Kép:sxc

Főzni szerető emberek magánlakásban gourmet vacsorákat tartanak, elsősorban ismerősöknek és ismerősök ismerőseinek, amihez anyagi hozzájárulást kérnek. Ez a lakásétterem, ahol az ételnél többet, különleges kulináris élményt is adni kell a vendégnek. Ahogyan Sárdi Dániel, a Repeta létrehozója fogalmaz: a séf magát is adja a vacsora mellé. A lakásétteremben egyetlen ember felel mindenért az alapanyagok beszerzésétől a felszolgálásig, ami nagyobb felelősséget, de személyesebb hangulatot is jelent. Ez a fajta vendéglátás messze nem tömegétkeztetésről szól, mindössze néhány tíz embernek felszolgált vacsoráról. Sokkal rugalmatlanabb is, mint a hivatalos éttermek. A lakásétterem ugyanis csak alkalmanként van nyitva, előzetes bejelentkezéssel látogatható. Leginkább a legmagasabb kategóriájú éttermekhez hasonlítható, intimebb kiadásban.

Készül a jogszabály

A területet a turizmusról és vendéglátásról szóló, készülőben lévő törvény szabályozza majd –egyelőre nem tudni, mikor és hogyan.A Nemzetgazdasági Minisztérium magazinunk kérdésére annyit közölt: a koncepció véglegesítése folyamatban van, a törvényt a kormány az ágazat fejlesztésének irányait hosszú távon meghatározó koncepció elfogadását követően terjeszti az országgyűlés elé.

Dr. Antalffy Gábor, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) ügyvezető elnöke kérdésünkre kifejtette, hogy a lakásétterem megjelenése a vendéglátásról szóló jogszabályban egy, a feketegazdasághoz tartozó terület elismerését jelenti. (A vele készült interjút részletesebben itt olvashatja.) Bár a törvény működési-végrehajtási rendelete egyelőre nem ismert, az érdekképviselet azt javasolta, ha a lakásétterem hivatalos vendéglátási kategória lesz, akkor az éttermekkel megegyező szabályozás vonatkozzon rá. A szakember véleménye szerint a fő probléma ugyanis az, hogy míg a vendéglőket számos szigorú előírás (HACCP minősítés, élelmiszer-biztonsági szabályok, munkaügyi ellenőrzések stb.) terheli, addig az interneten meghirdetett, „baráti hangulatú vacsorák” szervezői e terhektől mentesen, sokszor jóval a vendéglői ár alatt kínálják szolgáltatásaikat. Az igazságtalan versenyelőnyből induló konkurencia pedig Antalffy szerint egy újabb tőrdöfés a reáljövedelmek csökkenése miatt amúgy is nehéz helyzetben lévő vendéglátóiparnak.

Sárdi szerint viszont az ilyen szabályozás a lakáséttermek ellehetetlenülését jelentené. Egyrészt azért, mert sok előírás – például hogy a konyhának megfelelő számú bejárata legyen – fizikailag nem megvalósítható egy lakásban, másrészt pedig azok maradéktalan betartása olyan beruházást jelentene, amely a lakásétterem jellegéből adódóan soha nem térülhetne meg. Szabályozásra azonban szükség van, és ezt a lakáséttermesek sem vitatják. Az alapanyagok származási helyének és beszerzésének ellenőrizhetősége, a hulladékkezelésre vonatkozó szabályok vagy éppen a minta eltevésére vonatkozó kötelezettség – vagyis minden olyan előírás, amely inkább odafigyelést, és nem milliós beruházást igényel – elfogadható lenne számukra is. igaz, hozzáteszik: mérgezések sokkal inkább a tömegétkeztetésben fordulnak elő, semmint családi főzések során. A lakáséttermek inkább ez utóbbihoz hasonlítanak.

Adózni, de hogyan?

Étkeztetésről jogszabály hiányában nem szólhat a számla, akkor sem, ha többről van szó, mint baráti vacsoráról, melyhez hozzájárulást kért a lakás tulajdonosa. Léteznek vendéglátó és vendég számára kölcsönösen „kreatív” megoldások. Ilyen például, amikor kulturális rendezvényként számolják el az étkezést, amelyre nem vonatkozik a reprezentációs költéseket terhelő 16 százalékos szja- és 27 százalékos eho-fizetési kötelezettség.

A faramuci helyzetet megoldaná a lakásétterem fogalmának törvénybe iktatása, ám Antalffy attól tart, hogy hasonló helyzet állhat elő, mint a „falusi vendégasztal” kapcsán. Az eredeti elképzelés szerint ez a kistermelők – például borászok – számára teremtett lehetőséget, hogy udvarukon engedékenyebb szabályok mellett kínálhassanak kóstolót. Valójában azonban a „kóstoltatás” a KISOSZ ügyvezető elnöke szerint éttermi szolgáltatássá terebélyesedett, és így – csakúgy, mint a lakáséttermek – hátrányt okoz azoknak a vállalkozóknak, akik minden szabályozást betartva a hivatalos vendéglátás keretei között kívánnak érvényesülni.

Kérdés, hogy a lakáséttermek amellett, hogy újabb színt jelentenek a vendéglátás palettáján, valóban konkurálnak-e a hagyományos éttermekkel, vagy csupán vállalkozó kedvű gourmand-ok igényeire válaszolnak. Mindenesetre egyelőre a teljes „tortából” százalékban kifejezhetetlenül alacsony a részesedésük.