Tartsuk itthon a dolgozókat!

2016. február 19. péntek - 07:30 / Sebők Orsolya
  •    

Míg néhány éve a magyarországi vállalatok arra panaszkodtak, hogy a magyar munkaerő röghöz kötött, és még egyik városból a másikba sem könnyű elcsábítani, mára kifejezetten mobilakká váltak a magyarok. Szakképzettek és friss diplomások egyaránt tőlünk nyugatabbra keresik a boldogulást. Anélkül, hogy kísérletet tennénk arra, hogy bebizonyítsuk, hogy a KSH adata – amely szerint 2013-ban 350 ezer körül voltak az országot elhagyók – súlyosan alulbecsüli a kivándorlók valós nagyságát, a magyarországi kisebb és nagyobb cégek egybehangzó véleménye alapján kijelenthetjük: egyre nagyobb a gond a hazai munkaerőpiacon. A jól képzett munkaerő hiánya lassan a vállalkozások versenyképességét és így az ország gazdasági növekedését befolyásolja.

Több ezer fő hiányzik itthon az IT ágazatból, a szolgáltató központokból, az egészségügyből, nem is beszélve a vendéglátóiparról. A jelenség hátterében állhatnak demográfiai indokok – a munkaerőpiacra belépők száma évek óta elmarad a kilépőkétől –, a hazai oktatási rendszer gyengeségei és az is, hogy bizonyos ágazatokban hirtelen nőtt meg a munkaerőigény (ma nincs annyi informatikus, aki ne kapna munkát), de az is jól érzékelhető, hogy az utóbbi néhány évben évente mind több magyar inkább külföldön próbál szerencsét. Nő a kiköltözők aránya, nő azoknak a száma, akik Magyarországról naponta ingáznak Ausztriába, és azoké is – leginkább az informatikusok körében –, akik itthonról távmunkában bedolgoznak nyugat-európai cégeknek.

A hazai gyártó vállalatok munkaerőhiánnyal küzdenek. Már a szakképzettséget nem igénylő pozíciókat is csak nehezen sikerül feltölteni. Az utóbbi hetek friss kutatásaiból azonban az is kiderül, hogy a képzett mérnökökre is lasszóval kell vadászni, mert nincs elegendő munkaerő, aki van, az pedig nem kell a cégeknek.)

„A folyamat több éve kezdődött, és ma már általánossá vált, hogy a fiatalok külföldön keresik a boldogulásukat. Míg korábban a munkaerőhiány csupán egy-egy területre koncentrálódott – nehéz volt például jó hegesztőt találni –, ma egyre több szakmában kevés a szakember Magyarországon. Hiány van a fehérgallérosokból, a szakmunkásokból, és a középfokú végzettségűekből is egyre többen külföldön próbálnak boldogulni” – mutat rá dr. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke, aki szerint a képzett munkavállalók kivándorlása veszteség a nemzetgazdaság számára, és Magyarország romló versenyképességének tünete.

elvándorolnak a magyarok

Elvándorolnak a magyarok – Kép: Fotolia

Pótlás pedig egyelőre nem jön. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint az állást keresők több mint 50 százaléka szakképzettséggel nem rendelkező munkavállaló, mindössze 6 százalékuk diplomás. A képzett munkavállalók hiánya mellett egyszerre tömegesen vannak jelen a képzetlen és sokszor alkalmazhatatlan munkát keresők. Ráadásul Magyarország nem célországa a munkavállalási célú migrációnak: a magasan képzett, harmadik országból érkezett munkavállalók foglalkoztatására létrejött úgynevezett kék kártyákból évente még tíz darabot sem adnak ki.

