Soltvadkert egyedi eset, de vannak kockázatok

2012. június 07. csütörtök - 07:41 / Piac & Profit Kiadó Kft-2
  •    

A Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet végelszámolásának következményei az érintett térségben egyelőre beláthatatlanok. A takarékszövetkezeti szektor egészét illetően azonban a piaci szereplők szerint nincs ok az aggodalomra, a pénzügyi mutatók alapján a szegmens egészséges, bár egyes intézményeknél felmerülhetnek problémák. Az eset nyomán ismét előtérbe kerültek ugyanakkor a terület szabályozásának hiányosságai.

Miután június elején a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelet visszavonta a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet tevékenységi engedélyét, s elrendelte az intézmény végelszámolását a szövetkezeti hitelintézetek erőteljesen a fókuszba kerültek, különösen annak fényében, hogy a bajba került takarék a 2010-es 59 milliárd forintos mérlegfőösszege alapján (a 2011-es auditált számok még nem állnak rendelkezésre) a szektor harmadik legnagyobb szereplőjének számított: 17 ezer betétes mintegy 40 milliárd forint értékű vagyonát kezelte. Az ügy kapcsán ugyanakkor többen hangsúlyozták, hogy az eset szélsőségesnek tekinthető: a szektorra általában jellemző mértékhez képest a takarék agresszíven hitelezett, hitel/betét mutatója 100 százalék körüli volt, amely mintegy kétszerese a szegmens átlagának. Az intézmény problémái a nem eléggé körültekintő hitelkihelyezésből eredtek. 

Takarékszövetkezeti tömörülések
Magyarországon 2012. április 1-én 130 szövetkezeti hitelintézet működött. Ebből 102 az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) tagja, 12 (a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezettel együtt) a Takarékszövetkezetek Országos Érdekképviseleti Szövetségehez tartozik, 7 pedig a Repiva csoportosulásba tömörült. Emellett 5 független (Körmend, Szarvas, Szatymaz, Szegvár, Dunakanyar) takarék és 4 hitelszövetkezet működik.
Az OTSZ – amelynek a 102 takarék mellett 3 három takarékszövetkezetből átalakult részvénytársaság is tagja – intézményvédelmi alapja az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap (OTIVA), amelynek többségi tulajdonosa a magyar állam.
A TÉSZ-nél az intézvédelmet a TAKIVA látja el.
A Repiva – amely szintén rendelkezik egy részvénytársasági formában működő taggal, a DRB Bankkal – intézményvédelmi szervezetének neve is Repiva (Regionális Pénzintézetek Intézményvédelmi Alapja).
Az öt egyik integrációhoz sem tartozó takarék intézményvédelmi alap nélkül működik. A négy hitelszövetkezet intézményvédelmi szervezete a HBA (Hitelszövetkezetek Első Hazai Önkéntes Betétbiztosítási és Intézményvédelmi Alap).

Az eset kapcsán a legnagyobb takarékszövetkezeti szövetség – a mérlegfőösszeg alapján 83 százalékos részesedéssel rendelkező OTSZ – fontosnak tartotta leszögezni azt is, hogy az nem hozható összefüggésbe a takarékszövetkezeti szektor egészének állapotával (a szervezet saját blogján részletes elemzést jelentetett meg a szektor felépítéséről és intézményeiről).

Hiányos intézményvédelem

A Soltvadkerttel történtek ugyanakkor álláspontjuk szerint ismét rávilágított arra, hogy felül kell vizsgálni a jelenlegi szabályozást, amely nem teszi kötelezővé a takarékok számára az intézményvédelmi tagságot, illetve a jelenleginél erőteljesebben ki kell kényszeríteni azt, hogy az intézményvédelmi alapok megfelelő összegű forrással rendelkezzenek a takarékok esetleges feltőkésítésére. (A PSZÁF a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet tevékenységi engedélyének visszavonását és a végelszámolás elrendelését azzal indokolta, a takarék elveszítette tőkéjét, illetve szavatoló tőkéje negatívvá vált, amely nem teszi lehetővé a biztonságos működést a takarékszövetkezet ügyfelei és partnerei számára, és súlyosan sérti a hitelintézeti törvény előírásait.)

A szervezet hangsúlyozta, hogy a magyar takarékszövetkezeti szektor szétaprózottsága nemzetközi összehasonlításban is kirívó, a Századvég által az OTSZ számára végzett kutatás szerint a vizsgált országok közül Németországban, Olaszországban és Finnországban is fejlettebb hálózati együttműködés jellemzi a takarékszövetkezeteket. A tanulmány szerint a nemzetközi tapasztalatok alapján Magyarországon is egy szorosabb üzleti integráció lenne a járható út ahhoz, hogy a takarékok tovább fejlődjenek a hazai bankszektoron belül.

