A dolgozók nagy része ilyenkor már javában sakkozik, hogy is jön ki a családi nyaralás és a gyereke tábora mellett hogyan vesz ki elegendő szabadságot a gyerek szünidejének hosszára. Mások pedig nagyobb utazást terveznének, ha lenne elég idejük. A szakértők szerint legalább két hét összefüggő pihenése lenne szükség ahhoz, hogy a dolgozó ember tényleg kipihenje magát. Sokan még erre is felkapják a fejüket, hiszen nem minden cégvezető engedélyezi a több hetes szabadságot, van, aki örül, ha néhány napot elcsíphet pihenésre.
Minden esetre itt áttekintheti a szabadsággal kapcsolatos jogszabályokat.
Ezzel szemben egyre több vállalat, köztük a Foursquare és a Tumblr bevezetett egy új, népszerű juttatást: a korlátlan pihenési időt. Ne gondoljuk, hogy aki él a lehetőséggel, az nem dolgozik rendesen! A szakértő szerint nem ördögtől való az ötlet. A humánerőforrás tanácsadó, Andrea Herran a Focus HR alapítója, nagy rajongója az új szemléletnek az Enrepreneur.com-on megjelent írása szerint. Nézzük meg közelebbről a módszer lényegét!
A korlátlan szabadság lehetősége nem azt jelenti, hogy bárki bármit megtehet, hanem azt, hogy a munkatársak pihenési idejét nem az határozza meg, hogy hány nap az előírás. Ha a munkát a cég normáit betartva, megfelelő minőségben és határidőre elvégzik, mehetnek, ha akarnak.
A HR tanácsadó szerint a módszer meglepően sokféle cégnél működhet, hiszen leginkább az kell hozzá, hogy pontosan és tisztán lefektessük a kereteket. A cégek a nagyobb szabadságnak köszönhetően lelkes, elkötelezett és kipihent dolgozókra számíthatnak, miközben megszabadulnak egy állandó vitát és rengeteg adminisztrációt jelentő feladattól a szabadságnapok számolásától.
Kép:Pixabay
Persze az, hogy mi működik, mindig függ az adott cégtől. Herran szerint az alábbi három lépés segíthet kialakítani a saját megközelítésünket.
A szabályok kialakításába a szakember szerint mindenképpen érdemes bevonni az alkalmazottakat. Beszélgessünk velük arról, hogy ez az új rendszer hogyan befolyásolná a munkát és ez kinek, miért lenne hasznos.
A tapasztalatok szerint ha a dolgozók részt vehetnek a szabályok kidolgozásában sokszor szigorúbb eredmény születik, mint amit a főnök eredetileg akart volna. Az ember ugyanis, ha felelősnek tekintik őket, valóban úgy is viselkednek, a maguk által alkotott szabályokat pedig sokkal lelkesebben tartják be.
Valójában senki sem akar majd olyan rendszert, amely lehetővé teszi, hogy valaki a legnagyobb hajtás közepén eltűnhessen, vagy épp az utolsó pillanatban kelljen beugrani mások helyett. A közösség pedig az egyenlőtlen munkaterhelést sem nézi majd jó szemmel.
Osszuk el a munkát!
Az alkalmazottakkal együtt készítsünk rugalmas, egyedi tervet minden egyes ember számára. Például, ha most szabadságon van egy adott munkatárs, ki helyettesíti? Ez a megoldás hosszabb távon is fenntartható? Ha nem, hogyan lehetne a feladatokat másképp elosztani szükség esetén? Milyen várható feladatok vannak a következő hónapokra? Milyen határidőkkel? Ki, mikor, ki munkájába tud bekapcsolódni, netán egy-egy pozícióban helyettesíteni? A szakember szerint egy ilyen rendszer átgondolása egyébként is kiváló menedzsment gyakorlat, hisz bármikor bárki kieshet a munkából, például egy hosszabb betegség okán.
Kép:Pixabay
Fektessük le a szabályokat!
Természetesen ahhoz, hogy ez a rendszer ne okozzon totális káoszt, nagyon is pontos szabályok kellenek. Meg kell határozni azokat az időszakokat, amikor jelen kell lenni és tisztázni kell, hogy melyik munkatárs esetében ki az a közvetlen, a munkáját felügyelő vezető, akinek jóvá kell hagynia a szabadnapokat. Tisztázni kell, hogy mi az elvárt teljesítmény és azt hogyan mérjük. A munkavállalóknak tisztában kell lenniük a pontos munkahelyi követelményekkel, és meg kell győződnünk arról, hogy a munkavégzés kifogástalan mindenki részéről.
Mindemellett fontos, hogy elhiggyük, a kollégák nem akkor fognak a legtöbbet és a legjobban dolgozni, ha minél több időt töltenek az irodában, hanem ha látják a munkájuk célját, érzik a saját fontosságukat és felelősségüket az adott feladatban. Így eszébe sem fog jutni senkinek visszaélni a lehetőséggel. Ha pedig mégis, nos, ő valószínűleg nem való a csapatunkba.
Ha vannak olyan alkalmazottaink, akik egyszerűen nem vesznek ki szabadságot, egyáltalán nem terveznek nyaralást és év közben se szánnak pihenésre időt, az bizony gond, amivel foglalkoznunk kell. Nem jó, ha egyes munkavállalók túlterheltek, míg mások lézengenek a munkában. Törekedjünk egyensúlyra és ösztönözzünk mindenkit a pihenésre. A kiégett, fásult munkavállaló a cégnek sem jó.
