Nyugati magyar professzorok levele Lovász Lászlónak

2019. február 24. vasárnap - 10:05 / piacesprofit.hu
  •    

Az alapkutatások és az innováció támogatása a legtöbb nyugati országban világosan elválik egymástól, az innováció csak a bevétel elenyésző hányadát fedezi, az alapkutatás döntéshozói a tudósok, az alapkutatók megítélésében nem játszik számottevő szerepet a szabadalmaik száma - olvasható abban a levélben, amelyet nyolc nagy nevű magyar presszor írt az MTA elnökének. 

Nyílt levelet küldött nyolc neves magyar professzor az MTA elnökének. A levél aláírói amerikai és svájci egyetemi professzorok, többen közülük startup-vállalkozások alapítói. A levelet változtatás nélkül közöljük.

Lovász László, az MTA elnöke [részére], 2019. február 20.

Tisztelt Elnök Úr!

Alulírottak aggodalommal figyeljük az MTA jövője körüli fejleményeket és tárgyalásokat. Ehhez a párbeszédhez szeretnénk konstruktívan hozzájárulni néhány tény közreadásával.

E dokumentum aláírói a fizikai tudományok területén dolgoznak évtizedek óta Amerikában és Nyugat-Európában. Pályánk során folytattunk alapkutatásokat és alkalmazásközeli kutatásokat, amelyekre több tízmillió dollárnyi pályázati pénzt nyertünk különböző támogatási forrásokból. Mindannyian professzorok vagyunk jegyzett nyugati egyetemeken. Vannak közöttünk, akik tanszékvezetői tapasztalattal rendelkeznek, van, aki az Amerikai Tudományok és Művészetek Akadémiájának a tagja, és van, aki az Amerikai Feltalálók Nemzeti Akadémiájának a tagja. Néhányan közülünk vállalkozóként tíz- és százmillió dolláros startup-vállalatok létrehozásában játszottak és játszanak számottevő szerepet.

A Magyar Tudományos Akadémia épülete - Kép: MTI

A Magyar Tudományos Akadémia épülete – Kép: MTI

Mindannyian egyetértünk abban, hogy fontos erősíteni az innovációs törekvéseket odahaza. Az innováció fejlesztése viszont egy komplex feladat, amelynek az érdekeltek közötti olyan konstruktív egyeztetésre kell épülnie, ahol a javaslatok tanulmányokkal és tényekkel vannak alátámasztva. Mi a nyugati tudományos támogatási rendszerekben és a vállalkozói szférában szerzett saját tapasztalataink alapján szeretnénk ehhez hozzájárulni.

  • Az alapkutatás és az innováció állami költségvetése a legtöbb nyugati országban világosan el van különítve

Az általunk ismert nyugati országokban az alkalmazott kutatás állami támogatása világosan elkülönül az alapkutatásétól. Németországban az alapkutatást finanszírozó Deutsche Forschungsgemeinschaft (DFG), Max Planck Társaság és Helmholtz Intézetek költségvetése teljesen elkülönül az alkalmazott kutatással foglalkozó Fraunhofer Intézetekétől. Az Egyesült Államokban a Department of Energy (DOE) támogat alap- és alkalmazott kutatásokat, de az alapkutatási Office of Science saját költségvetéssel rendelkezik. A USA National Science Foundation (NSF) és a DOE alapkutatási pályázatai nem versenyeznek termékcentrikus alkalmazott kutatási pályázatokkal. Azokkal más intézményekhez kell fordulni, például a különböző szövetségi hivatalok Small Business Innovation Research (SBIR) programjaihoz.

Tizenegy bizonyíték arra, hogy az alapkutatás nem haszontalan
Az alapkutatás esetében nem az a jó kérdés, hogy mi fog a kasszába kerülni a következő években, hanem az, hogy mi volt a hasznunk a korábbi alapkutatási eredményekből az elmúlt években. Bár az MTA kutatóintézet-hálózatában dolgozó kutatók elsősorban alapkutatással foglalkoznak, eredményeik alapján az elmúlt években is sok olyan alkalmazott kutatás indult el, amelyeknek köszönhetően új termék vagy alkalmazás született. Ezekből gyűjtött össze tizenegyet az mta.hu.

Ezt a különállást jól mutatja például az is, hogy amikor az amerikai kormány eldöntötte nyolc alkalmazáscélú Energia Innovációs Program beindítását 2010-től, akkor ahhoz nem az NSF alapkutatási keretéből vett el pénzt, hanem 280 millió dolláros új forrást bocsátott rendelkezésre.

  • Az állam az alapkutatást meghatározóan fontosnak tartja, és ezért a tudományos kutatásra költött alapok döntő részét erre fordítja

A sikeres alapkutatás előfeltétele a sikeres alkalmazott kutatásnak. Vannevar Bush, aki az amerikai közvéleményt meggyőzte, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van erős alapkutatásra, így érvelt: „Új termékek és folyamatok nem tűnnek elő a semmiből. Először új alapelvek és koncepciók kellenek. Ezeket pedig csakis a legtisztább alapkutatásban lehet kifejleszteni”. Elfogadva ezt az érvelést, 70 évvel ezelőtt az amerikai kormány megalapította az NSF-et, és külön költségvetést irányozott elő az alapkutatásra. Az elmúlt 70 évben az alapkutatás és az arra épülő alkalmazott kutatás a történelemben példátlan sikersorozatot produkált, és olyan áttörő újításokat adott a társadalomnak, mint a síkképernyő, az okostelefon és az internet, hogy csak a fizikából említsünk példákat.

Jól mutatja, hogy az állam mennyire fontosnak tartja az alapkutatást Németország példája, ahol az összes állami tudományos támogatás évi 10,2 milliárd eurójából mindössze 7% van alkalmazott kutatásra előirányozva a Fraunhofer Intézeteknek szánt 0,7 milliárd eurós költségvetésén keresztül, míg 93% az alapkutatásé: Helmholtz Intézetek – 4,5 milliárd euró, DFG – 3,2 milliárd euró, Max Planck Intézetek – 1,8 milliárd euró.

A fejlett országokban a benyújtott kutatási pályázatoknál alacsony a nyerési esély, mindössze 10-20%-uk kap támogatást. Egy ennyire bizonytalan pénzforrásra nem lehet kutatók és kutatócsoportok fenntartását alapozni. Ezért az alapkutatás működtetési költségei külön forrásokból vannak garantálva, hogy a kutatócsoportok egzisztenciája ne függjön a pályázatok
kiszámíthatatlan sikerétől.

  • Az alapkutatás döntéshozói a jelentősebb nyugati országokban a tudósok

A parlamenti költségvetés keretszámai szabják meg, hogy az adófizetők pénze milyen arányban kerül alap- és alkalmazott kutatásra. Azonban e kereteken belül már nem az állam, hanem kutatói tanácsok és programmenedzserek döntenek arról, hogy az alapkutatásban melyik kutató, kutatócsoport és projekt kapjon támogatást. Például a sokat idézett, németországi alapkutatási intézményeket működtető Max Planck Társaság már a honlapján világosan kimondja, hogy a Társaság nem kormányzati intézmény. Bár a szövetségi kormány megfogalmazhat tudománypolitikai elvárásokat, a kutatástámogatási döntéseket az intézetek vezetősége hozza meg. Az Egyesült Államokban a National Science Foundation igazgatóját ugyan az elnök nevezi ki, azonban ez egy politikától független állás, amit már az is mutat, hogy bár a jelenlegi igazgatót még az előző amerikai elnök nevezte ki, a kormányváltás után a teljesen más politikát képviselő új elnök mégis a helyén hagyta. Az NSF támogatási döntéseit saját programmenedzserei hozzák meg, a kutatók tanácsa alapján. Ezek a jellemző nyugati példák azt mutatják, hogy bár a kormány preferenciái képviselve vannak ezekben az intézményekben, a tudománytámogatás tényleges döntéseit a szakértő tudósok hozzák meg.

  • Az innovációs kutatások bevételei a működési költségeknek csak nagyjából 1%-át képesek fedezni

Fel lehet vetni, hogy alapkutatási intézmények forduljanak az innováció felé annak reményében, hogy vállalatok jelentős összegeket fognak fizetni innovációs eredményeikért. Ezzel szemben a releváns példák azt mutatják, hogy még a legfejlettebb országok alapkutató intézményei is, mint például a University of California vagy a Max Planck Intézetek, működési költségeiknek csak nagyjából 1%-át tudják innovációs eredményeik értékesítéséből fedezni. Másként megközelítve ugyanezt, az USA több száz egyeteme közül mindössze hat képes a kutatási költségeinek (nem a működési költségeinek) legalább 4%-át behozni szabadalmi díjakból. Emiatt Nyugaton nem is teszik a kutatócsoportok működését vagy struktúráját függővé az innovációs tevékenységüktől és szabadalmaik számától.

  • A szerződéses alkalmazott kutatás támogatására sikeres példa a Fraunhofer Intézeteké, amelyeket azonban az ipar többségi finanszírozása működtet

Németországban sikeresen működik a Fraunhofer Intézetek hálózata, amelyek fizetőképes vállalati szerződések keretében végeznek alkalmazott kutatásokat. Itt fontos felidézni viszont azt, hogy a Fraunhofer-modellben az intézetek működési költségeinek 70%-át a megrendelő vállalatok állják, nem az állami költségvetés.

  • Az innováció vállalkozói szférája rendkívül kockázatos, és csak egy kifejlett vállalkozói ökoszisztémán belül működik

Az innováció másik sokat emlegetett formája a startup vállalkozói szféra, amelyben a kutató a felismeréstől a szabadalmaztatáson át végigviszi a fejlesztési folyamatot a termék gyártásáig. Bár a startupok világa gyakran pozitív fényben van feltüntetve, fontos higgadtan értékelni a valódi helyzetet. Az innováció termékké fejlesztése egy hosszú lánchoz hasonlítható folyamat. Az innovációs lánc bármelyik szemének a hiánya megszakítja az egész működését. Ezért a szabadalmak nagy többségéből nem lesz termék. A startupok nagy többsége tönkremegy. Az innováció világa turbulens, kíméletlen, és sokkal több vesztese van, mint nyertese. Épp ezért Nyugaton az alapkutatók és intézményeik nincsenek rákényszerítve startupok alapítására, és megítélésükben nem játszik számottevő szerepet szabadalmaik száma.

Nagyon kijózanító például az a tény, hogy az USA 50 szövetségi állama közül a sikeres startupok döntő része 5 államba tömörül. Másként mondva: még az USA 50 szövetségi állama közül is 45 nem volt képes sikeres és vonzó innovációs ökoszisztémát teremteni.

Az innovációs lánc és ökoszisztéma lényeges elemei közé tartoznak a következők:

  • olyan oktatási rendszer, amely az egyetemistákat és a kutatókat felkészíti a vállalkozás világára;
  • korai fázisú támogatási alap az ötletek elvi igazolását támogatandó;
  • komoly kockázatvállaló tőke, amely sok tucat startupba tud dollármilliókat beruházni;
  • fogadókepés nagyvállalati szféra, amely az ígéretes startupokat fel tudja vásárolni.

Az állam közismerten nem túl sikeres vállalkozó. Ez is az egyik oka annak, hogy a magánszféra által támogatott amerikai startup-világ jóval dinamikusabb, mint az államilag támogatott német és francia startupoké. Ezért csak ott és akkor működik a startup-szféra igazán jól, ahol az innovációs lánc mindegyik eleme robusztusan jelen van, a magán kockázati tőke és a tőkeerős vállalati szféra részvételével.

Azt reméljük, hogy az itt megosztottakkal segíteni tudunk abban, hogy az otthoni párbeszéd és döntések szélesebb alapokra és tényekre legyenek építve.

Az aláírók
  • Zimányi Gergely,
a University of California, Davis professzora, három startup szabadalmi igazgatója
  • Mihály László,
a State University of New York, Stony Brook volt tanszékvezető professzora
  • Forgács Gábor,
a University of Missouri-Columbia és a Clarkson University professzora, három startup alapítója, az Amerikai Feltalálók Nemzeti Akadémiájának tagja
  • Forró László,
a Svájci Műszaki Egyetem (EPFL) tanszékvezető professzora
  • Szalay Sándor,
Széchenyi-díjas, a Johns Hopkins University professzora, az Amerikai Tudományok és Művészetek Akadémiájának a tagja
  • Barabási Albert-László,
Prima Primissima-díjas, a Harvard és a Northeastern University professzora, két startup alapítója
  • Kuti Gyula,
állami díjas, a University of California, San Diego professzora
  • Holczer Károly,
a University of California, Los Angeles professzora

 

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor