Munkafüggő, vagy csak szeret dolgozni?

2017. március 15. szerda - 07:30 / piac-profit.hu
  •    

Az amerikai televíziózás sztárpszichológusa, dr. Phil szerint egy nagyon egyszerű teszt alapján megállapítható, kinél függőség a munkaszeretet, és kinél nem.

Amerikában Jullien Gordon bizniszguru szép kis karriert csinált abból, hogy munka és magánélet egyensúlyának fontosságáról tart előadásokat. „Recovering workaholicnak” tartja magát. Ezt a kifejezést a jó útra tért alkoholistáknál és drogfüggőknél szokták használni. Ő tehát a gyógyulóban lévő munkafüggő ember közéleti arca.

Gordon szerint mai világunkban nagy a veszélye, hogy olyan szinten belelovaljuk magunkat a melózásba, és annyira függővé válunk általa, hogy egész lényünket a szakmai előremenetelünk, szakmai erényeink és sikereink függvényében definiáljuk. Gordon úgy látja, a munkafüggőket (munkaalkoholistákat) gyakran nem igazán lehet megkülönböztetni a magasan teljesítőktől. Dr. Phil McGraw azonban nem ért ezzel egyet. Ő nagyon pontos választóvonalat lát a két típus között.

A magasan teljesítők keményen dolgoznak, de ezt fenntartható módon teszik, amitől „boldogak és inspiráltak” lesznek, míg a munkafüggő úgy teljesíti szakmai feladatait, hogy az már nem egészséges, a lelki egyensúlya és a testi jóléte rovására megy. Ő nem érzi magát boldognak, inkább kiégettnek.

Ha nem vagyunk biztosak benne, mi melyik kategóriába tartozunk, dr. Phil – akinek saját nevét viselő tévéműsora már a 14. évadát él az Egyesült Államokbani – úgy véli, van egy egyszerű próbája a dolognak.

El vagyok havazva.

El vagyok havazva

Az első próba

Üljünk le, és vázoljuk fel egy listán a prioritásainkat. Mik a legfontosabb dolgok, célok, tevékenységek, értékek, érzések az életünkben, mik azok, amik fontosak, de nem annyira, végül mik azok, amiket elhanyagolhatónak érzünk. Legyünk teljesen őszinték magunkkal! Ne szégyenkezzünk, ha olyasmiket nevezünk meg a lista elején, amiknél előbbre kellene vennünk személyeket, célokat – legalábbis mások értékrendje szerint. Ez itt most a mi életünk. Senki nem lát, senki nem hall, ne csaljunk, ne áltassuk magunkat olyan állítólagos prioritásokkal, amire a vallás, a korszellem vagy a család tanított. Az igazságot vessük papírra.

Rendszeres hétvégi munka? Felejtsük el!
Hétvégén is dolgoznia kell? Mindenkivel előfordul, és ha nem rendszeres a dolog, ezzel nincs is komoly gond. Ha azonban nem csak egyszer-egyszer kell feláldozni a pihenőidőt, ideje elgondolkodni.

Ha az ember egészséges, akkor a listán meglehetősen előkelő helyet foglal el az egészség, valamint a párjával vagy a családjával – saját gyerekeivel vagy a rokonokkal –, barátokkal töltött idő. Ezek mind immateriális dolgok.

Az állásunknak elvileg csak ezek után kell következnie a prioritások között a pszichológus szerint. A munkánk, a pozíciónk jelenti a karriert, a szaktudást és az anyagi dolgok megszerzéséhez vezető utat. Ha valaki ezeket a materiális dolgokat teszi a lista elejére, és a szerettei csak utána következnek, akkor az két dolgot jelenthet: vagy nem találta meg azokat, akikkel igazán megoszthatja a lelkét, szívét, testét, vagy vannak ilyenek az életében, de hanyagolja őket, mert fontosabb neki a szakmai tevékenysége. Ez esetben viszont ő bizony munkamániás. Függő.

De mit is jelent a függőség? A pszichológusok azt tekintik függőnek, aki nem tudja kontrollálni a szokásait, a viselkedését, a függősége egy bizonyos dolog iránt fékezhetetlen.

mi van ha éjszaka csörög a céges mobil

Kép: Pexel

Ha az ideje nagy részét Ön munkával, valamint a munkát övező tervezéssel, szervezkedéssel, utazással tölti, és kevés, vagy akár zéró ideje van más prioritásokra, akkor ideje szembenézni azzal, hogy munkafüggő. A szakma vagy a cég az Ön életében mindennél előbbre való, és kitol mindent mást a listáról.

Persze dr. Phil is elismeri, hogy az embernek el kell tartania magát, a nap 24 órájában lődörögni a haverokkal nem olyasmi, amit sokan megengedhetnek maguknak. Mindemellett nem szabad kiszorítani az életünkből ezeket az interperszonális élményeket, hiszen ezekből töltekezhetünk emberileg.

4 tanács a munka és magánélet egyensúlyának fenntartásához
Nigel Marsh négygyerekes apa, marketingesként dolgozott számos multicégnél, sikeres író, volt már munkamániás, és eltöltött otthon egy évet kizárólag a családjának élve. Összeszedte, hogy mit tehetünk azért, hogy kiegyensúlyozottabb legyen az életünk.

Főleg Nyugat-Európában és Amerikában sokan büszkén nevezik magukat munkamániásnak, ami a modern társadalomban gyakorlatilag azt jelenti: elképesztően sokat dolgozom, nincs időm semmi másra, mert ennyire fontos és sikeres vagyok, hogy mindig szükség van rám. Valójában viszont a munkamánia gyakran komoly és veszélyes függőség.

Egy korábbi, a témával elsőként reprezentatív kutatásban foglalkozó norvég felmérés olyasmiket vizsgált, mint hogy a válaszadók milyen gyakran gondolnak arra, hogyan tudnának a jelenleginél több időt szentelni a munkának (mással szemben), milyen gyakran dolgoznak többet, mint eredetileg tervezték, előfordul-e, hogy azért dolgoznak, hogy csökkentsék a bűntudatukat, vagy ne érezzék magukat haszontalannak, előnyben részesítik-e a munkát a hobbikkal, barátokkal, pihenéssel szemben, vagy épp úgy érzik-e, hogy a munkájuk mennyisége rossz hatással van az egészségükre. Ha túl sok kérdésre lenne igen a válaszunk, kezdhetünk gyanakodni…

A pénzen túl: elhivatottság

Dr. Phil persze csak arról beszél, hogy ha az ember folyton dolgozik, akkor az anyagi javak megszerzéséért küzd. Ez persze elég csőlátású nézet a lélek szakemberétől, hiszen azt is bele kell komponálni az összképbe, hogy a munka ideális esetben kiteljesíti az embert, mert a veleszületett képességeit érvényesíti benne, olyan értékeket, szolgáltatásokat teremt, ami önmagán túlmutató, vagyis a tágabb közösségnek kedvez, jobbá teszi a világot.

Mindenki szeretne így dolgozni, de különösen a mai harmincasoknál és húszasoknál, az Y generáció tagjainál figyelhető meg egyre nagyobb mértékben, hogy tudatosan olyan munkahelyet keresnek, ahol azonosulni tudnak a cég értékrendjével és az általa kínált termékkel. A munka tehát nemcsak a pénz hajszolásáról szól.

Jullien Gordon is azt írja bemutatkozó szövegében, hogy „akárcsak én, te is megengedted a munkádnak, hogy az életed középpontjában legyen ahelyett, hogy az igazi értékeidet, a családot, a (vallásos) hitet és az örömöt helyezted volna oda. Mindig komoly vagy és elfoglalt. Elfelejtetted, milyen gyerekesnek lenni. A munka nélkül elveszett lennél”.

Ez persze jól hangzik, de nem jelenti azt, hogy ne munkaalkoholistáról lenne szó – igaz, egy boldog függőről, legalábbis jelenleg. Mivel Amerikában a siker és a gazdagság mindennek a fokmérője, így talán érthető, hogy e mellé próbálnak alternatívát kínálni azok, akik a munkafüggőség veszélyeire hívják fel a figyelmet. Vagyis nem azt mondják, hogy dolgozzunk kevesebbet, csak azt, hogy ne csak pénzszerzésként tekintsünk a munkára.

A legszerencsésebb, akinek a munkája a hobbija. Ha másból kellene megélnie, akkor is űzné azt a tevékenységet, csak épp a szabadidejében. A munka önkiteljesítő voltáról és a hivatástudatról nem beszél sem dr. Phil, sem Gordon, de persze ez egy másik történet.

Forrás: Business Insider, julliengordon.com

Feliratkozom a(z) Cégvezetés & irányítás téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek