A Munka Törvénykönyve biztosítja a lehetőséget a munkáltatónak, hogy utasítási joga alapján a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztassa. Ezt korábban átirányításként, kiküldetésként, ill. kirendelésként ismertük.
A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás csak átmeneti jellegű lehet, és nem szükséges hozzá a dolgozó beleegyezése, mivel nem munkaszerződés módosítást jelent, hanem a munkáltató egyoldalú utasításán alapul. Az ideiglenes jelleget a törvény azzal biztosítja, hogy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot, vagy a 352 órát nem haladhatja meg. Ez azt jelenti, hogy egy naptári éven belül a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás valamennyi formáját össze kell adni, és együttesen nem haladhatják meg ezen időtartamot. Ennél hosszabb idejű átirányításhoz, kiküldetéshez, kirendeléshez már a munkaszerződés módosítása, tehát a munkavállaló belegyezése is kell.
Megtagadható-e az utasítás?
A munkaszerződéstől eltérő munkavégzésre vonatkozó munkáltatói utasítást a dolgozó rendszerint nem tagadhatja meg. Azonban a törvény általános jelleggel előírja a munkáltató számára, hogy a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, és az utasítással a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. Ez azt jelenti, hogy például az átirányítás, kiküldetés elrendelése miatt nem okozhat a dolgozónak aránytalan sérelmet, például életkorára, egészségi állapotára, képzettségére tekintettel. (A bírósági gyakorlat szerint pl. ilyen eset volt, amikor a rossz egészségi állapotban lévő dolgozót rendelte ki külföldre a munkáltató).
A munkavállaló megtagadhatja a más munkakörbe való átirányítás teljesítését, ha az adott munkakörben való munkavégzés a dolgozó egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, például mert nem rendelkezik kellő képzettséggel és jártassággal az adott munkakörben, amelynek hiányában egészsége közvetlen és súlyos veszélynek lenne kitéve.
A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás díjazása
Alapvető szabály, hogy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás esetén az ellátott munkakörre előírt alapbérre jogosult. Más munkavállaló helyettesítése esetén tehát automatikusan nem jár a törvény alapján a helyettesítési díj. Ha a dolgozó más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, és ennek a feladatellátásnak az időtartama meghatározható, a rendes munkakörétől elkülöníthető, akkor az ellátott munkakörre vonatkozó alapbérre jogosult a munkavállaló.
A törvény előírja, hogy a munkavállaló alapbére a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás esetén sem lehet kevesebb, mint a munkaszerződés szerinti alapbére. Tehát ha olyan munkakörbe irányítják át, amelyre alacsonyabb alapbér érvényes, akkor is a saját munkaszerződése szerinti, magasabb alapbért fogja kapni. Az viszont fontos, hogy a törvény csak az alapbért védi, így előfordulhat, hogy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás ideje alatt ténylegesen kevesebb bért kap kézhez a dolgozó, mint rendes munkakörében, mert például az átirányítás alatt ellátott munkakörre tekintettel bérpótlékokra nem válik jogosulttá.
Dr. Szabó Gergely ügyvéd Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
