Nem elég megtalálni, a kezét is fogni kell

2016. október 03. hétfő - 13:30 / piacesprofit.hu
  •    

Nem könnyű megfelelő új kollégát találni! Hatalmas energiákat fordítunk erre a területre, de a tapasztalatok szerint arra már kevesebbet, hogy az új ember kezét az első napok után se engedjük el, és beilleszkedjen a csapatba. Ne hagyjuk magára, mert gyorsan elszaladhat, és kezdhetjük elölről az egész folyamatot.

A beilleszkedés segítése nagyon fontos, mert ha hosszú távon tervezünk az újonnan felvett kollégával, a szakmai kibontakozása mellett a szervezetünk aktív tagjává kell(ene) válnia. Ha valaki jól érzi magát a munkahelyén, megtalálja a helyét a szervezetben, a közösségben, ha hasznosnak érzi magát, valószínűleg jól is teljesít, és kevésbé könnyen csábul el egy esetleg anyagilag valamivel jobb állásajánlat esetén is. A közösséghez tartozás érzése a lojalitás alapja, ez pedig a mostani munkaerő-piaci helyzetben szinte minden másnál fontosabb a cégek számára.

Azt, hogy valaki megtalálja a helyét a munkaszervezetben és a csapatban, nem érdemes a véletlenre bíznunk. A vezető tudatos tervezéssel nagyon sokat tehet ezért. Ahhoz, hogy valaki mihamarabb a szervezetünk hasznos, tevékeny tagjává váljon, a beilleszkedési időszakban van néhány lépés, amit nem érdemes kihagynunk.

A munkaerőszerzés és -megtartás új technikái
2016 kihívása: küzdelem a munkaerőért. Súlyos a szakemberhiány mind a magasan képzett munkavállalók, mind a szakmunkások között. Az érintett szakmák listája percenként bővül. Felmérések szerint a hazai cégvezetők 85 százaléka számára fenyegető a szakemberhiány. Másként kell a munkaerőt megszerezni és megtartani, mint akár egy évvel ezelőtt. A Piac & Profit konferenciáján a legújabb módszerekről beszélnek a szakemberek. Részletes program és regisztráció itt.

Beilleszkedés indul!

Fontos, hogy a frissen alkalmazott munkatárs már az első éles munkanap előtt rendelkezzen bőven információval arról, hogy pontosan mi vár rá, hogyan érkezzen, mik lesznek a feladatai például az első héten. Sokan totálisan elveszettnek érzik magukat az első napokban még akkor is, ha rendesen átadta a munkát az előző kolléga. Az egyik leggyakoribb probléma, hogy az új kolléga az első néhány napban tétlenül ül, mert nem kapott elegendő információt arról, hogy pontosan mi is a feladata. A többiek még nem delegálják a feladatokat, ő pedig kissé bizonytalan a hogyan és mit kérdéseket illetően. Általában pedig már van munkatapasztalata, sőt, alkalmasnak ítéltük a pozícióra, így nyugodtan rábízhatunk konkrét feladatokat. Ha a pályakezdővel van dolgunk, akkor sem kell munka nélkül üldögélnie az iroda közepén, akár besegíthet egy kollégának valamelyik futó projektünkbe. Így megismeri a csapatot, és hasznosnak érezheti magát.

Az elveszettség érzésének csökkentésében az is segít, ha olyan praktikus információkat is megosztunk az újonnan érkezettel, mint hogy hogyan működik a kávégép, hol szoktak ebédelni a kollégák, vagy éppen hol talál a közelben boltot, ha vennie kell valamit. Persze, ezek a munka szempontjából felesleges információk. Nagyon sokat jelentenek viszont abban a tekintetben, hogy mennyire kezdi otthon érezni magát valaki egy adott környezetben. Minél előbb mozog otthonosan, annál előbb fog elkezdeni hatékony munkát végezni.

üzletember segíti egy biciklistát a sikerben

Kép: PP archív

Ha nem beszél, az a baj, ha túl sokat, az a baj

A feladatok átadásánál figyeljünk arra, hogy elegendő, de ne túl sok információt öntsünk az újonnan érkezett kolléga nyakába. Az a célunk, hogy önbizalmat kapjon a munkához, és nem az, hogy fulladozzon az információhegyek alatt, és szorongjon. Lássuk be, mindenki korlátozottan tud információt befogadni egy-egy alkalommal.

A legjobb, ha születik egy írásos forgatókönyv, ahogy ez a nagyobb vállalatoknál általában megszokott. Ebbe beleírhatjuk az alapvető működési szabályokat, a vállalat felépítését, a munkaköri leírást, a konkrét feladatokat is. Emellett persze a közvetlen munkájához kapcsolódó gyakorlati lépéseket is, kvázi egy sorvezetőt adva a kezébe. Ne feledjük a belépési jelszavakat, a különféle eszközök használatának bemutatását és a kollégák elérhetőségeit sem!

Nincs mese, zsebbe kell nyúlni – de még a jó bér sem elég
Rég volt, csaknem negyedszázada, ilyen alacsony a munkanélküliség Magyarországon. Ami azonban a felszínen jó hírnek tűnik, a valóságban óriási bajt jelent a gazdaságban: ha mindenkinek van munkája, akkor kit vegyenek fel a fejleszteni akaró cégek? Nem mintha nem lennének tartalékok, de az igazi gondot az jelenti, hogy a vállalatok vezetőiben még nem tudatosult: most már mindennél jobban meg kell becsülni a munkaerőt. A munkavállalók egy része havi pár tízezer forintért is szívesen vált állást – a jelenlegi körülmények között ez érthető is. Csakhogy a magasabb fizetésekkel sem oldunk meg varázsütésre minden problémát. Ahogy az átlagkeresetek egyre emelkednek, a versenytársak fölé ígérni a bérben mindinkább kivitelezhetetlenné válik. Ugyanakkor a korábbiakkal ellentétben már nem első helyen áll a magas fizetés a munkahely-választás legfőbb tényezői között.

Egyedül nehezen megy

A kontaktok közül a legfontosabb, hogy mindkét fél számára egyértelműen kijelöljük, ki lesz az a munkatárs, akihez az újonnan belépő kérdéseivel, problémáival fordulhat. Ha a mellette ülőket nem hagyja dolgozni az óhatatlanul felmerülő kérdések miatt, az épp annyira kevéssé hatékony, mintha a legapróbb dologgal is a főnökhöz szalad.

Az optimális megoldás, ha a betanulási szakasz alatt dedikáltan kijelölünk egy kollégát, aki mentorként segíti az új munkatárs beilleszkedését. Az időtartam változó, de az a tapasztalat, hogy minél magasabb szintű a pozíció, annál több időt kell szánni a beillesztési folyamatra. Van, akinek a munkaköre csak egy-két napos mentorálást tesz szükségessé, ám van amikor akár fél évig eltart ez az időszak. De átlagosan egy-három hónapot szoktak a cégek betanítási időszakként kezelni – sok helyen a próbaidőt tekintik ennek.

A mentor segíthet abban is, hogy az új kolléga könnyebben megismerje a szervezeti elvárásokat, a munkahelyi kultúrát, a viselkedési szabályokat és, ha van, az etikai kódexünket. A támogató kolléga bemutatja az új munkatársat a régieknek, körbevezeti, sőt, akár egy kötetlen kávézást, ebédet is szervezhet, hogy friss munkatársunk ne érezze kirekesztettnek magát a már kialakult klikkekből.

Próbaidő – nem csak papíron

A betanulási időszak alatt jó, ha van egy tervünk arról, hogy mit és mikorra várunk el a kollégától. Mennyi idő alatt gondoljuk, hogy tényleg önállóan tud majd dolgozni? Mikor kell az első egyedül elkészített jelentését/beszámolóját leadnia? Hogyan akarjuk ellenőrizni, hogy hogy halad? Ha ezekre a kérdésekre előre tisztázzuk a válaszokat, rögzítjük, hogy mit és mikorra várunk el, az a munkáltatónak és munkavállalónak is segít az első hetek bizonytalanságát leküzdeni, és szükséges ahhoz is, hogy a próbaidő végén korrekt értékelést tudjunk készíteni.

Lehet, hogy soknak tűnik a tennivaló, mert azt hittük, fellégezhetünk, ha a nehéz és munkás kiválasztási folyamat után végre megtaláltuk az ideálisnak tűnő új munkatársat. De érdemes még egy kis energiát fordítani az új emberre a szerződés aláírása után is. Ha segítség nélkül dobunk mély vízbe valakit, könnyen előfordulhat, hogy nem sok idő múlva ismét toboroznunk kell…

Osztrozics Dóra – Timár Gigi

Feliratkozom a(z) Cégvezetés & irányítás téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek