A magyar családi vállalkozások rendszerváltás környékén alapított tömegénél aktuális most vagy néhány éven belül a generációváltás. Ez pedig a kutatások szerint komoly kockázat a cégekre nézve. A magyar családi vállalkozásokat elsőként célzottan vizsgáló BGE Budapest LAB Családi Vállalkozás Kutatási Program friss eredményei szerint az utódlás kapcsán az egyik legnagyobb gond a felkészületlenség és az, hogy nincs kinek átadni a stafétabotot.
A Budapest Gazdasági Egyetemen (BGE), 2017 tavaszán létrehozott Budapest LAB Vállalkozásfejlesztési Központ Családi Vállalkozás Kutatási Programjával először kezdett neki egy kutatócsoport annak, hogy szisztematikusan feltárja ennek a speciális vállalatcsoportnak a jellegzetességeit. Az első lépésként elvégzett reprezentatív, kérdőíves felmérés után a hosszú távú program következő lépéseként a kutatók több modulban, kvalitatív kutatási módszerekkel folytatják a családi vállalkozások megismerését. A következő napokban a Piac & Profit a kutatás teljes elérhető eredményeit megosztja olvasóival. Az első részben felmérjük, hogy a generációváltás mekkora problémát is jelent a magyar gazdaságban.
Sokan vannak, de kevesebben, mint gondoltuk
Mint azt korábban a Piac & Profit megírta: a kutatásban használt definíció szerint, az adatok alapján 95 százalékos biztonsággal állítható, hogy a kkv-k (legalább három főt foglalkoztató cégek, minimum 50 millió forintos éves árbevétellel) mintegy 58 százaléka családi vállalkozás, vagyis számuk nagyjából 29 500-ra tehető.
Terület szerint a családi vállalkozások eloszlásában már felfedezhetünk egy különleges vonást: a vidéki területet vizsgálva a keleti és nyugati országrészben nagyjából egyenlő az eloszlásuk, arányaiban azonban Budapesten kevesebb. Érdekes ezt látni, mikor a magyar kkv-k többsége a fővárosban koncentrálódik. A családi vállalkozások a jelek szerint egyenletesebben oszlanak el vidéken, hozzájárulva ezzel a vidék népességmegtartó erejéhez. Ágazatokat tekintve a családi vállalkozások arányosan nagyobb százalékban képviseltetik magukat az olyan (általában magasabb hozzáadott értéket termelő) ágazatokban, mint a feldolgozóipar, a tudományos-műszaki tevékenység és az egyéb szolgáltatások.
A magyar kis- és középvállalkozások jelentős részét a rendszerváltás környékén alapították, tulajdonosaik-vezetőik pedig sokan most érik el vagy pár éve lépték túl a nyugdíjkorhatárt. Ennek köszönhetően a cégek generációváltása, amely néhány éve indult el, várhatóan a következő években tömegesen érinti a vállalkozásokat. Így a kutatásban vizsgált témakörök közül különösen aktuális az utódlással kapcsolatos helyzet, a vállalkozások terveinek, problémák és lehetőségek vizsgálata.
A Budapest LAB Családi Vállalkozás Kutatási Program reprezentatív kérdőíves felmérése szerint a családi vállalkozások 39 százaléka tekinthető generációváltó cégnek, vagyis olyannak, ahol vagy tíz éven belül esedékes az utódlás, vagy az elmúlt öt évben lezajlott az átadás. A családi vállalkozások 7 százalékában az első generációváltás már lezajlott az elmúlt öt év során, 30 százalékuknál 10 éven belül, 26 százalékuknál ennél hosszabb idő múlva lesz esedékes.
Nem elszigetelt jelenségről beszélünk, a trend más kelet-közép-európai országokban is hasonló. De az utódlás nem csak a volt szocialista országokban jelent komoly kihívást. A BGE vezetésével 2014–16 között zajlott INSIST (INtergenerational Succession in SMEs' Transition) nemzetközi kutatás alapján a különböző földrajzi, gazdasági, politikai, társadalmi helyzetű országok mindegyike küzd a családi vállalkozások kihívásaival. A különbség, hogy míg Magyarországon a generációváltásban szerzett tapasztalat hiánya a legnagyobb gond, addig például az Egyesült Királyságban a következő generáció elkötelezettségének hiánya, míg Németországban a cégátadással kapcsolatos jogszabályok bonyolultsága, a jogi kötelezettségeknek való megfelelés nehézsége okozza a legnagyobb problémát e területen.
„A kutatási adatok és a mélyinterjúk során szerzett tapasztalataim alapján három olyan tényezőt emelhetünk ki, amely a generációváltás akadálya lehet” – mondta a kutatási eredméynek ismertetésénél Prof. Dr. Heidrich Balázs, az INSIST kutatója, a Családi Vállalkozás Kutatási Program Utódlás moduljának vezetője. A szakember szerint az évtizedeket túlélt vállalkozások helyzetét már önmagában már ez a siker is nehezíti. „Nehéz körülmények között, a vadkapitalizmusban alapították cégeiket és minden válságot túléltek. Tudják, hogy most mást kellene csinálniuk, elengedniük a céget, de minden eddigi tapasztalatuk arra mutat, hogy NE tegyék ezt. Kevesen tudnak átugrani az árnyékukon, ráadásul akár szembenéznek ezzel, akár nem, de a cégükben ők a siker első számú letéteményesei, így sokszor olyan tekintélyt élveznek, mintha Isten után ők lennének, ha nem is az elsők, de a harmadikak” – hangsúlyozta Heidrich Balázs.
