Egyértelmű, általános válasz a kérdésre nem adható, mivel a magyar munkajog ezt a kérdést nem rendezi, így minden esetet egyenként kell megvizsgálni és egyedileg elbírálni. Nincs olyan jogszabály, ami a magyart, mint munkanyelvet kötelezővé tenné a munkaviszonyban. Ezek alapján, ha egy cégnél alapvető elvárás a nyelvtudás és mindenki napi rendszerességgel és magas szinten használja azt, nincs jogi akadálya annak, hogy a munkáltató a jognyilatkozatokat ezen a nyelven – például angolul - közölje.
Melyek a korlátai az idegen nyelv használatának?
A jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás elve, mint munkajogi alapelv határt szabhat az idegen nyelv használatának. Az adott eset összes körülményét figyelembe véve ugyanis nem feltétlenül várható el a munkavállalótól, hogy megértse az idegen nyelvű nyilatkozatokat, ha azt nem használják munkanyelvként. Példaként hozható erre egy olyan munkahely, ahol a munkavállalók magyarok, a munkanyelv is magyar, ám a cég ügyvezetője külföldi, aki a magyar nyelvet nem beszéli. Ha bizonytalan a munkáltató abban, hogy a munkavállaló megfelelő szinten ismeri-e az idegen nyelvet, célszerű jognyilatkozatát mindkét nyelven közölni. Mindez persze felvetheti azt a problémát is, hogy pontatlan fordítás esetén melyik szöveget kell irányadónak tekinteni. A későbbi vita elkerülése érdekében ezt ajánlott előre rögzíteni. További biztonságot adhat a nyilatkozatok megértéséhez, ha egy munkáltatói nyilatkozat közlésekor (például egy munkáltatói felmondás átadásakor) tolmács is rendelkezésre áll, így az esetleges félreértések bizonyosan elkerülhetők.
Ha a munkavállaló valamilyen okból nem érti meg az idegen nyelven közölt intézkedést (pl. speciális szakkifejezések fordulnak elő a szövegben), egy másik munkajogi alapelvből, az együttműködési kötelezettségből adódóan elvárható a munkáltatótól, hogy azt lefordítsa. Megítélésünk szerint azonban ezzel a lehetőséggel a munkavállalók nem élhetnek vissza. Egy ilyen fordítás precedenst teremthet egy cégen belül, és ha a többi munkavállaló is indokolatlanul ilyen igénnyel lép fel, az adott esetben jelentős többletterhet jelenthet a munkáltatónak. Ugyanígy a munkáltató sem élhet vissza az idegen nyelvű közléssel, ha tudja, hogy a munkavállaló nem érti azt. (Fontos tudnunk, hogy hol kezdődik a munkahelyi diszkrimináció.)
Főleg vezetők, illetve cégcsoportok esetében hosszabb-rövidebb időre Magyarországra delegált külföldiek, „expatok” esetében fordul elő az, hogy az illető nem ért magyarul. Az ő esetükben általában vagy egy közös munkanyelvet használnak a munkahelyen – amelyet mindenki jól ért és beszél; jellemzően az angol ilyen -, vagy – vezetők esetén - kap támogatást (fordítót, tolmácsot) ezen a téren.
Más lehet a helyzet, ha egy külföldi munkavállaló egyszerűbb munkákat végez, például raktáros, csomagoló, takarító, tehát jellemzően nem cégen belüli vagy azon kívüli kommunikációval tölti a munkaidejét. Ilyen esetben sincsen olyan kötelezettség, hogy az adott dolgozóval a saját nyelvén érintkezzen a felettese, mindazonáltal a feleknek értelemszerűen közös érdeke egymás megértése, ezért általában egy közös, mindenki által értett nyelvet találnak (jellemzően szintén az angol jön szóba). A határon túli magyarok foglalkoztatása esetében pedig a magyar nyelv használata általában nem is okoz gondot.
Mit mond a bírósági gyakorlat?
2009-ben a Legfelsőbb Bíróság (jelenlegi elnevezése: Kúria) határozott arról, hogy a munkáltatónál alkalmazott angol nyelv, mint belső munkanyelv magas szintű, bizonyított ismerete folytán a magyar nyelvű közlés hiányára hivatkozás nem felel meg a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményének a munkavállaló részéről. Tehát ha egy munkavállaló napi rendszerességgel használ egy idegen nyelvet munkahelyén, valamint ezt a nyelvet bizonyítottan jól ismeri, később nem hivatkozhat a magyar nyelvű közlése hiánya miatt arra, hogy nem értette azt.
„Még az olyan multicégek esetén is, ahol az idegen nyelv használata alapvető elvárás és a kommunikáció egyetlen eszköze, célszerű, hogy a fontosabb munkaügyi okiratok – például munkáltatói felmondás, fizetési felszólítás, közös megegyezés –kétnyelvű (magyar és idegen nyelvű) irat formájában készüljenek. Egyrészt azért, mert így kétséget kizáróan megérti a munkavállaló is az okirat tartalmát; másrészt pedig azért, mert egy esetleges munkaügyi per esetén a fordítási költségek már előre megtakaríthatóak (a bírósági eljárás nyelve ugyanis a magyar).” – magyarázza dr. Rátkai Ildikó ügyvéd.
