a villamosenergia-termelés decentralizálódik, egyúttal az energiaelosztók szerepe is megváltozik: nemcsak a hálózati infrastruktúra üzemeltetői, de a harmadik fél eszközeinek (például különálló generátorok, energiatárolók) hálózati integrátorai is lesznek.

A napelemekkel való termelés, valamint az akkumulátorok és az egyéb energiatároló kapacitások költségeinek csökkenésével megfizethetővé válik a fogyasztók hálózattól független, autonóm energiatermelése. Az aktívabb, önállóbb fogyasztók így a közeljövőben vagy önfenntartókká válhatnak, vagy mikrohálózatokon keresztül, lokálisan egyenlíthetik ki a keresletet és kínálatot. Ez pedig jelentősen átalakítja a hagyományos, hálózatokat működtető vállalatok szerepét, és az infrastrukturális beruházásokkal kapcsolatban is fontos kérdéseket vet fel.

Imádják a cégek az olcsó megújuló energiát
Éveken át a technológiai óriáscégek voltak a legfőbb felhasználók, de újabban az ipari vállalatok is beléptek a sorba, mert a szél- és napenergiás áramtermelés ennyire olcsó lett. Árambeszerzési szerződéseikben akár 10-20 évre is lekötik az energiatermelő kapacitásokat.

Az ügyfelek tudatosságának növekedésével párhuzamosan természetesen az ügyféligények is nagy változáson mennek keresztül: egyre komplexebbekké válnak, vagyis a termékek és szolgáltatások az igények mind szélesebb körét kell, hogy kielégítsék. Egyértelmű összefüggés látható a növekvő individualizmus/fogyasztói tudatosság és a GDP-növekedés között, az individualitás a magyar fogyasztók körében ráadásul különösen magas. Az ügyfelek az energiapiaci márka- és termékválasztásaikon keresztül is megkülönböztetik magukat, mindez az Y generáció képviselőire hatványozottan igaz, akiknél az „én” fókusz még erősebben van jelen – derült ki a Deloitte Zrt. korábbi elemzéséből.

Új versenytársak

Az iparágak közti konvergencia egyre növekvő jelentősége sem lebecsülendő: a hagyományos energiaipari vállalatok versenytársai egyre inkább más iparágakból, így például elsősorban az autógyártásból kerülhetnek ki. A piaci verseny elsődleges színterét pedig – az okosotthonok és az energiahubok 2021-ig prognosztizált, jelentős előretörésével – a fogyasztók otthonai jelentik majd. Az új piaci belépők a minél nagyobb és minél gyorsabban elért piaci penetráció miatt a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatásokra és innovatívabb termékekre fókuszálnak: az autógyártók helyhez kötött tárolási ajánlatokkal lépnek piacra, egyúttal keresztfinanszírozzák az elektromosautó-üzletágakat. A telekommunikációs, illetve technológiai háttérrel érkező cégek pedig az ügyfél-információk begyűjtésével és elemzésével tudnak versenyelőnyt szerezni.

Önmaguktól nem múlnak ki a fosszilis üzemanyagok
Az olajvállalatok körüli érdekkörök továbbra is keményen őrzik a fosszilis energiák pozícióit és a kormányoknál az ártámogatásokat. A valódi változáshoz nem elég behozni a megújulókat, tudatosan ki kell vonni a piacról a nem megújulókat.

Ehhez járul hozzá a közműszolgáltatók terén elsősorban az okoseszközök által hajtott digitalizáció erősödése is, amely alapjaiban, egyrészt a belső folyamatok, másrészt az ügyfelekkel történő kapcsolattartás terén formálja át a közműszolgáltatók működését. Erre építve a szolgáltatók újszerű, a megszokottnál rugalmasabb értékajánlatokkal célozzák meg a felhasználókat, akik a megváltozott ügyféligényekkel összhangban el is várják szolgáltatójuktól a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatásokat és a magasabb ügyfélélményt.

Mire lesz ez elég?

Miközben egyre gyorsuló ütemben épülnek ki a megújuló energiaforrásokat használó kapacitások, lehet, hogy még drasztikusabb lépés(ek)re lesz szükség ahhoz, hogy megálljt parancsolhassunk a globális felmelegedésnek. A légkörbe jutó üvegházhatású gázok aránya ugyanis a párizsi klímaegyezményben elhangzott ígéretek ellenére sem csökken jelentősen. Az ENSZ környezetvédelmi programjának (Unep) november elején nyolcadik alkalommal megjelent emissziós jelentéséből (Emissions Gap Report) ugyanis kiderült, hogy az éves emisszió 2016-ban 52,7 gigatonna szén-dioxidnak felelt meg (más üvegházgázok kibocsátását is átszámítva), míg 2015-ben 51,9 gigatonna volt. A stabilizációhoz nagyban hozzájárult a megújuló energiaforrások kiépítése.

Ahhoz azonban, hogy a klímaegyezményben meghatározott 1,5 Celsius-foknál ne legyen magasabb a Föld globális átlaghőmérsékletének növekedése, legkésőbb 2030-ra éves szinten a globális kibocsátás legfeljebb 37 gigatonna lehet. Összehasonlításképpen: évente egy gigatonnányi szén-dioxidnak megfelelő üvegházgázt bocsátunk ki az Európai Unió teljes közlekedési ágazatában. Az Unep kutatói arra figyelmeztetnek, hogy még a párizsi klímaegyezményben rögzített emissziócsökkentési törekvések teljes megvalósulása esetén is 16–19 gigatonnával több CO2-nek megfelelő üvegházgáz jut a légkörbe 2030-ban, mint kellene. Ez pedig elérhetetlenné teszi a párizsi célkitűzést, mert a tervezett 1,5 Celsiusnak éppen a duplája, 3 Celsius-fokos lesz a globális átlaghőmérséklet emelkedése, ami beláthatatlan következményekkel jár majd mindannyiunk életére nézve.

Mi menthet meg minket a klímakatasztrófától?
Az éves globális szén-dioxid-emissziónak 2020-tól csökkennie kell, különben nem tudjuk kellő mértékben lefékezni a klímaváltozást, s ennek következménye soha nem látott időjárási szélsőségek és környezetpusztulás lehet. Mik az esélyeink arra, hogy sikerül drasztikusan visszafogni a légszennyezést?