A hazai munkavállalók döntő többsége (68 százalék) úgy érzi, hogy munkaadója érzelmileg és mentálisan támogatja a jelenlegi egészségügyi helyzetben – derül ki a Randstad Workmonitor 34 országban, köztük Magyarországon végzett átfogó kutatásából. A megkérdezettek 80 százaléka állítja, hogy mind a felszerelése, mind a technológiai felkészültsége megvan a jelenleg megkívánt digitalizációs folyamatok lekövetésére.
Utóbbi tekintetben 2015-höz képest jelentős javulást könyvelhet el a kelet-európai régió, illetve nagymértékben zárult az olló a fejlettebb, nyugati munkaerőpiacok és térségünk között. Beszédes, hogy Magyarországon öt évvel ezelőtt a dolgozók alig több mint fele érezte magát felkészültnek, ma már több nyugat-európai országot is megelőzve, a válaszadók több mint 80 százaléka nyilatkozott így.
Míg globálisan a munkaerő 40 százaléka jellemezte úgy az elmúlt időszakot, hogy problémát jelentett számára a digitális átállás következtében előtérbe került készségek elsajátítása, addig itthon mindössze a dolgozók 20 százaléka számolt be erről.
Fő a biztonság
A kedvező tendenciák ellenére 2019 utolsó negyedévéhez képest 5 százalékkal, 11 százalékra nőtt azonban azok aránya, akik jelentős mértékben tartanak munkahelyük elvesztésétől – összességében a munkaviszonyban állók több mint harmada számol ennek közepes vagy nagy valószínűségével. A hazai régiók közül a közép-dunántúli (5,6 százalék), a főbb szektorok között pedig a telekommunikáció (3,7 százalék), az élelmiszeripar (4,5 százalék) és az oktatás (4,9 százalék), ahol a legalacsonyabb a munka elvesztésének nagy valószínűséget tulajdonítók aránya, az autóiparban azonban a megkérdezettek 25 százaléka számolt be erről.
A fentiekből következik – de a kedvezőtlen világgazdasági várakozások és az elbocsátásokról szóló hírek is indokolhatják –, hogy a hazai munkavállalók körében kiugróan magas helyet foglal el a vírushelyzetet követő időszakban elvárt értékek között a munkahelyek biztonsága. Míg globálisan a megkérdezettek 36 százaléka, tágabb régiónkban pedig 39 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy az erre irányuló kezdeményezések és garanciák fontosak számára, addig Magyarországon a dolgozók 50 százaléka fejezte ki erre vonatkozó igényét.
A vállalatok által az elmúlt időszakban alkalmazott fizetéscsökkentések és egyéb megszorítások felértékelték a bérgarancia jelentőségét is: ez magasan (59 százalék) vezeti a preferált munkaadói értékek listáját itthon is, míg Európa déli és keleti régióiban a dolgozók kétharmada szeretné jelenlegi fizetési szintjének garantálását munkaadója részéről.
A munkaerőpiac átalakulását jelzi az a tendencia is, hogy állásuk megtartása érdekében a hazai dolgozók is komoly áldozatokat hajlandóak vállalni. Az alkalmazottak 8 százaléka fizetése csökkentésében, 14 százaléka az azonos bérért végzett többletmunkában kötne vagy kötött már kompromisszumot, míg 28 százalék a munkaidő időszakos csökkentésébe vagy kényszerszabadságolásba, illetve 26 százalék a vállalaton belüli áthelyezésbe egyezne vagy egyezett már eddig is bele.
Óvatosabb mozgolódás
A várakozásnak megfelelően tovább csökkent azok aránya, akik bevallásuk szerint az elmúlt félévben munkahelyet váltottak: 2019 utolsó negyedévéhez képest 5,5 pontot zuhanva 20 százalék volt ez az érték az év végén. A hazai mutató nem tér el a régiós átlagtól, igaz, térségünkben is vannak kiugró példák: Lengyelországban például 4 százalékkal, 25 százalékra emelkedett a közelmúltban váltó dolgozók részaránya.
Jelentős mértékben nem csökkent viszont itthon a váltáson gondolkodók aránya: a foglalkoztatottak 14 százaléka erős késztetést érez, hogy új munkaadónál vagy más pozícióban, esetleg teljesen új szektorban próbálja ki magát.
A megkérdezett dolgozók közel negyede menne másik munkaadóhoz a saját területén, ebből 6,4 százalék, aki határozottan így érez. 14 százalék azoknak a válaszadóknak az aránya, akik azt gondolják, hogy jelenlegi munkaadójuknál, más pozícióba kerülnek majd, 3 százalékuk kimondottan így gondolja.
Az alkalmazásban lévők egyharmada tartozik a munkahelyváltás iránt valamilyen mértékben nyitottak közé, 10 százalékukról mondható el, hogy kifejezetten tájékozódik vagy akár aktívan pályázik is – 2019 végén csak 6 százalék tartozott ebbe a kategóriába. A megkérdezett munkavállalók 2 százaléka számít aktívan pályázónak, ez az érték sem csökkent az elmúlt egy év során. A válaszadók 31 százaléka nem keres új munkát, 36 százalékuk viszont fontolóra venne egy szembejövő lehetőséget. Ez az elmozdulás nagy valószínűséggel a 2020-ban lezajlott strukturális változásoknak köszönhető, hiszen sokan kényszerültek pályaelhagyásra – elsősorban a turizmus- és vendéglátás területén –, akik jelenleg is keresik a számukra leginkább megfelelő pozíciót.
Naprakész kompetenciák: kinek a felelőssége?
Bár a hazai munkaerőpiacon a világátlagnál többen – 92 százalék – érzik úgy, hogy birtokában vannak egy másik munkakör vagy iparág által megkívánt képességeknek, mégis a globális mértéknél 10 százalékkal kevesebben – a megkérdezettek 42 százaléka – vélik úgy, hogy a COVID-19 utáni világban a munkaadóknak gondot jelent majd az alkalmas munkaerő megtalálása. A munkaerőpiac bizonytalanságai sok esetben a saját versenypozíciójuk átgondolására késztetik a munkavállalókat is, ez a folyamat indokolhatja, hogy folyamatosan felértékelődik a tudás naprakészen tartásának szerepe – hazánkban a válaszadók 83 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ezzel aktívan foglalkozik.
Azt azonban csak a válaszadók 12 százaléka gondolja, hogy a kompetenciák frissen tartása a dolgozó feladata, közel kétharmaduk szerint ez a munkaadó és a munkavállaló kölcsönös felelőssége. Nyugat-Európában a megkérdezettek 17 százaléka tartja a naprakész szakmai tudás megőrzését a munkavállalók saját felelősségének, míg 55 százalék tekinti a két fél közös feladatának.
Arra a kérdésre, hogy a járvány miatt állásukat vesztettek átképzéséről kinek kellene gondoskodnia, a megkérdezett hazai dolgozók közel azonos mértékben válaszolták azt, hogy ez elsődlegesen a munkaadók (42 százalék) vagy a kormány (39 százalék) feladata, míg mindössze 14 százalék bízná ezt elsősorban a munkavállalókra – Európa nyugati felén ez utóbbi érték 25 százalék.
Tartós kedvezmények
Számos tendencia utal arra, hogy a vírushelyzet hatására átalakult munkahelyi kultúra több elemének is tartós jelenlétét igényelnék a hazai munkavállalók. Harmaduk szerint lenne ideális, ha a továbbiakban is rugalmasan alakíthatnák a munkaidejüket, nagyobb befolyásuk lenne a munka és a magánélet egyensúlyára. Közel negyedük számára lenne vonzó, ha a jövőben is a „home office” és az irodai munka valamilyen kombinációjában dolgozhatnának, és közel azonos – 15-15 százalék – azok aránya, akik szeretnék, ha az otthoni munkavégzés mértékéről maguk dönthetnének, vagy akár teljesen átállhatnának erre a munkaformára.
Már a járványhelyzet kibontakozása előtt is azt mutatták kutatásaink, hogy a munkavállalók elmozdulnának a szabadabb és rugalmasabb munkavégzés felé. A 2020 tavaszán publikált Randstad Employer Brand Research adatai szerint ez a két juttatási forma is a legvonzóbbak között foglalt helyet a munkavállalók számára – igaz, akkor még kis hányaduk tudott ezzel élni a mindennapokban.