„ A fiatalok ma egyértelműen nyitottak arra, hogy egy jó állásért költözzenek. A Deloitte kutatása szerint az egyetemista vagy friss diplomás megkérdezettek mintegy 76 százaléka egy ígéretes munka reményében külföldre költözne, és a külföldi tanulás lehetősége is vonzó számukra. Mi is érezzük a szűkülő kínálatot: intenzívebb lett a verseny a legjobb munkavállalókért, akik több, már korántsem csupán az országon belül felkínált pozícióból válogatnak. És az is érzékelhető tendencia, hogy aki tőlünk elmegy, az jobbára külföldön helyezkedik el” – hangsúlyozta Csépai Martin, a Deloitte humánerőforrás-menedzsment igazgatója, és hozzáteszi: ma a magyar vállalatok – multinacionálisak és hazaiak egyaránt – már nemcsak direkt versenytársaikkal vagy a legjobb magyarországi munkahelyekkel vetélkednek, hanem Londonnal, Zürichhel és más európai városokkal is. – Ez a tendencia erősödik. Különösen a pénzügyi tanácsadás területén érezzük a fokozódó versenyt.

Ki fog itt dolgozni? A többség már dobbantana
A megkérdezettek túlnyomó többsége bármikor külföldre költözne, és akár tíz évnél is tovább maradna, ha felajánlanának neki egy állást, derül ki a The Network, a Boston Consulting Group és a Profession.hu kutatásából. Az egészségügyből legtöbben Németországba költöznének, míg az informatikusok és a szolgáltatási szektorban dolgozók körében Kanada is népszerű.

A piac diktál

Ha a friss diplomás külföldre megy, nehezen jön haza. Egyrészt leépül az itthoni kapcsolatrendszere, ami nehezíti a munkahelykeresést. Másrészt nehéz tudomásul venni az egzisztenciális visszalépést, ami a magyarországi és a nemzetközi cégeknél elérhető jövedelemkülönbségből fakad. A vásárlóerő-paritáson számolt egy főre eső GDP Magyarországon az egyik legalacsonyabb az unió 28 tagállamában – Magyarországon nem érte el a 25 ezer eurót, míg a 28 tagállam átlaga meghaladta a 36 ezret 2014-ben –, a mienknél csak Bulgária, Románia, Horvátország és Lettország mutatója rosszabb.

„ Külföldön akár ötször annyit keres valaki ugyanabban a beosztásban, mint itthon. Ez akkor is érezhető különbség, ha ott a megélhetés is drágább. A Deliotte a bérek megállapításánál a magyar piachoz viszonyít, de könnyen lehet, hogy egy ponton ebből a szempontból is el kell kezdeni vizsgálni a külföldi versenytársainkat” – mondja Csépai Martin, aki szerint ez a jelenség nem hungarikum, a lengyel kollégái már kiutaznak Angliába, hogy felkutassák és visszacsábítsák a lengyel munkavállalókat.

Dr. Csanády Márton, a Budapesti Metropolitan Egyetem tanára szerint is régiós jelenség a kiköltözés. „A munkaerő szabadon vándorol, így ha egy országban nem tudja megkeresni a megélhetéséhez szükséges pénzt, máshol pedig igen, odaköltözik. Az egyes szektorok között is van vándorlás: az ápolónő, ha kell, elmegy a bevásárlóközpontba dolgozni, ha ott sem találja meg a számítását, külföldön próbál szerencsét. Ha megfizetik itthon a szakmájában, valószínűleg marad. A piac úgy működik, hogy a munkáltató egy fillérrel sem fizet többet, mint amennyit muszáj. Ha tehát az alacsonyabb bérszínvonalon nem talál megfelelő munkaerőt, kénytelen lesz több pénzt ajánlani. A bérolló záródását tehát a piac fogja kikényszeríteni.”

Nincs más megoldás, emelni kell a béreket
Komoly problémák jelentkeznek a turizmusban és a vendéglátásban a szakemberhiány miatt – figyelmeztettek a szakemberek, akik szerint itthon már elfogytak a munkaerőpiac tartalékai, nincs kikből válogatni. A munkavállalók szerint érthető, hogy magasabb fizetésért külföldre mennek a dolgozók, hiszen itthon a magyar átlagbér felét is alig kapják meg. A megoldást adócsökkentés jelenthetné.

