Az ügy a Human Operator és a NAV közötti jogvitából származik. Az emberierőforrás-gazdálkodással foglalkozó magyar cég, munkaközvetítési és munkaerő-kölcsönzési tevékenységével összefüggésben más vállalkozások szolgáltatásait vette igénybe, amelyek a munkavállalóikat a Human Operator rendelkezésére bocsátották. A szóban forgó vállalkozásoktól a Human Operator számlákat fogadott be, amelyek az áfa felszámításával kerültek kiállításra, amely adót a Human Operator a saját szolgáltatásaiért számlázott áfa elszámolásakor levonásba helyezett.
A NAV később az áfát érintő vizsgálatot végzett a Human Operatornál, amelynek keretében megállapította, hogy az áfa törvény 2015. január 1-jétől hatályos rendelkezései szerint a munkaközvetítési és munkaerő-kölcsönzési tevékenység tekintetében a fordított adózás szabályai alkalmazandók, és így az adót a szolgáltatás igénybevevője fizeti meg. Mivel a Human Operator a kérdéses szolgáltatások tekintetében az egyenes adózás szerinti számlákat fogadott be, és a fordított adózás szerinti adófizetési kötelezettségét elmulasztotta teljesíteni, ezért a NAV vele szemben adókülönbözetet állapított meg, és különböző pénzügyi szankciókat alkalmazott.
Az áfára vonatkozó magyarországi szabályok a hozzáadottérték-adóról (héa) szóló uniós irányelv alapján kerültek meghatározásra, amely főszabályként az egyenes adózást írja elő. Az irányelv ugyanakkor lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy az Európai Unió Tanácsától felhatalmazást kérjenek a főszabálytól eltérő különös intézkedések bevezetésére különösen az adócsalás megelőzése céljából. E lehetőséggel élve Magyarország felhatalmazást kért és kapott a Tanácstól a fordított adózás szabályainak alkalmazására a munkaközvetítési és munkaerő-kölcsönzési tevékenységek tekintetében.
A Bíróság ítéletében megállapította, hogy a végrehajtási határozat nem említi a hatálybalépésének az időpontját, vagy azt az időpontot, amelytől alkalmazandó az általa előirányzott eltérés, továbbá nem pontosítja azt az időszakot sem, amelyre kiterjed a hatálya.
Márpedig a Bíróság szerint ilyen körülmények között a hatálybalépés időpontjának meghatározása érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a címzetti kört tartalmazó határozatokra vonatkozó azon általános szabálya alkalmazandó, amelynek értelmében az ilyen határozatok a címzettjük értesítésével lépnek hatályba. Mivel a jelen esetben a végrehajtási határozatról 2015. december 11-én értesítették a magyar kormányt, így a Bíróság megállapítja, hogy az ezen a napon lépett hatályba.
Minderre tekintettel, továbbá figyelemmel arra a körülményre, hogy a végrehajtási határozat nem tartalmaz utalást a rendelkezéseinek visszaható hatállyal történő alkalmazására, a Bíróság kimondja, hogy a jelen ügyben érintett szolgáltatások vonatkozásában Magyarország nem vezethette be a fordított adózást a végrehajtási határozatról szóló értesítését megelőző időszak tekintetében. Következésképpen a jelen ügy tárgyát képező ügyletek vonatkozásában az irányelvben meghatározott főszabály, azaz az egyenes adózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazandók.
A Bíróság azt is kimondja, hogy az uniós joggal ellentétes az a magyarországi szabályozás, amely a Magyarországnak a végrehajtási határozat elfogadásáról szóló értesítését megelőző időszak vonatkozásában előírja az e határozatban foglalt eltérés alkalmazását.
