Vagy túl nagy a szánk, vagy ki se merjük nyitni

2015. április 19. vasárnap - 12:03 / piacesprofit.hu
  •    

Az érveléssel, a vitával és az érdekérvényesítéssel többnyire még hadilábon állnak a hazai munkavállalók. Két szélsőség létezik: míg egy részük szélsőségesen konfliktuskerülő és rendre inkább kimarad a vitákból, addig a másik tábor már összetéveszti az arroganciát és a nagyképűséget a bátor érveléssel és az önbizalommal.

Kép: Pixabay

Az eredményes vita, érvelés és érdekérvényesítés kultúrája egyelőre gyermekcipőben jár, még anyanyelven is. A 90-es évek végéig, az első témába vágó kommunikációs tréningek felbukkanásáig gyakorlatilag szóba sem került a cégek mindennapjaiban. A felsőoktatás “hozzáállása” csak erősítette ezt a trendet: olyannyira, hogy számos munkavállaló csak a karrierépítés későbbi fázisában, például egy MBA- képzésen vagy célzott tréningen találkozik először érdemben a vitakultúrát is fejlesztő gyakorlatokkal. Ennek oka részben kulturális sajátosságokban keresendő. A magyarok eredendően konfliktuskerülők: így a problémákat jellemzően inkább kikerülni, mintsem megoldani szeretnék.

Annak ellenére is, hogy a problémák feltárása közelebb vezethetne a megoldásukhoz. Ez a diákokon is meglátszik: sok értelmes fiatal nem meri felvállalni véleményét, elzárkózik a hangos “együttgondolkodástól”, témafelvetéstől, mert úgy érzi, álláspontja úgysem számít”- mondta el korábban Sipos Erika, a Budapesti Gazdasági Főiskola KVIK (kereskedelmi, vendéglátó-ipari és idegenforgalmi) karának adjunktusa a Monster.hu közlése szerint.

Sok munkahelyre végrehajtókat keresnek

A korábban, multinacionális környezetben 5 éves vezetői tapasztalatot is szerzett szakember szerint ez az attitűd poroszos oktatási rendszer egyik hozadéka. A katedrán álló ebben a felállásban még “a bölcsesség megkérdőjelezhetetlen forrása”, egy ilyen személlyel pedig nem szívesen konfrontálódik senki. Ráadásul a munkaerőpiac egyes trendjei is kedveznek a véleményütköztetés kikerülésének. “A főiskolához forduló cégek egy része kifejezetten a “McJob”-ok (társadalmilag alacsony presztízsű, hangsúlyozottan tekintélyelvű, monoton, önálló döntéshozatali és előrelépési lehetőséget nem kínáló munkalehetőségek) szellemében keres gyakran 2-3 nyelven beszélő pályakezdőket, multikhoz.”

Az eredményes tárgyalás hat titka
Minden ember szinte napi rendszerességgel folytat tárgyalásokat, akkor is, ha a zöldségesnél alkudozik, akkor is, ha sok millió eurós üzletet köt. Rengeteg embernek ennek ellenére fogalma sincs, hogyan is kéne úgy tárgyalnia, hogy kielégítő eredményre jusson. Nekik adunk néhány jótanácsot.

A másik véglet a nagyképű pályakezdő

A vitakultúrában, az érdekérvényesítésben, a karrierépítést előmozdító kommunikációban nem állnak túl jól, mert nem tudják szakmai tudásukat és elképzeléseiket megfelelően prezentálni. Nem ritka például, hogy konferenciatelefonoknál is inkább háttérbe vonulnak: nem mérik fel, mit veszíthetnek szakmailag, ha rosszul vagy egyáltalán nem szólnak közbe. A másik szélsőség már a magabiztosságot és hatékony kommunikációt a nagyképűséggel összetévesztő, általában fiatal vagy pályakezdő pályázó. Némely fiatal az önbizalom jegyében egyenesen “na, akkor mondjad” fordulattal nyitja a telefonbeszélgetést, amikor önéletrajza feldolgozása után állásinterjúra hívják. Nyilván ez a hozzáállás sem segít az álláskeresésnél és a karrierépítésnél.

Induló cégeknél is kritikus lehet

A megfelelő érveléstechnikák hiánya még a tervezett start up vállalkozások indulásánál is kerékkötő lehet. A nemrégiben, indulás előtt álló start up vállalkozások prezentációversenyén is zsűriző szakember szerint a jelenlévők alig 20 százaléka tudott hatékonyan kedvet csinálni saját vállalkozásához.

Tippek a hatékony vitához és érveléshez Dr. Mosonyi Tamástól, a Szóműhely trénerétől:
– Soha ne a vitapartner személyét, képességeit, hanem a mondanivalóját vitassuk! … példa: “Ön jó szakember, de ezzel most nem értek egyet, mert úgy látom”…
– Ne viselkedjünk sértően és ne személyeskedjünk!
– Kerüljük a bántó megfogalmazásokat!
– Mi se sértődjünk meg, ha nincs ínyünkre a vitapartner állítása. Ne válaszoljunk reflexszerűen, pusztán érzelmi indíttatásból. Inkább gondoljuk át még egyszer!
– Tartózkodjunk az üres általánosításoktól, az alá nem támasztott információktól! Nem érv például egy vitás kérdésben az, hogy “ezt még egy csecsemő is tudja …”