Rolek Ferenc is úgy véli, a bérkiegyenlítődésnek el kell indulnia, de a folyamat lassú. Magyarország relatív bérelőnye a külfölddel szemben megmarad hosszú távon, még akkor is, ha ma van egy kényszer a kiegyenlítésre. Az emelésnek határt szab a gazdaság és az egyes cégek termelékenysége is. „Az egyensúlyi állapot – figyelembe véve hazánk alacsonyabb termelékenységét – valahol ott van, ahol a bérkülönbség már túl kicsi ahhoz, hogy mozgásra késztesse az embereket, de elég nagy ahhoz, hogy az idetelepült cégek számára versenyelőnyt jelentsen” – hangsúlyozta.

Dalányi László, a Manpower Munkaerő Szervezési Kft. ügyvezető igazgatója viszont úgy véli, bizonyos ágazatokban a munkáltatók már ma sem engedhetik meg maguknak, hogy az általuk elképzelt bérkeret alapján keressenek munkatársakat. „A vállalatok a nyugat-európai munkaajánlatokkal versenyeznek a jól képzett munkatársakért. Itt már a múlté, hogy ők mondják meg, mennyi pénzük van arra a munkakörre. Ehelyett azt kell eldönteniük, hogy milyen minőségű és létszámú munkaerőre van szükségük a céljaik eléréséhez, és majd a piac megmutatja, hogy az mibe kerül. A szabad uniós munkaerő-áramlás és a globalizáció gyorsítja a bérkiegyenlítődés folyamatát. A szertefoszló bérelőnyt viszont kompenzálhatja a magyarok kreativitása – mutat rá a munkaerő-szervező cég vezetője, és hozzáteszi: a szolgáltató központok (SSC-k) közül néhányan már nem azért választják Magyarországot, mert itt olcsó a munkaerő, hanem mert a magyar kreativitással az eredetileg tíz folyamatból álló munkát el lehet végezni nyolc alatt. A hatékonyságnövekedés kompenzálja a magasabb fizetéseket” – vélte.

A magasabb fizetés sem minden

Mindenesetre a jól képzett, olcsó és kellő mennyiségben rendelkezésre álló munkaerővel mint országimázzsal mielőbb le kell számolni, és új fókuszt kell keresni, ha Magyarország szeretné hosszú távon megőrizni versenyképességét. Ha nem, Rolek Ferenc szerint 5–10 éven belül már nagyon súlyos helyzettel nézhetünk szembe, különösen, ha a demográfiai folyamatok – ma a munkaerőpiacra belépők száma messze és egyre inkább elmarad a kilépőkétől – sem változnak.

„Jelenleg a munkaerőhiány következtében a vállalatok legfeljebb elhalasztják a bővítési elképzelésüket, de lehet, hogy középtávon eljutunk oda, hogy magát a folyamatot viszik el Magyarországról” – vélekedett.

Főleg a fiatalok pattognak
Az országon belül a pályakezdő, a vezetői állásban dolgozó, valamint az agráriumban tevékenykedő munkavállalók a legmobilisabbak – derült ki a Jobinfo.hu kutatásából. Az új munkahellyel járó lakóhelyváltás a hölgyek körében népszerűbb, bár közöttük jóval magasabb azok aránya, akiket nem pusztán az új lehetőség, hanem a jobb egzisztenciális körülmények motiválnak. A külföldi munkavállalásra elsősorban a szakmunkások, illetve a vendéglátóiparban dolgozók nyitottak, a célországok között sorrendben Németország, Anglia és Ausztria vezet.

Dalányi László szerint már ma is vannak cégek – leginkább a logisztikai ágazatban vagy az SSC-k között –, amelyek ilyen lépésre kényszerülnek. „A munkaerő-piaci helyzetet vizsgáló felmérésünk szerint egy évvel ezelőtt a cégek 70 százalékát zavarta a munkaerőhiány, idén már csak az 50 százalékuk mondta ezt. Vagyis a vállalatok a folyamataik átszervezésével – esetleg másik országba telepítésével – reagálnak a jelenségre annak érdekében, hogy az ügyfeleik ne érezzék meg a létszámgondokat. Az SSC-szektorból körülbelül 5000 ember hiányzik, ami miatt a szolgáltató központok projekteket veszítenek el” – mondja.

Abban viszont a szakértők többsége egyetért, hogy az elvándorlást a fizetésemelés önmagában nem fogja megfékezni, hiszen a jobb életkörülmények ígérete, az izgalmasabb munkahelyek, a remélt látványosabb karrier is olyan tényezők, amelyek külföldi munkavállalásra sarkallják a fiatalokat. Ráadásul a globalizáció és az unió szabad munkaerő-áramlási politikája ezt egyre könnyebbé teszi.

„Nem az a kérdés, hogy elmennek-e a fiatalok külföldre. Menjenek, hiszen ott olyan képzettséget, munkatapasztalatokat szerezhetnek, amelyekre szükség van a magyarországi cégeknél. Az sem biztos, hogy ha a hiányszakmákból több embert képzünk, megoldódik a hazai munkaerő-piaci probléma, az is lehet, hogy akkor többen mennek el. A megoldást az jelentené, ha bizonyos területeken sikerülne a magyarokat haza-, illetve a külföldi munkaerőt idecsábítani” – véli a Manpower ügyvezető igazgatója, aki szerint azért nem jönnek haza a fiatalok, mert nincsenek meg azok a körülmények Magyarországon, ami számukra vonzó lenne. Szerinte már az is segítene a tehetségek itthon tartásában, ha a kiválasztási folyamat gyorsabb lenne. „Külföldön egy pozíció meghirdetését követően háromszor olyan gyorsan döntenek, mint itthon. Sokszor nagyon jó jelöltek tűnnek el emiatt a hazai álláskeresők közül, és aztán nem jönnek haza.”

A folyamat fékezésére vannak állami kezdeményezések – a friss diplomások röghöz kötése vagy a Gyere haza, fiatal! program –, látványos sikerek nélkül. Rolek Ferenc szerint Magyarországnak az utánpótlásban kell gondolkodnia, ha nem szeretne néhány év múlva komoly, az ország versenyképességét jelentősen befolyásoló gazdasági problémával szembenézni.

Van, aki mindenképp menni fog

– Az elmúlt három évben jelentősen megnőtt azoknak az érettségizetteknek a száma, akik külföldre mennek egyetemre. Ezek a fiatalok pedig nagy valószínűséggel nem jönnek haza. Fontos lenne, hogy őket itthon tartsuk. Ebben az oktatási intézmények felelőssége hatalmas. Egyre több olyan munkakör van, amelyet korábban nem kötöttek felsőfokú végzettséghez, csakhogy időközben átalakult a munkaerőt használók igénye. Bár a kilencvenes években százezer körül volt a felsőfokú tanulmányokat folytatók száma, ami mára felment négyszázezerre, a hazai felsőfokú végzettségűek aránya még mindig elmarad a nyugati vagy OECD-országok átlagától. Ráadásul a középfokú végzettségűek tábora sehonnan nem pótlódott. Ma többnyire, aki érettségizik, diplomát is szeretne, vagyis a középső zónában hatalmas a hiány még elvándorlás nélkül is – véli a főiskolai tanár, és hozzáteszi: – Amely országok a világban a legsikeresebbek, a legtöbbet az oktatásba és az egészségügybe fektetik, mert ez a leggyorsabban megtérülő beruházása egy kormányzatnak.

Ahhoz, hogy egy fiatal elköltözzön az országból, több faktor szükséges. Alapvetően függ a habitusától, ám a már kivándoroltak szívóhatása is jelentős, és azokat is mozdulásra késztetheti, akik amúgy nem mennének. A globalizáció, az információdömping és a 21. századi kommunikációs technológiák is mobilizálják az egyes társadalmi rétegeket. Az elvándorlási hullám azonban komoly társadalmi veszélyeket is magában hordoz: az eddig becsültnél még előbb kerülhet finanszírozhatatlan helyzetbe a hazai egészségügy, válhat fenntarthatatlanná a nyugdíjrendszer. Az ördögi kör pedig folytatódik, a romló életszínvonal és a hosszú távú kilátástalanság hatására még többen kötnek úti batyut a hátukra.

 

Feliratkozom a(z) Cégvezetés & irányítás téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek