Ki fizeti az áfát a láncban?

2016. június 07. kedd - 08:10 / piacesprofit.hu
  •    

Termékértékesítések során gyakran kérdésként merül fel, honnan lehet felismerni, hogy láncértékesítés történik-e, mik azok a körülmények, melyek alapján megállapíthatjuk, hogy az adott ügylet több szereplős, és így több értékesítésre is sor kerül. Ennek a kérdésnek az eldöntése sokszor a résztvevő adóalanyok számára is igen bonyolult, nem beszélve a független szereplőkről, legyenek akár adórevizorok, könyvvizsgálók vagy könyvelők. Ennek a kérdésnek eredtünk a nyomába a LeitnerLeitner szakértőjének segítségével.

figyelmeztet az áfacsaló partnerre a nav

Kép: Pixabay

Az általános forgalmi adó rendszerében akkor beszélünk láncértékesítésről, amikor a terméket többször értékesítik oly módon, hogy azt közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként, vagy fuvarozzák el. A fogalomból is kitűnik, hogy a láncértékesítésben legalább három szereplő van, azonban árumozgás csak egyszer történik. „Amennyiben a szállítás megszakad, láncról már nem beszélhetünk, legalábbis nem az első eladó és utolsó beszerző viszonylatában. Több szereplő esetében nem zárható ki, hogy több láncot is megállapítsunk, azonban ez már nem a klasszikus láncértékesítés abban az értelemben, hogy az áru nem közvetlenül az első eladótól érkezik a végső beszerzőhöz” – hívta fel a figyelmet a LeitnerLeinter adószakértő és könyvvizsgáló cég blogjának legfrissebb bejegyzése.

Fuvarozás: ahol végződik, vagy ahol kezdődik

Az áfatörvény teljesítési helyre vonatkozó szabályai alapján a láncügyletet alkotó értékesítések közül kizárólag egy termékértékesítés esetében igaz az, hogy ott kell teljesítettnek tekinteni, ahol a termék a fuvarozás megkezdésekor van. Ez a fuvarozással érintett értékesítés lehet adómentes Közösségen belüli termékértékesítés jogcímen (egyéb feltételek fennállása esetén) –, ha az értékesített terméket igazoltan külföldre, de a Közösség területére fuvarozzák. A sorban ezt megelőző termékértékesítés(ek) teljesítési helyének azt kell tekinteni, ahonnan a fuvarozás indul, míg az adómentes értékesítést követő eset(ek)ben a teljesítés helye az, ahol a fuvarozás befejeződik.

Az adóalanyokkal szemben jogos elvárás, hogy felismerjék, ha láncügyletben vesznek részt, hiszen ez a számlázásra, valamint az áfaadminisztrációra és kötelezettségekre is hatással van. Ugyanakkor a gyakorlatban ez számos nehézséggel jár: a résztvevő felek kiléte sokszor ismeretlen, különösen az első értékesítő számára, aki mindössze egy adóalannyal áll kapcsolatban. A láncügyletben minimum három szereplő van, ugyanakkor előfordulhatnak egészen hosszú láncolatok is, melyek feltárása sok esetben szinte lehetetlen vállalkozás.

Új fegyverekkel támad a NAV
A láncügyletek vizsgálata mindig is az adóhatósági ellenőrzések kiemelt célpontja volt. Az Európai Bíróság pár évvel ezelőtti ítélete sok tekintetben megnehezítette e vizsgálatok lefolytatását, ám a közelmúltban az adóhatóság láthatóan újra felvette a kesztyűt, és úgy próbál eljárni a láncügyletek szereplőivel szemben, hogy közben az Európai Bíróság próbáját is kiállja.

Sokba kerülhet a helytelen adókezelés

Például, ha egy háromszereplős láncügyletben a magyar adóalany az értékesítő, és az árukat a német anyacége részére adja el oly módon, hogy a termékeket közvetlenül a német adóalany francia vevőihez szállítják, akkor kérdés, kérdés, hogyan tud meggyőződni arról az értékesítő magyar adóalany, hogy helyesen jár el, amikor számláját akár áfával növelten, akár áfa nélkül állítja ki anyavállalata felé. A helytelen adókezelés sokba kerülhet az adóalanyoknak. Amennyiben egy adóvizsgálat folyamán bebizonyosodik, hogy a példában szereplő esetben a második értékesítés minősül adómentesnek, miközben a magyar adóalany az elsőt tekintette annak, és ebből kifolyólag adómentesen számlázott, a meg nem fizetett áfa összege teljes egészében adóhiánynak minősül, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot is fizetni kell.

