Működő exportfinanszírozást a külgazdasági ágazatnak!

Nem örömteli konstatálni azt a tényt, hogy a hazai „....exportvezérelt gazdasági növekedés...." egykor termékeny külgazdasági vezérfonala az eltelt közel egy évtizedben a kiüresedett politikai lózung szintjére degradálódott. - írja figyelemfelkeltő elemzésében Dr. Nyíri Iván, az Magyar Közgazdasági Társaság Nemzetközi Gazdaság Szakosztályának elnöke, az exportfinanszírozás elismert hazai és nemzetközi szakértője.  

Mit remélt Magyarország az EU-tagságtól és mi lett mindebből 20 év alatt?
Devizahitelezés, euróbevezetés, uniós pénzek, kilátások - online Klasszis Klubtalálkozó élőben Medgyessy Péterrel!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is Magyarország korábbi miniszterelnökétől!

2024. április 22. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Érdemes hátradőlve, hideg fejjel végiggondolni a következőket! Hol van és hol lehet ott hatékony és eredményes kivitelnövelés-vezérelte gazdasági expanzó, ahol az állam, a saját két, még megmaradt szakosított pénzintézetét „elrejti" egy addig is sok-sok problémával küszködő bank, nevezetesen az MFB szervezetében, elérve ezzel azt, hogy aki eddig tudta is használni e két pénzintézet, - nevezetesen az Eximbank és a Mehib - szolgáltatásait, termékeit, most egy harmadik pénzintézet felsőbb döntési szintjétől és mechanizmusától függjön és ne tudjon kezelhető és kalkulálható, -a piac kényszerei diktálta - időn belül hitel, vagy hitelbiztosítási ügyének sikeres végére érni. Fából vaskarika, nem működhet, nem is működik és a világban nincs is hasonló példa az exportfinanszírozás területén nálunk mintegy fél évtizede kiötlött eme „hungaricumra".

Egykor jó alapokról induló, mára lepusztult exportfinanszírozás

Piaci alapon a hazai exportfinanszírozás 1992-től működik és az ezredfordulóra komoly nemzetközi tekintélyt és növekvő exportlefedettséget tudott felmutatni. Mára a hazai kis- és közepes vállalkozások által megtermelt export mintegy harmadát kellene, hogy segítse speciális pénzügyi termékeivel, ami az összexporton belül  a 4-5%-os lefedettséget kellene hogy közelítse. Ezzel szemben, - ha belemélyedünk a valós számokba, - a lefedettségi ráta inkább az 1% közelében van. Ez önmagában is meg kell, hogy kongassa a vészharangot, nem beszélve a magyar gazdaságban és a külföldi piacokban rejlő további 10-15 Mrd. Eurós látens exportról, amely nagy részben azért nem termelődik meg és szállítódik ki az országból, mert vagy nincs finanszírozás, vagy megfizethetetlen, vagy a külpiacok és a szállítás kockázatait az exportőr nem képes egyedül kezelni, segítsége pedig nincs.

A múlt évtized jó és rossz tapasztalataira is támaszkodva mára nyilvánvaló, hogy ha a gazdaságvezetés nem szigorúan szakmai úton indítja el az exportfinanszírozás rendbetételét újjáélesztést, nem sokra megy majd vele és szinte semmit sem fog elérni az MFB melengető kebelében. Íródik ez olyan elvi-tapasztalati alapról és annak tudatában, hogy a világban ma működő összes exportfinanszírozási rendszer mintegy öt százalékát vagy e cikk szerzője tervezhette és állíthatta fel, vagy az ő útmutatásai és tanulmányai szerint indultak el az intézményeket-rendszereket sikerrel felállító szakemberek.

Ami ma látható az Eximmel és a Mehibbel kapcsolatos,  MFB-n belüli tervekből, az eredményre csak nagyon nehezen vezethet, márpedig a magyar külgazdaságnak nagyon nagy szüksége lenne az érezhető pénzügyi húzóerőre. Sehol másutt ilyen húzóerőt a kormányzat nem fog találni! Tudható és kiszámítható, hogy Magyarországon egy ideig még nem lesz növekvő belső fizetőképesség, mára már nincs mobilizálható nemzeti vagyon, nem prognosztizálható különösen jelentős külföldi tőkebeáramlás, és főleg nem lesznek minket segítő-támogató addicionális nemzetközi programok. A világ gyors változásban van és az átalakulás nem igazán vesz nekünk kedvező irányt! Ha valaha, akkor most igazán csak magunkra számíthatunk! A legutóbbi választásokon győztes párt elnöke nem véletlenül mondta azt az első választási forduló éjszakáján amit mondott. Aztán, hogy értse az is akinek kevéssé van füle a hallásra, még egyszer megismételte e gondolatot miniszterelnöki székfoglalójában. Élete legnehezebb feladata előtt áll!

Negyven év előtti kezdetek
A külgazdaság-finanszírozási szakmára, - mondjuk a konszenzus 1970-es évek elejei OECD-n belüli kitárgyalására és tető alá hozásának szülési kínjaira - még valamelyest is emlékezők számára nyilvánvaló, hogy az exportot és beruházásokat (külföldi itt, hazaiak külföldön) segítő állami eszközrendszerbe új életet kell lehelni. Segíteni szándékozott kis- és közepes méretű, jellemzően hazai tulajdonú exportőreinket csakis úgy tudjuk újjáépíteni, megtámogatni, ha az a szakembergárda amelyik e feladat végrehajtására vállalkozik azonos nyelvet beszél a más országok nemzeti exporthitel intézeteinél és a nemzetközi szervezetek vezetésében a konszenzus betartásán, betartatásán őrködő profik nagy-nagy csapatával. Ahogy a Berni Unió főtitkára 1997-ben, - az éppen teljes jogú taggá felvett Mehib delegációjának - csendben megjegyezte „...most már ti is belül vagytok a klub falain, elkezdhetünk beszélgetni a szofisztikáltabb, komolyabb üzletekről és megoldásokról ....." Sajnos mára mintha megint az elit klub falain kívülre kerültünk volna. Teljesítményünket tekintve mindenképpen, a sorozatos piacvesztéseinket nézve pedig félreérthetetlenül. Az elmúlt évtized az egykor piacvezető magyar exportfinanszírozást olyan mértékben erodálta, ahonnan csak jelentős erőfeszítés és összehangolt munkával lehet visszahozni. Az újjáépítésre-újjászervezésre pedig nagy szükség van, hiszen a következő évek gazdasági felemelkedése függ attól, hogy mennyire sikerül régi piacokat visszaszerezni és újakat meghódítani. A feladat - nagy szavakkal élve, - nemzetmentőnek is nevezhető.

Ne legyenek illúzióink kemény, rögös évtized jön, próbáljuk meg egy kicsit elviselhetőbbé tenni! A szakszerű, profi módon kialakított és kezelt exportfinanszírozás az egyik "csodafegyver" amivel még rendelkezhetünk. Nem beszélve arról, hogy a sikerben mindenkinek érdekeltnek kell lenni, hiszen az eredmények a mi mindennapjainkat teszik könnyebbé.

Törvénymódosítás előnyei és szükségessége

Számos ok miatt az 1994 évi XLII. Eximbank Törvény megérett az aktualizálásra, egységes rendszerbe foglalásra. Az eltelt tíz év alatt számtalan,  az úgynevezett salátatörvények és az éves költségvetési törvények módosításán belül „korrigált" Eximbank Törvény toldása-foldása  mára átláthatatlanná és főleg kezelhetetlenné tette a két intézményt irányító jogi hátteret. A törvény értéséhez, követéséhez és betartásához külön jogász csapatot kellene alkalmazni, márpedig egy törvény akkor jó és betartható, ha azt az alkalmazója úgy képes érteni, ahogyan azt a törvényhozó szándéka véglegesítette és jóváhagyta.

A '94 évi XLIIes törvény elfogadása óta másfél évtized múlt el és ez a tizenöt év nyomot hagyott a világgazdaság szerkezetén, a magyar export struktúráján és irányultságán. Úgyszintén észre kell venni, hogy a ma - ezen intézménypáros pénzügyi szolgáltatásai által - kezelendő külpiaci problémák lényegileg mások mint voltak a '90-es évek elején-közepén. Fontos lépés lenne a törvénymódosítás keretén belül, hogy  Eximbank és Mehib kikerüljön az   MFB fennhatósága alól és folytathassák piacépítő-exportőrsegítő tevékenységüket úgy, ahogy teszi ezt közel kilencven testvérintézményük szerte a világban kezdve az US és Japán Eximbankjaitól a fülöp-szigeteki, vagy dél-afrikai exporthitel biztosítókig. Önállóan, függetlenül és mindenütt a kormányzatok által segítve, tisztelve és szakmailag magasan elismerve.  

Fontos látni azt is, hogy az „exim" megjelölésben a második szótag (im) az importra vonatkozik, ahol is a z Eximban sajátos konstrukcióival segíti az adott ország számára stratégiailag fontos behozatalt. Ez Magyarországon egyelőre várat magára. Egy törvénymódosításnak a tevékenység ilyen irányultságát is figyelembe kellene venni. Ez mindenképpen kívánatos, hiszen az intézménypáros motiválni tudja a hazai bankrendszert az importszállítások gyorsabb, hatékonyabb, és kedvezőbben árazott finanszírozásában, garantálásában vagy hitelbiztosítással történő támogatásában. 

Megnőtt  alaptőke igény

Ha valamelyest is hatékony exportfinanszírozással kíván a magyar külgazdaság ismételten a növekedés motorjává válni elengedhetetlen a két intézmény - piaci igényekhez és a külgazdasági környezethez mért - feltőkésítése. Nem azért mintha az elmúlt másfél évtizedben az intézménypáros felélte volna alaptőkéjét, ellenkezőleg. A szerényen ugyan, de  az évről évre tőketartalékba helyezett nyereséggel is  növelt alaptőke mára már sajnos messze elmarad azoktól a piaci lehetőségektől, melyeket, - hatékony, olcsó, időben rendelkezésre bocsátott  - exporthitelekkel, gyártási finanszírozással és exporthitel-biztosítással  meg kellene ragadni annak érdekében, hogy a magyar gazdaságban rejlő exportlehetőségek ne rekedjenek meg a lehetőség szintjén.

A kilencvenes évek elején az NGKM akkori vezetője 40 Mrd. Ft közeli együttes  alaptőkében gondolkozott. Maga is elismert és hozzáértő közgazdászként  pontosan értette és szakmai környezetével is megérttette, hogy az exportfinanszírozásba invesztált  minden Forint többszörösen generál addicionális exportteljesítményt, kedvezően befolyásolva ezzel a foglalkoztatást, a kereskedelmi- és fizetési mérlegeket, nem beszélve az államháztartás adóbevételeinek megnöveléséről. Sajnos a két pénzintézet alaptőkéje ma sem közelíti a kilencvenes évek elejének kívánatos értékszintjét. Egyik oldalról érthető, hogy egy restriktív gazdaságpolitikánál és szükségszerű költségvetési szűkítésnél nagyon nehéz alaptőkeemelésben gondolkodni, ugyanakkor a kör négyszögesítésének nehézségi szintjén is túllépve szükségszerűen kell megadni a külgazdaságnak általában, és az exportfinanszírozásnak konkrétan azt a finanszírozottsági szintet, amellyel le lehet kezelni mindazon üzleti lehetőségeket, melyek még nyitva állnak a magyar exportőrök előtt. Más módon a következő évtizedekben nem lehet gazdasági növekedést elérni. Ez a hazai GDP növelésének és a külgazdaság újra húzóágazattá alakításának egyszereggye!

Racionalizált intézményi struktúra

Egy jövőbeni alaptőke-emelésnek ugyanakkor együtt kell járni a két intézmény működésének racionalizálásával. Mára megérett mind a helyzet, mind a komplex rendszer az összevonásra, melynek - a nemzetközi jó és rossz tapasztalatokat és a hazai specifikumokat is figyelembe véve, - a magyar Export-Import Bank  bázisán kellene megvalósulnia. A kivitel segítésével illetve export generálásával megbízott hasonló külföldi pénzintézetek, - mint a Japán Exim, az USA Eximbankja, a kínai, olasz, thai, taiwani, chilei és még sorolható lenne tovább, - egy szervezet keretében nyújtják mindazon pénzügyi termékeket, melyek elengedhetetlenek a kivitel dinamikus növelése, és a megnövelt aktivitás szintentartása szempontjából. Nekünk Magyarországon nem kellene minden negyed században, vagy esetenként még gyakrabban is,  megpróbálkoznunk a specifikus Magyar úttal! A nemzetgazdaságnak ez sokszor sokba kerül és nem igazán vezet eredményre.

Ilyen hazai és nemzetközi tapasztalati háttérrel a Mehibet be lehetne, be kellene integrálni az Eximbank szervezetébe Exporthitel Biztsítási Igazgatóságként, kiegészítve ezzel az Eximbank hitel és garancia termékeit. Az eredmény költséghatékonyságban, a nyújtott szolgáltatás csökkenő önköltségében és gyorsabb piaci reagálási képességben jelentkezne. A sokszor megjelenő érdekütközésekről és duplicitásokról nem is beszélve. Mind az exportágazat igényei, mind a költségvetés lehetőségei és szűk keresztmetszete ezt a megoldási módozatot teszik kívánatossá.

Ne a profitelvárás vezéreljen!

Úgy tűnik évtizedenként minimum egy alkalommal érdemes szólni az exporthitel intézetekkel szembeni elvárásokról. Ez a múlt század hetvenes éveitől kezdve visszatérő szakmai beszédtéma. Az exporthitelezés és exporthitel biztosítás nemzetgazdasági koncepciója elsősorban nem a szakosított pénzintézetek profittermelésére kell, hogy a hangsúlyt helyezze. Az exportra való termelés és külpiaci szállítás mint olyan, nem az üzleti szféra gondja. Egy üzletember elsődleges feladata, hogy a tevékenység amit folytat, hosszú távon is fenntartható legyen és nyereséget hozzon. Ha belföldi eladásokon keresztül akkor úgy, ha a külföldi piaci lehetőségek megragadásán keresztül, hát akkor ilyen módon. De azt világosan kell látni, hogy az állam a piaci szereplők közül az, amelyiknek igenis feladata a reálgazdaságban tevékenykedő gyártókat, kereskedőket olyan helyzetbe hozni, hogy a nyereségességi elvárások a külföldre történő eladásokon keresztül is teljesülhessenek. Ha az állam - elsősorban szakosított pénzintézetein keresztül - nem képes e feladatának eleget tenni, a potenciális exportőrök köre szűkül, a kivitel visszaesik és az ország nemzetközi mérlegei gyors ütemű romlásnak indulnak. A nemztetközi munkamegosztás kínálta előnyöket  pénzügyi szempontból negligáló, vagy az ágazathosz nem a legteljesebb hozzáértéssel közelítő ország, - jelen esetben Magyarország - csökkenő mértékben képes a GDP növekedését segítő eszközt kovácsolni a komparatív előnyök hatékony kihasználásából. Márpedig üzleti evidencia, hogy a komparatív előnyök mennél teljesebb kihasználása, a cserearányok hatékony javítása lehet csak az a plussz, ami a GDP-nek neveztt tortát évről évre növeli.

Fenti meggondolásból nem lenne szabad a két intézmény elé kizárólag profitelváráson alapuló célokat tűzni. Egy Eximnek és Exporthitel Biztosítónak a kivitel minden határon túli növelését lehet feladatául szabni. Ez lehet csak a követendő irány. Vezetői ezen elvárásnak kell, hogy megfeleljenek és ha ezt még költséghatékonyan is valósítják meg, akkor a rendszer valóban a nemzetgazdaság motorjává válik.  Más szavakkal, a teljesítmény elbírálásának a mércéje az intézmények által generált és megvalósított külpiaci expanzió lehet.

Ennek megfelelően az éves állami költségvetésbe - hasonlóan más, e témában nagy tapasztalattal rendelkező és pozitív eredményeket felmutatni képes országhoz, továbbá a néhány évtizeddel ezelőtti, kimondottan sikeres magyar gyakorlathoz, - a profitelvárás helyett, az előre kijelölt exportnövekedési iránycél mellé oda kellene tenni a az állami költségvetésbe az éves exportfinanszírozási kárfizetés kockázati összegét, melynek természetes pandanjai   a javuló nemzetközi és belgazdasági mérlegek, azaz,  a  generált exporttöbbleten elért addicionális devizabevétel,  többlet vállalati nyereségadó és a növekvő mértékű személyi jövedelemadó bevétel.

Fenti megfontolásokból érdemes új lelket leheli a két intézménybe. Az állami irányítás minden - politikai és szakmai - szintjén egyaránt látni kell, hogy az arra hivatott szakosított pénzintézetek nélkül az állam mára már - a ráolvasáson kívül -  semmivel sem képes befolyásolni a hazai kivitelt. Közhely, de érdemes leírni és újra és újra emlékeztetni arra, hogy jól managelt, hatékony exportfinanszírozás nélkül nincs kivitel-növekedés, ez utóbbi hiányában pedig sem adósságcsökkentés, sem az annyira óhajtott, exportvezérelt gazdasági növekedés nem lehet reális célkitűzés.

Dr. Nyíri Iván
az MKT Nemzetközi Gazdaság Szakosztályának elnöke

Véleményvezér

Szégyenteljes helyre került Magyarország a jogállamisági index alapján

Szégyenteljes helyre került Magyarország a jogállamisági index alapján 

A magyar jogásztársadalom levizsgázott.
Schmitt Pál szelleme kísért Norvégiában

Schmitt Pál szelleme kísért Norvégiában 

A makulátlanság egy elengedhetetlen szempont Norvégiában.
Lengyelországnak jót tett a kormányváltás

Lengyelországnak jót tett a kormányváltás 

A lengyel gazdasági csoda nem három napig tart.
Magyarország Európában az utolsó helyen az egészségügyi kiadások rangsorában

Magyarország Európában az utolsó helyen az egészségügyi kiadások rangsorában 

Mindenképpen javítani kellene a finanszírozáson.
Magyarország a technikai államcsőd felé tart, megszorítások jöhetnek

Magyarország a technikai államcsőd felé tart, megszorítások jöhetnek 

A világgazdaság számai egyre javulnak, miközben a magyar államháztartás senyved.
Magyar Péter szerint levitézlett, idegen nyelven nem beszélő magyar politikusok vannak Brüsszelben

Magyar Péter szerint levitézlett, idegen nyelven nem beszélő magyar politikusok vannak Brüsszelben 

Tényleg ciki Brüsszelben az idegen nyelvet alig tudó magyar képviselők jelenléte.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo