Nemzetközi szinten szállnak rá az adócsalókra

2016. május 25. szerda - 07:30 / Timár Gigi
  •    

A transzferár-szabályozás és a határokon átnyúló ügyletek ellenőrzése került az adóhatóságok fókuszába nem csak Magyarországon, hanem régiós, sőt OECD szinten is. Az adóelkerülés elleni fokozott küzdelem jelentős többletterhet jelent a vállalatoknak – mondták el a Mazars szakértői a cég régiós adózási környezetet vizsgáló jelentésének bemutatóján.

A közép-kelet-európai régió országainak adórendszere az elmúlt években viszonylag stabilnak mondható. Jelenleg nem tapasztalhatók olyan strukturális átalakulások, mint amilyeneket a válság előidézte költségvetési deficit miatt voltak kénytelenek meglépni; mindegyikük a saját stratégiája mentén halad – derül ki a Mazars adótanácsadó és könyvvizsgáló cég idén negyedszer közzétett elemzéséből.

Az alapvető adóreformok helyett a fókusz az utóbbi években két területre összpontosul, de ez nemcsak régiós, hanem uniós, sőt OECD-szinten is igaz. Egyrészt a vizsgált régiós országok közül egyre több ismeri fel, hogy – az adóbevételek megtartása érdekében – érdemes a határokon átnyúló ügyletekre koncentrálnia.

A teljes adóelvonás GDP arányosan jellemzően magasabb Nyugat-Európában, mint a régiónkban, de ezen belül Magyarországon a régióhoz képest magasabb (39,2% 2013-ban). Közvetlen adók dominálják mindenhol az adóbevételeket, Magyarországon ez is elég magas (18,5% GDP-arányosan). Ez azért érdekes, mert az gondoljuk, hogy az áfa nagyon magas, és például milyen alacsony a társasági adó – összességében a GDP-hez mérten mégis a közvetlen adók jelentenek jelentős terhet – mondta el a jelentés bemutatásakor Szmicsek Sándor, a MAZARS adópartnere .

Forrás: Mazars

Forrás: Mazars

Néhány ország – köztük Magyarország is – a jövedelemadók csökkentésében, illetve – ezzel párhuzamosan – a forgalmi típusú adók (áfa, tranzakciós illeték stb.) emelésében, illetve szinten tartásában látta a kiutat. A magyar adatok jelenleg is jól tükrözik ezt a kétpólusú megközelítést: az áfakulcs, illetve az szja és a társasági adó szempontjából továbbra is a skála két ellentétes végén helyezkedünk el. Az áfa nálunk a legmagasabb mind régiós, mind EU-s összehasonlításban, míg a társasági adó, különösen a sávos adó alsó kulcsát tekintve (10%) – Montenegró kivételével – Magyarországon a legalacsonyabb a régióban. A kormányzati kommunikáció is ebbe az irányba mutat, hiszen eszerint az egy számjegyű jövedelemadó a hosszú távú cél, és a tervekkel összhangban az szja is tovább csökkent 16-ról 15 százalékra. A magyar megközelítés viszonylag extrém. Románia stratégiája volt korábban hasonló, de jelentős áfacsökkentést vezettek be 2016-ra, 24-ről 20 százalékra. A magyar modell így a régióban egyedülálló – tette hozzá Csizmadia Heléna, a Mazars adóigazgatója.

Minimálbér/átlagbér

Az élőmunka terheinek vizsgálatához tartozik, hogy milyen minimálbérszinttel kell a leendő munkáltatónak számolnia. Ebből a szempontból Magyarország az utóbbi évek jelentős minimálbér-emelései eredményeként jelenleg a középmezőnybe tartozik.

A MAZARS által vizsgált országok közül – nem meglepő módon – továbbra is Ausztria a legdrágább. Magas a minimálbér: több mint a régiós átlag négyszerese; a privát szektorban pedig a régiós átlagénak csaknem háromszorosa jellemző. Szintén jócskán kiemelkedik az átlagból – mindkét vizsgált kategóriában az átlag mintegy kétszeresével – Szlovénia. A többi ország közül átlagbér szempontjából Észtországban, Görögországban, Lengyelországban, Csehországban és Horvátországban magasabb az érték a régiós átlagénál, a minimálbért tekintve pedig Görögország, Lengyelország, Horvátország, valamint Szlovákia értékei haladják meg azt. Magyarország továbbra is a visegrádi négyekkel egy mezőnyben foglal helyet mindkét kategóriában.

Megfigyelhető, hogy a négy ország versenyében – ha az átlagbért tekintjük – 2016-tól már Szlovákia is maga mögé utasított bennünket, így a másik három országban magasabb az átlagbér. Ez az adat jellemzően a feketegazdaság térnyerésétől is függ, ezért elképzelhető, hogy az említett országokban nagyobb arányban vallják be a munkavállalói jövedelmeket. A minimálbért tekintve a visegrádi négyesből tavaly Csehországot megelőzve voltunk harmadikak, idén ebben a kategóriában is a negyedik (utolsó) helyre szorultunk.

A társasági adó átlagos értéke a régióban 17 százalék, de nagyon széles sávban mozog, 9 és 29 százalék között. A legmagasabb Görögországban, de ott ez a válságkezelés módszere.

A fehérítés a fókuszban

Nemcsak Magyarországon küzdünk az adócsalások, adóelkerülés visszaszorítása érdekében, hanem régiós szinten is.

Egyértelmű trend a nemzetközi adózásban a gazdaság fehérítésére tett lépések erősödése. Az OECD a BEPS programját már két éve indította el, komoly akciópontokat és határidőket határozva meg. Most már a lokális szabályozásokba ültetik át ezeket az elveket.

Komoly változás a CBC (county by country) riport kötelezettségének bevezetése, amely szerint a multinacionális vállalatoknak jelenteniük kell tagvállalataik helyszínét, hogy az adott országban milyen eszközei, emberei vannak, milyen bevételei és mennyi adót fizetett. Ebből kitűnik, ha egy olyan országban adózott jelentős mértékben, ahol sem embere, sem tárgyi eszköze nincs, ami pedig felkelti az adóhatóságok figyelmét. Bár nem sokan hittek benne, hogy ezt a szabályt megszavazzák, mégis megtörtént, s ez komoly nemzetközi elkötelezettséget mutat – hívták fel a figyelmet a szakemberek, hiszen ennek köszönhetően például egy amerikai vállalat adatai nyilvánossá válnak úgy, hogy azt, mondjuk, Kínában is olvashatják. Az OECD egy jogszabálytervezetet írt, amelyet változtatás nélkül javasolt átvenni az országok számára. Mellé készült egy megállapodás az automatikus információcseréről is.

Magyarországon még nem került be a jogrendszerbe, ám az első év, amikor riportálni kell 2016, tehát van még rá időnk. A spanyolok vették át elsőként szóról szóra a szabályozást, és az IMF is beszáll az adóskergetésbe.

A BEPS elveit az EU is próbálja egy konkrét direktívába átültetni. Az OECD ajánlásaival szemben az ATAP (anti-tax avoidance package) direktíva kötelező érvényű szabállyá válhat. Szó van róla például, hogy legyen meghatározva a levonható kamat maximális mértéke. A javaslatban 10 –30 százalékos maximum szerepel. Ez azt jelenti, hogy ha nyereség keletkezik, akkor kamatköltségen keresztül nem lehet majd kivinni az egészet, csak egy gazdaságilag indokolható mértékben.

Bizonyos, az adóelkerülés csökkentése érdekében bevezetett magyar rendszerek is feltűnnek máshol. Az EKÁER magyar sajátosság, de az áfás számla regisztrációs rendszeréhez hasonló működik Ukrajnában is.

A belföldi összesítő jelentés sem csak magyarspecifikus: 2014-től Szlovákiában, 2016-tól pedig már Csehországban is el kell készíteniük a vállalkozásoknak. A tavasszal benyújtott jövő évi adócsomag egyik legjelentősebb újítása, a 2017-re tervezett számlázóprogramok valós idejű adatszolgáltatási kötelezettsége Magyarországon januártól még lehetőség, de júliustól már kötelező jellegű lenne: a számlázóprogramoknak a legalább 100 ezer forint áfát tartalmazó, a belföldi adóalanyok részére kiállított számláról adatot kell szolgáltatniuk a NAV részére. Ez az előírás szintén azt az irányt erősíti, amellyel az áfacsalásokat úgy igyekszik kivédeni a kormányzat, hogy a lehető legszélesebb körben igyekszik információt beszerezni, azokat elektronikusan elérni és feldolgozni.

Veszteséglevonás, forrásadó
A veszteség levonására a legtöbb országban korlátozások vonatkoznak: a forráshiányos költségvetések számára fontos a megfelelő adóalap, illetve az abból adódó garantált bevétel biztosítása. Míg itthon 50 százalékig lehet az adóalapot csökkenteni az előző évek veszteségével (és 2015-től csak 5 évig felhasználhatók a veszteségek), a legtöbb országban a felhasználhatóságot többnyire csak időkorláthoz kötik. Oroszországban ez 10 év, Csehországban 5 év, Szlovákiában pedig mindössze 4 év veszteségét lehet felhasználni. Magyarország egyedülálló a vizsgált országok között abban is, hogy sem osztalékhoz, sem jogdíjhoz, sem kamathoz nem kapcsolódik a forrásadó levonása. A legtöbb országban ezek külföldre történő kifizetésekor a juttatott jövedelmekre forrásadót alkalmaznak, amely sokszor eltér az általános adókulcsétól, illetve egyezmények szabályozzák.

Fontos kezdeményezés az úgynevezett fordított áfa a lehetőségekhez mérten minél szélesebb körű bevezetése; ebben Csehország tett jelentős lépést 2015-ben, amely tendencia idén is folytatódott: 2016-tól ingatlanértékesítésre a csehek, míg építési munkálatokra már a szlovákok is fordított adókötelezettséget írnak elő. Szlovákiában szintén 2016-os újdonság a pénzforgalmi elszámolás szerinti teljesítés lehetőségének bevezetése. Ukrajnában pedig a speciális, 2015-ben kísérleti jelleggel bevezetett számlaregisztrációs rendszer bizonyult sikeresnek, hiszen 2016-tól az is a szabályozás része, továbbá meghatározzák a kibocsátható számlák áfatartalmát, hogy visszaszorítsák a fiktív számlákra alapozott áfalevonásokat és -visszaigényléseket.

Az online pénztárgépek bevezetése is több országban megfigyelhető, az informatikát használják az adócsalások csökkentése érdekében.

Párbeszéd indult

Ráállnak az úgynevezett hibrid struktúrákra is, vagyis annak „kibogozására”, hogy a kétoldalú megállapodások hová rendelik az adóztatást egyes esetekben. Előfordul, hogy az egyik országban költségként levonható valami, a másik országban pedig nem lesz a bevétel része (egyik helyen tőke, másik helyen hitel) – ez valójában a kettős nem adóztatás, ami a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények „mellékhatása”. Most ezek kizárásán is dolgoznak – mondják a Mazars szakemberei.

Egyre intenzívebb kapcsolatba kerülnek egymással az adóhatóságok, ami csökkenti a multicégek lépéselőnyét – hiszen vállalati szinten eddig is gazdát cseréltek ezek az információk. Az adóhatóságok viszont eddig lemaradásban voltak ebben a harcban, most viszont megvalósul lassan a teljes információcsere.

Forrás: Mazars

Forrás: Mazars

Felfigyeltek a transzferárra

Szembetűnő, hogy a régiós országokban egyre inkább az adóhatóságok fókuszába került a transzferárazás is. (Itt olvashat a kapcsolt vállalkozásokhoz kötődő három nagy kockázati csoportról.) A szokásos piaci ár alkalmazásának elve már mindenhol megjelenik a régióban, a dokumentációs kötelezettség viszont még nem mindenhol van. E nélkül viszont az adóhatóság csak saját transzferár elemzéssel tudná bizonyítani, hogy szabálytalanság történt, így a dokumentáció is egyre több helyen előírt. Az OECD célja pedig, hogy ez minél inkább egységes legyen, hiszen így válhatna követhetővé a több országban működő cégcsoportok árazása. . Különbségek vannak ugyanakkor például abban, hogy milyen mértékű befolyás esetén tekintik kapcsoltnak a két vállalkozást. Ha az egyik, a tranzakcióban részt vevő ország szabályozása alapján kapcsolt vállalkozásnak minősülnek, akkor a bevallást el kell készíteni. Magyarországon kifejezetten magas az a befolyási szint, amelytől kapcsoltnak minősülnek a vállalkozások (50% felett, míg például Lengyelországban már 5% esetén.)

Fontos lenne az egységesítés azért is, hogy a nemzetközi szinten működő vállalatok adminisztrációs terheit ezzel csökkentsék, hiszen a Mazars szakértői felhívták a figyelmet, hogy a változtatási irányok elképesztő adminisztrációt rónak a vállalatokra. Ez a cégek részéről a számviteli és könyvelési rendszer fejlesztését is igényli. Itthon ide tartozik jelenleg a számlázó programokhoz kapcsolódó 2016-tól kötelező adatexport funkció, következő lépésben pedig az, hogy ez online meg is érkezzen a NAV-hoz.

A magyar változások gyakorisága és hirtelensége nem megszokott a régióban, de azért máshol is vannak jelentős változások, amelyek felfordítják a szabályozási környezetet. A román áfaváltozás, a lengyel bankadó (és tervezett kiskereskedelmi különadó) bevezetés például ilyenek. Csehországban az év második felében vezetik be az online kasszákat.

Feliratkozom a(z) Adózás téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek