Elég sok kicsi sokra megy – kisokos tömegfinanszírozáshoz

2013. június 24. hétfő - 18:30 / piacesprofit.hu
  •    

Előző cikkünkben gyors képet adtunk arról, mekkora pénzek, hogyan és hová vándorolnak tömegfinanszírozás, azaz a crowdfunding formájában. Most megnézzük, hogyan működnek a sikeres projektek és platformok, és azt latolgatjuk, lehet-e Magyarországon sikeres kampányt folytatni.

Hogy mekkora pénzről is van szó? Ha az amerikaiak jelenlegi hosszú távú befektetéseiknek csak 1%-át tömegfinanszírozás formájában mozgósítanák, tízszer annyi pénz mozdulna, mint a teljes kockázati tőke állomány, amelyet egy évben cégekbe fektetnek. Van tétje a játéknak, hova is megy ennyi pénz.

Előző cikkünkben gyors képet adtunk arról, mekkora pénzek, hogyan és hová vándorolnak  tömegfinanszírozás, azaz a crowdfunding formájában.

Látom a jövőt, sőt, formálni is tudom – ha saját pénzzel beleszólhatok, mi valósul meg és mi nem. Ez a gondolat van a tömegfinanszírozott projektek sikere mögött. Egyelőre azonban a félezer platformon áramló pénz több mint fele az amerikai Kickstarter oldalon keresztül cserél gazdát – ennek lehet oka, hogy a tömegfinanszírozás gondolata kulturálisan jobban beágyazott, és az is, hogy a Kickstarter volt az első, amelynek sikerült sikeres üzleti modellel kiépíteni egy jelentős közösséget. Filmek, zene, mobilappok, kütyük és ezeregy felhívás hirdeti, hogy a kreatív emberek képesek megvalósítani dolgokat a vállalati és kormányzati pénzek meghatározta gazdaságon kívül is.

Kép:PP/FényesGábor

De míg jelentős érték rejlik abban, ha potenciális támogatókból épít egy-egy platform nagy közösséget, addig a projektek nagy száma egy adott mérték fölött már gondot okoz – és ez a piacvezető Kickstarternél már igen jól látszik. Az újabb vagy feltörekvő platformok célja tehát, hogy a közösségi médiát kihasználva érjék el a potenciális támogatókat, a projekteket pedig fajta vagy méret szerint vonják be, nem engedve, hogy a projektmennyiség miatt a támogatások túl sokfelé szórása lehetetlenné tegye az egyes projektek sikerét.

Ha egy bolond százat csinál – akkor hány bolond kell ahhoz, hogy…?

Amikor arról van szó, hogy melyik projektet támogatnánk pénzzel, a legjobb érvet az jelenti, hogy barátaink melyikre szavaznak. Ez ellenirányban is hat: attól, hogy egy adott projekthez csatlakozom, egyúttal egy közösséghez is csatlakozom, hiszen részese leszek annak a körnek, akik a projekt sikeréért tettek valamit.

A tömegfinanszírozás nagy ígérete, hogy amire vágyódunk, az valóra is válik. Ennek egyik formája, ha létrehoz valaki egy terméket (designkulacsot, gyűrűként is használható dobókockát, filmet) vagy lehetővé válik egy előadás (például egy koncert). Vannak olyan platformok, amik kifejezetten nem a termék vagy előadás-jellegű akciók támogatására adnak lehetőséget. A Zokos-on baráti vacsorák és mulatságok előtt tehetjük közzé a menüt és a programot, a meghívottak köre pedig visszajelezhet részvételi szándékáról és bedobhatja a pénzt a közös kalapba. A Wanderable és a Honeyfund házasulandók esküvői kívánságlistáit teszi közzé, a barátok pedig összeadhatják a pénzt egy-egy nagyobb elemre (pl. egy nászútra) vagy hozzájárulhatnak önállóan kisebb tételekhez. A Petridish tudományos kutatások finanszírozását teszi lehetővé a tömeg számára. A Songkick Detour-ral zenekarok utazását fizethetjük, a Tugg-on helyi mozikba hozhatjuk el a vágyott filmeket. Sokáig lehetne sorolni. A lényeg, hogy ha elegendő támogatót tud vonzani egy adott cél, akkor az megvalósítható.

