Minél egészségesebbek egy társadalom tagjai, annál tovább maradhatnak munkaképesek. Az európai államok többségében a biztosítótársaságok együttműködnek az állami egészségügyi kasszákkal annak érdekében, hogy az egészségügyi ellátás finanszírozása fenntartható legyen. Van, ahol a magán-egészségügyi biztosítás kiegészítő fedezetként szolgál, és az állami rendszerben nem vagy csak részben finanszírozott szolgáltatásokra nyújt fedezetet, máshol más módon szövetkezik az állam és a piaci szereplők. Magyarországon viszont nem jellemző a magán-egészségbiztosítói szolgáltatás, sőt mára szinte szitokszóvá lett a politikának köszönhetően. Pedig - ahogyan nem működik a nyugdíjrendszer sem öngondoskodás nélkül - az egészségügyi ellátás rendbetételéhez is szükség van a megtakarításokra, amelyek nem hálapénz formájában kerülnek az orvosokhoz. (Az öngondoskodás fontos lenne Magyarországon, mivel az állami nyugdíj esetében nem látszik a stratégia, ugyanakkor a foglalkoztatói nyugdíj egyelőre kihasználatlan lehetőség.)
Az ez évtől hatályos adótörvények értelmében a munkáltató adó- és járulékmentes juttatásként egészségbiztosítást adhat munkavállalói számára, és ha a biztosított egyben a kedvezményezett is, a vállalat költségként leírhatja a díjat. A törvény nem tesz különbséget a klasszikus összegbiztosítások és a szolgáltatásfinanszírozás között. A biztosítók üdvözlik a rendeletet, de vannak, akik a korábban sokat emlegetett több-biztosítós modellel állították párhuzamba a konstrukciót és vannak, akik kétpilléres rendszert emlegetnek. Mihályi Péter egészségügyi közgazdász az egyik biztosító állítását idézve azt mondja: ezáltal 3-4 év alatt 30-50 milliárd forint tűnik el az egészségkasszából, és felgyorsul az orvosok elvándorlása a magánpraxis felé.
Dr. Juhos András, az UNIQA Biztosító igazgatósági tagja nem ért egyet az állítással:
- A több-biztosítós modell azt jelentené, hogy a monopolhelyzetben lévő társadalombiztosító járulékbevételei csökkennének, köszönhetően az alternatív lehetőségeknek. A munkáltatói egészségbiztosítás azonban nem jelenti a munkabérek csökkentését, így az egészségbiztosítási alapba befolyó pénzek járulékalapja nem csökken. (Hogy mitől lehet vonzó cafeteria elem az egészséggyi öngondoskodás, arról itt olvahat.)
Szerinte ebben az esetben semmiképpen nem lehet az egészségügyi ellátás kettéválásáról beszélni, még akkor sem, ha lesznek olyanok, akik részesülnek a juttatásban, míg mások nem. A privát betegellátás ilyen módon való térnyerésével ugyanis a juttatásban nem részesülők is kedvező változásokra számíthatnak.
- Ha bizonyos területeken csökken az állami rendszert igénybe vevők száma, kevésbé lesz a rendszer leterhelt, és javulhat az ellátás színvonala. Rövidül a várólista, az állam egészségügyi ellátásra fordított kiadása csökken, ami javítja a pénzügyi egyensúlyt. A jelen gazdasági és társadalmi körülmények között a betegségbiztosítás elterjedésének pozitív hatása lehet az orvosokra is, akik az állami egészségügyben megkeresett fizetésük mellett a növekvő privát betegellátás révén legális másodjövedelemhez juthatnak. A biztosítási szolgáltatások terjedése a hálapénzrendszer mérséklődését is magával hozhatja, párhuzamosan a tudatos fogyasztók számának bővülésével - mutat rá a szakember.
A juttatásban részesülő munkavállalók bizonyos szolgáltatásokat az állami egészségügy keretein kívül fognak igénybe venni. Hogy pontosan melyek lesznek ezek, az a biztosítótársaságok által összeállított csomagoktól függ. Nagy valószínűséggel a legtöbb konstrukció része lesz a 24 órás orvosi call center, az orvosi időpontok személyre szabott megszervezése, bizonyos, a hazai magánegészségügy kínálatában megtalálható szakorvosi ellátások biztosítása, a nagy értékű képalkotó diagnosztika vagy a hotelszolgáltatás.
Balázs Iván, az UFS Group vállalkozásfejlesztési igazgatója a vállalkozók szempontjából is előnyösnek tartja az új béren kívüli juttatást:
- A szolgáltatás alapú betegségbiztosítások révén a dolgozók kevesebb időt lesznek távol a munkahelyüktől. A gyors ellátással kiküszöbölhető, hogy a késlekedés miatt súlyosabb, hosszabb kiesést és tovább tartó fizetett betegszabadságot jelentő szövődmények alakuljanak ki.
Valószínűleg azok a munkavállalók élvezhetik ezeket a juttatásokat, akik a jelen gazdasági helyzetben is pénzügyileg stabil munkáltatónál dolgoznak. Ám azok a cégek, amelyek megengedhetik maguknak, hogy gondoskodjanak a dolgozóikról pluszjuttatás formájában, számos lehetőség közül választhatnak a nyugdíjcélú megtakarítások támogatásától kezdve a szabadidő eltöltéshez való hozzájáruláson át az egészségpénztári tagdíj-kiegészítésig.
- Az év elején nem számítunk hatalmas igényre, hiszen ez nem olcsó juttatás. Ha a kormányzat valóban hosszú távon eldöntötte a privát betegellátás terjedésének támogatását, a jelenleg 80-100 milliárd forintosra becsült hálapénzpiac 15 vagy akár 30 százaléka beterelhető a biztosítókon keresztül az egészségügy finanszírozásába - mutat rá Oláh Attila, a MABISZ Egészség-, Baleset- és Kockázatelbírálói tagozatának elnöke.
Azok viszont, akiknek a munkáltatójuk nem tud havi 5-10 ezer forintot a munkabéren felül, illetve a cafeteriarendszeren keresztül kifizetni, valóban nem jutnak szervezetten magasabb minőségű szolgáltatáshoz. Számukra marad a megalázó boríték a hálapénzzel. Az államnak és a társadalomnak azonban egyaránt az lenne az érdeke, hogy a hálapénzt kiváltva ez a kör is inkább az egészségügybe visszacsatornázható módon jusson a jó minőségű ellátáshoz.
Szintén probléma ma az állami egészségügyben a túlhasználat, amelyet a rendszerből fakadóan nehéz redukálni, míg a biztosítókat a piaci verseny is rákényszeríti a költséghatékony működésre. Vagyis a magánszolgáltató megjelenése a rendszerben ezen a téren is spórolást hozhat.
- Többletforrás bevonása nélkül javulhatna a hazai egészségügyi ellátás színvonala. Spanyolországban például, ahol duális ellátási modell működik, az utóbbi évtizedben sokat javult az állami ellátás minősége is - hangsúlyozza a szakember, aki szerint a politikai megítélés helyett a társadalmat a középpontba helyező szemléletre lenne szükség.
Eddig négy-öt hazai biztosító kínál betegségbiztosítási szolgáltatást. Mivel a cafeteria-étlap általában az év elején alakul ki egy-egy cégnél, a csomagok és ajánlatok kidolgozására nem sok idő maradt. Idén valószínűleg a kisebb, gyorsabb reagálású vállalatok fogják inkább kihasználni az új juttatási lehetőséget. Az egészségügyi ellátásokban sem fog egyik napról a másikra robbanásszerű változást hozni a magánbiztosítók megjelenése, de ahogy több szakember is fogalmaz, ez az „első érdemi döntés a magyar egészségügy helyretételéhez vezető úton". Előbb utóbb pedig mérhető társadalmi jelentősége is lehet. Főleg akkor, ha ez valóban az első lépés, amelyet további átgondolt döntések követnek. (Az Országos Egészségpénztár (OEP) öt év alatt átlagosan 542 ezer forintot költött annak a betegnek az ellátására, aki nem tagja valamely egészségpénztárnak, 9 százalékkal többet, mint azokra, akik csatlakoztak valamely kasszához, rájuk ugyanis 497 ezer forintot fordított az állam a társadalombiztosítási hozzájárulásokból.)