Annak eldöntéséhez, hogy a példában melyik értékesítés kezelhető adómentesként, azt kell megvizsgálni, hogy melyik értékesítés tekinthető a fuvarozáshoz kapcsolódónak. Hiszen ahogy feljebb kifejtettük, a fuvarozással érintett értékesítés lehet adómentes Közösségen belüli termékértékesítés jogcímen, ha a terméket igazoltan a Közösség másik államába fuvarozzák.

Ehhez többek között az alábbi információk, dokumentumok szolgálhatnak segítségül:

  • a felek közti szerződés,
  • a német anyavállalat nyilatkozata,
  • fuvarlevél,
  • milyen adószámot használ a német adóalany,
  • melyik fél rendeli meg a fuvart,
  • a termékek rendeltetési helye.

Attól függ ki rendeli a fuvart?

Amennyiben a fuvart a magyar eladó rendeli, ő köt szerződést, ő rendelkezik a fuvarozás felett, polgári jogi értelemben az ügy urának minősül, az ő értékesítését kell adómentesnek tekinteni. Ilyenkor azzal is tisztában kell lennie, hogy hova szállítja az árukat. Joggal gondolhatja az értékesítő, hogy láncügyletben vesz részt, amennyiben például látja, hogy a szállítási cím Franciaország, amely nem egyezik a német megrendelőjének a székhelyével vagy telephelyével.

Mikor kell magyar adószám egy külföldi cégnek?
Külföldi adóalanyokkal való gazdasági kapcsolatok vizsgálata esetén gyakran merül fel a kérdés, hogy egy ügylet során kinek, hogyan és milyen adószám alatt kell az áfát megfizetnie és bevallania?

Abban az esetben azonban, ha a német anyavállalat intézi a fuvart, figyelemmel kell lenni a magyar áfatörvény által felállított vélelemre. A magyar áfatörvény főszabálya szerint a fuvarozást intéző köztes szereplő, vagyis a német anyavállalat a fuvarozást vevői minőségében végzi, így a neki történő értékesítést kell adómentesnek tekinteni. Lehetősége van azonban arra is, hogy bizonyítsa, a fuvarozás – és ezáltal az adómentes értékesítés – a saját eladásához kapcsolódik. A törvényi vélelem megdöntésére 2012-től már csak az adóalanynak van lehetősége.

A magyar társaság adózási pozíciójának alátámasztása érdekében ezért célszerű nyilatkoztatni a német anyavállalatot, illetve az áru átadásakor a fuvarlevelet is el lehet kérni. A legideálisabb eset természetesen az, amikor a német fél nyilatkozik, hogy az árut továbbértékesítési célból szerzi be, illetve a fuvart is úgy intézi, hogy a magyar eladótól a végső francia vevőhöz kerüljön az áru és erről partnerét is tájékoztatja. Ahogyan jeleztük, a köztes fél két szerepben is eljár, hiszen ugyanannak a terméknek egyszerre vevője és eladója, anélkül, hogy az áruk fizikailag a birtokába kerülnének. Választása függvényében akár az első, akár a második értékesítés minősülhet a fuvarozáshoz kapcsolódó, vagyis adómentes termékértékesítésnek.

A végső, francia beszerző általi fuvarozás esetén az adómentesség a második értékesítésre vonatkozik, hiszen ő csak vevői minőségben tud fuvarozni. A fuvarozást nem kell feltétlenül közvetlenül az adóalanyoknak saját fuvareszközzel végezniük, igénybe vehetnek fuvarozót is. Az adómentes értékesítés megállapítása során pedig annak van jelentősége, hogy melyik fél lesz az, aki a fuvart intézi (megrendeli, irányítja, utasítja, kapcsolatot tart a fuvarozóval stb.).

Nyugtát adni akkor is kell, ha nem vagyunk áfaalanyok
Érdemes alaposan végiggondolni, ki hogyan akarja a neten eladni a gyerek régi cuccait. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) folyamatosan hajkurássza azokat, akik meg akarják úszni az adófizetést, s a bírósági gyakorlat azt mutatja: az erőfeszítései eredményesek. Most az Európai Bíróság is a hatóságnak adott igazat egy tolltartó vásárlása ügyében.

