A húsevés és a pazarlás miatt nő az ökolábnyom

2016. augusztus 14. vasárnap - 10:01 / KlimaBlogger
  •    

A fejlődő országok gyarapodó középosztálya átáll a húsintenzív étrendre. Az emiatt növekvő állattenyésztés óriási terheket ró az ökoszisztémákra. Eközben tömérdek élelmiszer landol a kukákban.

A fejlődő világban főleg Kína, India feljövőben lévő középosztálya egyre inkább áttér a húsos étrendre. Ahogy egyre stabilabb anyagi alapokra kerül a családok megélhetése, úgy szakítanak egyre erősebben szerényebb-szegények múltjuk menüjével, amikor még hetente egyszer-kétszer jutott csak hús az asztalra. A megnövekedett fogyasztási igény óriási terheket ró a már így is kizsigerelt ökoszisztémára.

  • A globális agrárszektor a rendelkezésre álló édesvíz 70 %-át használja fel, ennek egyharmadát állattenyésztésre.
  • Az élelmiszer-újrahasznosítás, ha iparági szinten, átfogóan valósulna meg, 15 000 ezer új állást jelentene és akár évi 1,9 milliárd dolláros profitot hozhatna az újrahasznosításban érdekelt cégeknek.
  • Az állattenyésztés az élelmiszernövények egyik legnagyobb felhasználója: az évente megtermelt búza-, rozs-, zab- és kukorica-mennyiség 40 %-át fogyasztja el. -Világszerte 14 milliárd hektárnyi termőterületen termesztenek növényeket az agrárium szereplői, e területnek mintegy harmada termel az állattenyésztés számára.
  • Egy kiló marhahús előállítására 15 500 liter víz szükséges. A zöldségeknek sokkal kisebb a vízlábnyoma. Ugyanennyi víz 12 kilogramm búza vagy 118 kilogramm sárgarépa megtermesztéséhez elegendő.
  • Egy hamburger földlábnyoma 3,5 négyzetméter, ennyi termőföld kell a hozzávalók (hús, búza, stb.) megtermeléséhez.
étel hulladék kukában

Kép:Pixabay

Élelmiszerpazarlás az USA-ban

Az USA-ban évente 218 milliárd dollárért termelnek meg és gyártanak le olyan élelmiszereket, melyeket végül senki sem fogyaszt el. Ez az összeg az éves GDP több mint 1 %-át teszi ki. Ez az összeg magában foglalja az élelmiszernövények megtermesztését, az élelmiszer legyártását és szállítását is. Az amerikai kormány 2015-ben tűzte ki azt a célt, hogy 2030-ra felére csökkenti azt az élelmiszermennyiséget, ami a kukákban végzi. A pazarlásban nemcsak a fogyasztók vétkesek, sőt elsősorban nem ők, hanem az élelmiszergyárak, az éttermek és az élelmiszeráruházak is. A fogyasztók lelkiismeretét azért nem szabad felmenteni. Közvélemény-kutatások szerint a polgárok az élelmiszervásárlások 55 %-át impulzívan, spontán végzik, nem tervezetten. Ez az elsődleges oka, hogy túlvásárolják magukat, s az élelmiszert végül kidobják. A tanulság: érdemes bevásárlólistával elindulni. Saját pénztárcánkat is megkíméljük ezzel. A fogyasztók 5,6 milliárd dollár spórolnának meg, ha nem vásárolnának az élelmiszeráruházakban eszetlenül. A ’70-es években fele ennyi élelmiszer végezte a szemetesekben, mint ma – bár ez részben a népességnövekedés számlájára is írható.

Hány embert bír még el Földünk?
Egyre súlyosabb demográfiai problémákkal kell megküzdenie a Föld lakosságának, még soha nem élt egyidőben ennyi ember a Földön, miközben egyre súlyosabb problémákat okoz a lakosság élelmiszer- és ivóvízellátása.

Magyarországon háztartásonként évente átlagosan mintegy száz kilogrammnyi élelmiszert dobnak ki, évente összesen 1,8 millió tonna élelmiszert dobnak ki, ebből 400 ezer tonna a lakossági élelmiszerpazarlás. Európában mintegy 90 millió tonna élelmiszert dobunk ki évente – ez fejenként 180 kg kidobott élelmiszert jelent, amiben nincs benne a mezőgazdasági és a halászati veszteség. A világ mezőgazdasági területeinek negyedéről a megtermelt élelmiszer egyenesen a szemétbe vándorol, miközben csaknem egymilliárd ember éhezik. A termelés emellett még a klímát is terheli, valamint értékes erőforrásokat, ivóvizet és energiát is fölöslegesen fogyaszt. Világszinten az emberi fogyasztásra termelt élelmiszernek csaknem a harmada, évente 1,3 milliárd tonna kerül a szemetesbe a FAO becslése szerint.”

Az ehető és egészséges élelmiszernek sokszor akár az 50%-a is szemetesbe kerül az EU-s háztartásokban, szupermarketekben, éttermekben és az élelmiszerellátási lánc más szakaszaiban, míg 79 millió EU állampolgár szegénységben él, és 16 millióan függnek jótékonysági szervezetek által kiosztott élelmiszeradományoktól.