A 34-es szabály

Az internet 34-es szabálya, hogy „ha létezik, biztosan van belőle pornó is”. Azaz a világon minden lehet fétis valakinek, valahol. Az internet – az online közösség – azt teszi lehetővé, hogy megtaláljuk mindazokat, akik ugyanazt tekintik fétisnek, mint mi, legyen az nemes környezetvédelmi cél, egy különleges design vagy valami, ami nyomdafestéket kevésbé tűr el. A tömegfinanszírozás ezt ismerte fel és alkalmazta a pénzgyűjtés területén, és ez élteti azt a félezernyi platformot, ami világszerte a projektek különböző fajtáinak ad otthont.

Ha mi magunk nem szánunk rá pénzt és időt, mást se fogunk tudni erről meggyőzni

Ezt kell felismernie azoknak is, akik tömegfinanszírozott projektet szeretnének indítani. Nem kérdés, hogy ha minket lelkesít egy adott projekt – és pénzt és időt szánunk a megvalósításra -, akkor létezik a Földön még néhány ember, akik ugyanígy gondolkodnak. Halkan jegyezzük meg, ha mi magunk nem szánunk rá pénzt és időt, mást se fogunk tudni erről meggyőzni. Ha meg tudjuk fogalmazni a projektet úgy, hogy az vonzó legyen fétis-barátainknak, és el is tudjuk érni őket egy kampánnyal, akkor összejöhet az áhított összeg. Bármilyen ötlet találhat támogatókat.

Kis ország, kis buli

A kulcs itt van: hány támogatót találunk és mire. Az első kérdés, hogy vajon Magyarországon vannak-e egyáltalán olyanok, akik bizalommal adnak pénzt egy adott közösségi célra. A szomorú válasz, hogy egyelőre nem sokan, így a tömegfinanszírozás magyar  platformjait ideológiai szempontból kell „meghackelnie” annak, aki mégis ezt a formát választja. Mit jelent ez? Azt, hogy a korábbi cikkünkben leírt „ügy”-típusú projektek valószínűleg sikertelenek lesznek, ellenben azokhoz, ahol elővásárlás vagy ajándék lehetősége várja a támogatókat, jó eséllyel összejön a pénz. Mondunk példát: egy közös környezetvédelmi akcióhoz kevésbé fogunk támogatókat találni, mint egy kütyü prototípusához, ha az előbbinél a nagy közös cél mozgatja a pénzt, míg az utóbbinál a nagyobb összeggel támogatók meg is kapják a kütyü első példányait.

A második kérdés az, hogy hányan tudnak egyáltalán arról, hogy a kampányt elindítottuk. A legnagyobb közösséget magáénak valló magyar platformnak, amely eddig összesen 5 sikeres projektet zárt, mindössze 3500 körüli Facebook-közössége van. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy egy Facebook-kampány követőink csak igen kis százalékát éri el komolyabb ráfordítás nélkül, egy-egy új projekt meghirdetése ezen a csatornán alig pár száz magyarhoz jut el.

Hogy mi a megoldás?

Az egyik, hogy nagyon jól kell kiválasztani, mit ajánlunk támogatóinknak. Ehhez érdemes böngészni a sikeres Kickstarter-projekteket, és persze komolyan kiszámolni, mennyit ér egy-egy támogató a projektnek.

A következő, hogy határozzuk meg pontosan, kik is azok a „fetisiszták”, akiktől pénzt remélünk, és üzeneteinket nekik fogalmazzuk. Ha gyanús, hogy nem lesz elegendő magyar támogatónk, indítsunk kampányt inkább két nyelven valamelyik európai site-on, leginkább az Indiegogón.

Pont ugyanolyan intenzíven kell dolgoznunk, mint ha az utcán próbálnánk meg összekalapozni a pénzt

Végül: a kampányt vegyük nagyon komolyan – pont ugyanolyan intenzíven kell rajta dolgoznunk, mint ha az utcán próbálnánk meg összekalapozni a pénzt. Egy tömegfinanszírozott projekt nem ment meg attól, hogy kérni kelljen, csak leegyszerűsíti a támogatók bevonását.

Van egy nagyszerű bizonyítékunk arra, hogy működik a tömegfinanszírozás: megcsináltuk Magyarország eddigi egyetlen félmillió feletti kampányát néhány hónapja. És ha nekünk sikerült, másnak is fog.

A cikk szerzője a Megoldás.Most munkatársa.

Feliratkozom a(z) Pénzszerzés téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek