Vállalkozás mint kamaradarab

2015. január 03. szombat - 16:30 / Timár Gigi
  •  
  • Előfizetés

Gyerekkori barátság, közös kosárcsapat, közös rockzenekar– innen már szinte adta magát a közös vállalkozás ötlete a DropShop alapítóinak. A bor, hasonlóan más szeszesitalok piacához megváltozott az elmúlt években Magyarországon: a beszerzőhelyek trendi, közösségi terekké alakultak, ahol enni, inni és vásárolni is élmény. Nem mellékesen jó üzleti lehetőség, ha valaki szívvel-lélekkel és magas szakmaisággal nyitja meg üzletét.

Hébenstreit Ádám
Kép:PP/Kádár Lajos

Hébenstreit Ádám és Szórádi Gábor borbárt tervezett, ahol az akkor egyre népszerűbb boros magazinokban előforduló tételeket meg is lehet kóstolni. A Drop Shop a klasszikus Fine Wine kereskedelembe szeretett volna piacot fogni úgy, hogy a kínálatot lefelé megnyitja, és szélesebb rétegeknek teszi elérhetővé a világ válogatott „sztárjait”. Mára összeállt a portfólió, a választék bárhol megállná a helyét. A Drop Shopot Ádám vezeti, de mint mondja, óriási segítség az objektív szemlélőként mellette álló tulajdonostárs.

Hogy a kínálat megfelelő legyen, kényszerűségből importőrré és, mivel a magyar törvények szerint importőr nem értékesíthet a végfelhasználónak, nagykereskedővé váltak. Az egyedi választék hozott más vevőket, köztük Michelin-csillagos éttermeket, de a cél a saját üzlet kiszolgálása volt. A tevékenységet két cégbe osztották szét – az egyik a vendéglátást és kiskereskedelmet, a másik a nagy- és külkereskedelmet viszi. Exporttal is foglalkoznak, elsősorban az árfolyamkitettség ellensúlyozására. A volumen itt sem hatalmas, alapvetően viszonossági alapon működik a kivitel.

Nem állandó portfólióval dolgoznak, a hazai viszonylatban óriási kínálatukban rengeteg ritka, már piacon nem lévő tétel tűnik fel. A változatosság azonban nem jelent tervezetlenséget: készült megvalósíthatósági tanulmány, cash flow-terv, és feltérképezték a tipikus fogyasztókat. Az üzlet magánbefektetésből indult, a tulajdonosok úgy vélik, az a fair, ha az ember a saját pénzét kockáztatja. Kezdetben mindent fillért visszaforgattak, így indulhatott meg a növekedés. Befektetőt szerezni azért sem lenne könnyű, mert a prémium borok másodlagos piacára is beszálló Drop Shopban – az üzlet jellege miatt – óriási a készletszint-ingadozás, és nehezen tervezhető a cash flow. Ezt pedig ritkán tolerálják a külső finanszírozók.

…és ha jön a Nemzeti Italbolt?
Hébenstreit Ádám szerint, ha lesz is egy, az állam által koordinált alkoholértékesítési rendszer, a bort nem valószínű, hogy érinti, hisz az egyrészről szembemenne az eddigi, a kisebb bortermelőket, mezőgazdasági gazdálkodókat támogató kormányzati stratégiával, másrészről ilyen erős „boros nemzetnél” csak nagy károk árán lenne működtethető egy skandináv típusú rendszer.

– Alapvetően kétféle borbár létezik a világban: a mediterrán, „közösségi” típusú, ahol a fókusz a társasági életen van, és a fine wineing, ahol fehér kesztyűs pincérek szolgálnak fel különleges borokat. Mi tartalmilag inkább a fine wineing, formailag a mediterrán irányba mozdultunk. Ez hosszú távú projekt, arányaiban kevesebb embert érdekel ugyanis itthon ez a szintű bor. A vásárlóinkat is magunk neveljük ki pohárról pohárra. Nagy munka ez, reméljük nagy eredménnyel. A hozzánk hasonló külföldi független kereskedők a százéves múltjukból élnek – nekünk is csak addig kell túlélnünk – mondja nevetve Hébenstreit Ádám.

Kép: PP/Kádár Lajos

– A borra rengeteg felesleges sznobizmus, klisé, előítélet ragadt, de mögötte minden jó palacknak van egy sztorija a termőhelyről, az évjáratról és sok másról. Ahhoz, hogy ez kerüljön a középpontba, a felesleges körítést el kell tüntetni. Mint egy kamaradarabnál, ahol díszletek és jelmezek nélkül, pusztán a szöveg ereje érvényesül.

A hálózatok korát éljük, a tulajdonosokat is többen keresték meg, hogy franchise-t építenének a DropShop köré. Nekik azonban nincsenek ilyen terveik. Sikerükben fontos a személyesség, a lassan épülő bizalom, amit nehéz lenne sokszorosítani. Marketingre nem költenek, túl szűk a célcsoport. A klasszikus eszközök nem működnek ekkora résben, inkább élményt adnak a vendégnek, s ezáltal függőséget alakítanak ki – így lesz 90 százalék a törzsvevők aránya.

Csak a jó sör!
Hogy lesz valakiből szenvedélyes sörgyűjtő? És hogyan lehet erre egy sikeres vállalkozást is felépíteni? A Csak a jó sörök! tulajdonosával, Kővári Gergellyel beszélgettünk.