A szektorral az eredményesség tekintetében ugyanakkor az összesített adatok alapján nincs súlyos probléma, ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyes intézményeknél ne következhessen be a soltvadkerti példához hasonló eset.

Forrás: PSZÁF
Forrás: PSZÁF

 

OTSZ: erős első negyedév
Az OTSZ-hez tartozó intézmények mérlegfőösszege az OTIVA adatai szerint 2012 első negyedévében mintegy 2,5 százalékkal nőtt, 1423,6 milliárd forintot tett ki. Az integrációhoz tartozó takarékoknál a hitelezés 10,4 százalékkal, míg a betétgyűjtés 2,15 százalékkal bővült, a betétállomány elérte 1437,31, a hitelállomány a 768,12 milliárd forintot. A szövetség saját blogján ennek alapján megállapítja, hogy a forrásellátottság kiemelkedően jó, hiszen betétállomány közel 1,9 szerese hitelállománynak. Az integrációhoz tartozó intézmények saját tőkéje emellett az esztendő első három hónapjában 6,3 százalékkal 109,03 milliárd forintról 115,82 milliárd forintra nőtt, amelynek megfelelően javult a tőke-megfelelési mutató is, amelynek átlaga az integrációban 19 százalékos.
Az eredményesség tekintetében az OTSZ-hez tartozó intézmények teljesítménye kiemelkedő volt: szövetkezeti hitelintézetek a PSZÁF gyorsjelentése szerint 3,135 milliárd forint profitot termeltek 2012. első negyedévében. Ezen belül a takarékszövetkezeti integráció (OTSZ) eredménye 2,95 milliárd forintot volt, amely alapján a szervezet témáról szóló anyagában kiemeli, hogy a szektor a teljes eredménytömegének 94 százalékát a takarékszövetkezeti integráció tagjai adják, míg a mérlegfőösszeg alapján a piaci részesedésük 83 százalék.

Súlyos következmények

Az Soltvadkert – mint minden magyarországi hitelintézet az Országos Betétbiztosítási Alap tagja volt, így a betéteseket (intézményeket és magányszemélyeket) 100 millió euróig kártalanítják. (A kártalanítás értékhatárát a törvény euróban állapítja meg, a kifizetés azonban forintban történik. A 100 ezer eurót a kártalanítás kezdő napját megelőző napon érvényes MNB devizaárfolyamon számítja forintra az OBA.)

Forrás: MTI Aggódó ügyfelek a bezárt Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet kiskunhalasi fiókja előtt
Forrás: MTI
Aggódó ügyfelek a bezárt Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet kiskunhalasi fiókja előtt

A jelenlegi szabályok szerint azonban az OBA csak akkor kezdheti meg a kártalanítást, ha a végelszámoló a vagyon összesítése után megállapítja a pénzintézet fizetésképtelenségét, és ha az igények meghaladják a kasszában lévő pénzt, a végelszámolás felszámolássá alakul. Ettől az időponttól számítva az OBA-nak 20 nap alatt kell kielégítenie a jogos igényeket. (A PSZÁF törvénymódosítást kezdeményezett a folyamat gyorsítására, ám ennek megtörténtéig a jelenlegi szabályok alapján erre számíthatnak a károsultak.)

Bajban az önkormányzatok
Lehoczki Ferenc, Soltvadkert polgármestere az MTI-nek úgy nyilatkozott: a legkritikusabb problémákat az önkormányzat mobilizálható pénzeivel meg tudják oldani, ám a pénzintézeti csőd hatásait csak sejteni lehet, mert a több mint egymilliárd forint éves költségvetésből működő városnak folyamatos beruházásai vannak. A polgármester emlékeztetett rá, hogy az önkormányzatok csak egy pénzintézetnél vezethetnek számlát, így a megtakarításaikat és egyéb pénzeiket is a takarékszövetkezetnél helyezték el. Az önkormányzat nem reménykedhet az Országos Betétbiztosítási Alap kártalanításában sem, mert az rájuk nem vonatkozik.

Azok számára, akinek 100 millió eurónál (mintegy 30 millió forintnál) nagyobb összege volt a helyzet egyelőre beláthatatlan. Ezek közé tartozik egyebek mellett a Soltvadkerti önkormányzat, amelynek közel 200 millió forintja volt a takaréknál, de sajtóhírek szerint Bócsa és Kaskantyú önkormányzata is ez a takarék volt a számlavezető bankja.

Hasonlóan kritikus a helyzete azon helyi cégeknek is, amelyek számlavezetője a takarék volt. Sokan attól tartanak, hogy az eddig jól működő helyi vállalkozások egyrészt azonnali likviditási problémákkal kerülnek szembe, amely működésüket akár lehetetlenné is teheti. Másrészt, ha 100 millió eurónak megfelelő összegnél nagyobb tőkét tartottak a takarékban, amely visszafizetésére nem kerül sor, akkor az a térség gazdálkodására is súlyos hatással lehet.