A második tényező ezzel összekapcsolódik: ezek a cégek mindig kisvállalkozásokból nőttek ki, így a vezető mindig mindenről tudott, mindenkit ismert, ezzel pedig úgynevezett „pókháló-kultúrát” hoztak létre, hiszen a cégvezető-tulajdonos a vállalat minden rezdülésére éppen úgy ügyelt, mint egy pók a hálójában. „Ez a modell azonban egy bizonyos cégméret felett már nem fenntartható, ráadásul az utódok jellemzően már nem ilyen szervezetben nőttek fel. Ezért a cégre jellemző szoros kötődés, a családias légkör az átadás során nem mindig marad fent sértetlenül” – hangsúlyozta.
A harmadik tényezőként Heidrich Balázs azt jelölte meg, hogy a vezetők igazán nem készek elengedni a céget. „A szavak szintjén óriási bizalommal vannak a gyermekeik iránt, de sok esetben az általunk vizsgált cégeknél a tények nem igazolták vissza. Erős elengedési jel például, ha akár fokozatosan, de elkezdik az utód nevére átírni a tulajdont. Amíg ez nem történik meg, nem indul el valójában az utódlási átmenet.És a legtöbbször éppen ez a helyzet” – mondta.
Sokan későn eszmélnek, hogy nincs kinek továbbadni a stafétát, pedig egy sikeres utódlás tervezésének és megvalósításának folyamata akkor is több év, ha megvan az ideális és elkötelezett utódjelölt. És a generációváltás mindenképpen nagy kockázat. A Family Business Consulting Group USA 2015-ös felmérései szerint világszinten a vállalkozások 30 százaléka éli túl az első, 10-15 százalék a második és csak 3-5 százalék a harmadik generációváltást.
Ezen adatok fényében legalábbis elgondolkodtató, hogy a kutatás friss adatai szerint a hazai családi cégek 51 százaléka egyáltalán nem rendelkezik utódlási stratégiával – hívta fel a figyelmet Mosolygó-Kiss Ágnes, a téma kutatója . A szakember szerint a hazai családi cégek csak 41 százalékának van stratégiája, de ez a legtöbbször nincs írásban rögzítve, és csupán 8 százalék azon családi vállalkozások aránya, ahol van írásban rögzített stratégia is. Az arány némiképp módosul az érintettség figyelembevételével: a generációváltó családi vállalkozások 66 százalékának van legalább szóban létező utódlási stratégiája, míg a nem generációváltó cégek esetében ez csupán 39 százalék esetében igaz.
A helyzet mondhatni, kétségbeejtő. Az alapító-vezetők bevallása alapján 27,2 százalék néz szembe azzal a ténnyel, hogy nincs kinek átadni a tulajdont, és 27,8 százalékuknak a vezetést, így az alapító nyugdíjba vonulásával várhatóan a cég is befejezi működését.
„Sok esetben, még ha van is utód, akkor sem biztos, hogy átveszi a céget: a tulajdonosok 80 százaléka adná át a családi céget, de csak 20 százaléka utódok közül, aki át is venné azt” – mondta Mosolygó-Kiss Ágnes. A családi vállalkozások gerincét adó kisvállalkozásoknál pedig a külső szakember bevonása sem mindig megoldás. „Sokszor azt látjuk, hogy ez a szint nem képes kitermelni egy ügyvezetői gárda fizetését, ha nem a család dolgozik benne, akkor lehúzhatják a rolót” – mondta a kutató.
Azokban a családi vállalkozásokban, ahol esedékes az utódlás, a vezetést a Budapest LAB kutatásának eredményei szerint a családon belül adják át részben (26%) vagy teljes mértékben (55%). Az érintett cégeknek csak 12,8 százaléka tervezi, hogy külső vezetőnek adja át a vezetést, akár csak részben. A cég tulajdonát is sokan szeretnék a családon belül tartani (a generációváltó cégek 58 százaléka teljes egészében, 24 százaléka részben). Mindössze 7 százalék gondolkodik családon kívüli cégátadásban. Van, aki tulajdonostársnak adna a tulajdonrészéből valamennyit (6 százalék), de semmiképp nem az egészet. Mások munkatársakat tennének valamilyen részben tulajdonossá (8 százalék), és csak 8 százalék értékesítené a tulajdonnak legalább egy részét piacon.
Korábbi kutatások szerint globálisan a családi vállalkozások fenntarthatóságának egyik legfontosabb eleme, hogy az utódok képzésére (üzleti tudományok, neves egyetemeken) nagy hangsúlyt fektetnek. Ugyanakkor a menő képzések nem biztos, hogy az elődök által várt eredményre vezetnek. Előfordulhat ugyanis, hogy a családi vállalkozás nem kínál kellően vonzó perspektívát a jól képzett utód számára. A GUESSS (Global University Entrepreneurial Spirit Students’ Survey) 2012-es adatai alapján a 26 vizsgált ország átlagát tekintve a családi vállalkozások potenciális utódainak körében általánosan alacsony a hajlandóság a családi cég átvételére. 47,9 százalék sose gondolt ilyen karrierútra. 6,9 százalék tervezi átvenni végzés után, és 12,8 százalék 5 éven belül. A kutatás szerint van összefüggés az országok GDP-je és a fiatalok tervei között – Magyarországon, ahogy más viszonylag szegényebb országokban is, az átlagnál magasabb a hajlandóság, hogy a fiatalok a szülők nyomába lépjenek.
A cikk következő részében arra is rávilágítunk, hogy miért nehezedik komoly pszichológiai nyomás az utódokra, és mi lesz azokkal a fekete bárányokkal, akiket nem érdekel a családi vállalkozás vezetése.