Nem szereti a NAV, ha továbbszámlázzuk a fuvart

Gyakorlati tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy az adómentes értékesítés megállapítása során sok esetben az sem elegendő, hogy melyik fél rendeli meg a fuvart. Adóhatósági vizsgálat keretében előfordul, hogy a sorban első magyar eladó adómentes termékértékesítését az adóhatóság arra hivatkozással vitatta, hogy bár a fuvart ő rendelte meg, a fuvarköltséget közvetlenül valamelyik másik szereplőnek számlázta tovább. Ebben a konkrét ügyben az adóhatóság szerint nem lehet az értékesítőre, mint a fuvar megrendelőjére és intézőjére tekinteni, mivel álláspontjuk szerint a fuvart más nevében, közvetítői szerepben rendelte meg, így valójában nem az ő értékesítéséhez kapcsolódik a fuvarozás és az adómentesség. Ezen adóhatósági érveléssel szemben természetesen megengedett az ellenbizonyítás, és az eset valamennyi körülményét alaposan mérlegelni kell annak érdekében, hogy kit kell a fuvar megrendelőjének tekinteni jogi és gazdasági értelemben egyaránt.

A példánkban szereplő közbenső vevő (német anyavállalat) adószámhasználatának kiemelkedő jelentősége van. Az áfatörvényünk alapján a vélelem, vagyis a közbenső vevőként betöltött szerepének megdöntésére csak maga az adóalany jogosult. Amennyiben a fuvarozást ő intézi, az adószám megadásával (mely a saját döntése) az áfatörvény által felállított vélelmet megerősítheti vagy megdöntheti az adómentes értékesítés kapcsán, amely az ügylet áfakezelését döntően befolyásolja. Amennyiben az eladó részére magyar adószámot ad meg, miközben az árukat Magyarországon kívüli rendeltetési helyre (a példánál maradva Franciaországba) fuvaroztatja, fel kell tudni ismerni, hogy nem lehet adómentesen közösségi értékesítést számlázni. Így a láncban a német vállalat Magyarországról teljesítendő értékesítése lesz az adómentes, amennyiben a termékeket valóban elfuvarozzák hazánkból.

Bizonyítani kell, hogy elhagyta az áru az országot

A magyar eladó akkor sem értékesíthet adómentesen, ha a német vevő a termékeket magyar adóalanynak értékesíti tovább magyarországi rendeltetési hellyel. Tekintve, hogy ebben az esetben mindkét termékértékesítés teljesítési helye Magyarország lesz az áfatörvény alapján, magyar áfát kell mindkét értékesítés során felszámítani, mely természetesen azt is jelenti, hogy a német társaságnak Magyarországon be kell jelentkeznie az áfa alá.

Abban az esetben, amikor a német adóalany vevő a német adószámát adja meg, az áru igazoltan külföldre történő szállítása mellett lehetőség van adómentesen számlázni. Tekintve, hogy az értékesítést a magyar adóalany jelenti mind az áfabevallásában, mind az összesítő jelentésében, meg kell tudnia győződni arról, hogy a termékek Németországba kerültek (akár a német eladóhoz, akár közvetlenül annak német vevőihez). Amennyiben ugyanis bebizonyosodik, hogy az árukat nem Németországba fuvarozták, a magyar adóalany hibásan jár el, ha összesítő nyilatkozatában vevője német adószámát adja meg. Ennek ellenőrzéséhez segítségül szolgálhat a fuvarlevél vagy a vevői nyilatkozat, ahogy arra korábban már utaltunk. Amennyiben nem sikerül bizonyítani, hogy az áruk elhagyták Magyarországot, az ügyletre magyar áfát kell felszámítani, melyet a magyar eladónak kell az adóhatóság felé megfizetnie.

Most nézzük meg azt az esetet, amikor a német anyavállalat francia adószámot ad meg. Amennyiben a fuvarozást a magyar értékesítő vagy a német társaság vevői minőségében végzi, a magyar fél Közösségen belüli adómentes termékértékesítést végez, míg a rendeltetés országában, vagyis Franciaországban a német adóalany Közösségen belüli beszerzést jelent (feltételezve, hogy a háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítő szabályok Franciaországban nem alkalmazhatók). Az ezt követő értékesítés Franciaországban adóköteles, így a német adóalany a vevője felé francia áfával növelten számláz.

Feliratkozom a(z) Adózás téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek