Van, aki kihasználja a nyugdíjasok tájékozatlanságát

2014. július 15. kedd - 20:33 / piacesprofit.hu
  •    

Felesleges tételeket, drága biztosításokat sóznak nyugdíjasokra etikátlan módszerekkel egyes értékesítők. Mivel az idősebb emberek nem használnak internetet, kevesebb lehetőségük van információszerzésre, ezzel sajnos van aki visszaél.

Vadvízi evezésért is fizetnek – Kép: Pixabay

Döbbenetesen drága biztosításokat varrnak időnként az idős emberek nyakába csupán azért, mert ezt a korosztályt a tájékozatlansága miatt könnyű sok mindenre rábeszélni – derült ki egy több hónapja tartó konzultációs sorozaton, amelynek hallgatósága rendre idősebb emberekből verődik össze. A szakértők számára is meglepő, milyen lehetetlen extrém és felesleges szolgáltatást sóznak a nyugdíjasokra egyes rámenős ügynökök, vagy a magas jutalékra hajtó utazási irodák képviselői közül jó néhányan. „Egy kényelmes buszos városnézésre készülő idős embernek időnként hegyi mentésre, vadvízi evezésre, légi katasztrófára vagy éppen extrém sportra szóló drága kiegészítő tételeket is felszámolnak” – számol be tapasztalatairól Németh Péter.

A CLB Független Biztosítási Alkusz Kft. értékesítési és kommunikációs igazgatója rendszeres előadója a nyugdíjasok által szervezett fórumoknak, s az ott szerzett tapasztalatok alapján állítja, a 60-65 éven felüliek fizetik átlagosan a legdrágább, de nem feltétlenül a legmegfelelőbb biztosítást.  Szerződéseik zöme sok felesleges tételt tartalmaz, ezért a tarifa is jóval magasabb az átlagosnál: a napi 200-300 forintos díjnak az ötszöröse, 1000 – 1500 forint is lehet. Ez olyan döbbenetes tapasztalat, amely a szakembereket is mellbe verte – összegezte Németh, aki szerint az idős embereket meg kell tanítani biztosítást kötni, különben „ingük, gatyájuk” is rámegy a gondoskodásra.

Havi 20 ezret hozna egy kis tudatosság
A magyar lakosság több mint fele úgy gondolja, hogy nincsenek felesleges kiadásai, így nincs lehetősége az előgondoskodásra, de jobban megnézve, azért találni szabad forintokat.

„Móresre kellene tanítani a túlbuzgó ügynököket”

Németh ugyanakkor úgy véli, a túlságosan magas díjakon értékesítő ügynökök és egyes utazási irodák túlbuzgó képviselőit is „móresre” kellene tanítani, hogy ne adjanak el teljesen felesleges tételeket, például egy utasbiztosításban valakinek csak azért, mert tájékozatlan nyugdíjas. Ez a korosztály eleve hátránnyal indul, mivel alig használja az internetet, a legtöbb nyugdíjas még mindig csak papír alapon képes biztosítást kötni, és többnyire készpénzben fizet. Ezek mind olyan okok, amelyek miatt csak a jóval drágább ajánlatok között válogathatnak, sok biztosító ugyanis éppen az internetes, vagyis környezetkímélő, gyors szerződésekre ad kedvezményt.

A szakértő azonban azt is tapasztalta, hogy a nyugdíjasoknál van a legtöbb régi, akár évtizedek óta gondosan őrzött – bár időközben megsárgult – lakásbiztosítási kötvény is. Ezek nagy része elavult és korszerűtlen szolgáltatásokat is tartalmaz, ráadásul esetenként az aktuálisnál jóval drágábban. Németh tapasztalata szerint az idősebb embereket az átlagosnál is nehezebb rávenni a „ládafiában” őrzött kötvények megújítására, s arra, hogy belássák: ez esetben a korszerűbb, az aktuális értékeikhez igazított, a réginél lényegesen olcsóbb megoldás a jó.

Szórjuk-e a pénzt? Néha igen.
A megkérdezettek legnagyobb arányban lakberendezésre, illetve háztartásvitelre költenek. Míg az egyszemélyes háztartásokban a háztartásvitelre fordított költség 31 százalékát teszi ki éves kiadásainak, addig a családosok esetében ez az arány kisebb, a két gyermekes családok válaszai alapján csupán 22 százalék. A válaszadók közel negyedének életében vannak felesleges kiadások. Leggyakrabban az élelmiszerboltban csábulnak el, és vásárolnak valami kényeztető terméket. Sokan említik, hogy takarékosabban bánhatnának a háztartási energiával, míg 40 százalék a dohányzást említi, mint a spórolás lehetséges formáját. A nyugdíjra pedig luxusként tekintünk a kutatás szerint.