Építőipari sikerrecept

2019. március 17. vasárnap - 07:30 / Sebők Orsolya
  •    

Nehéz helyzetbe kerülhetnek azok az építőipari kis- és középvállalatok, amelyek a mostani bőségkorszakban nem gondolnak a jövőre, és nem ruháznak be innovatív megoldásokba – véli Mészáros Antal. A betonelemek gyártásával foglalkozó CSOMIÉP ügyvezetője szerint arra is szükség lesz ebben a körben, hogy a szereplők konkurensekből együttműködő harcossá váljanak.

Mészáros Antal - Kép: Csomiép

Mészáros Antal – Kép: Csomiép

Fantasztikus helyzetben van ma az építőipar – állítja Mészáros Antal, az 1989-ben alapított hódmezővásárhelyi építőipari cég vezetője. És valóban, a szektor szereplői régóta várták, hogy kedvükre válogathassanak a megrendelések között. Kérdés, meddig tart a Kánaán, és mi jön ezután. Mészáros Antal, az 1989-ben alapított hódmezővásárhelyi építőipari kft. ügyvezetője szerint a kereslet–kínálati egyensúly felborulása legfeljebb időszakos lehet.

– Ebben a pillanatban az építőiparban nagyobb a kereslet, mint a kínálat, aminek az egyik következménye, hogy szükségből hirtelen rengeteg munkaerőt is felszippant az ágazat. De amikor a kereslet visszaáll egy tartható szintre, a cégek nem fogják tudni ezeket az embereket hatékonyan alkalmazni, ha nem képezik őket. Ha nem kapnak megfelelő tudást, visszakerülnek a közmunkás kategóriába.

Ezek szerint ma nem a megfelelő szakemberek végzik a munkákat?

– Nem ezt mondtam. A munkatársak kielégítik a mai igényeket, de a jövőben, amikor az építőipari vállalkozások újból munkát, az emberek pedig munkahelyet keresnek, ez a szint kevés lesz a jól teljesítéshez. Számtalan munkát, amit ma kézzel végzünk, lehet és kell is gépesíteni. Ezt indokolttá teszik a munkabérek és az arra rakódó adók, de gépesíteni kell az állandó minőség biztosítása miatt is. Ha például öntömörödő betonnal dolgozom, minden négyzetcentiméteren ugyanolyan minőséget tudok garantálni. Ugyanezt a munkát rábízhatom egy emberre, ám ebben az esetben nem hagyhatom számításon kívül az időjárási tényezőket, a dolgozó lelki-, egészségi állapotát és számtalan egyéb szubjektív tényezőt. Ezeket nem én befolyásolom, hiába írtam le tökéletesen a munkafolyamatot, vagy állítottam hadrendbe a legmodernebb technológiát. A minőség érdekében embertől független folyamatokra van szükség. Ezt hozza a gépesítés.

Ez egyrészt komoly beruházást igényel az iparág szereplőitől, másrészt komoly társadalmi kérdéseket vet fel. Mi lesz az emberekkel, ha elvesszük tőlük a munkalehetőséget?

– A beruházásokat illetően nem aggódom, pályázatok révén eddig is lehetett modernizálni, és úgy gondolom, ezek a lehetőségek ezután is megmaradnak. A kormányzati kommunikáció alapján úgy tűnik, a döntéshozók is tisztában vannak azzal, hogy automatizálni kell. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az emberek majd otthon ücsörögnek, hanem azt, hogy minőségi munkát végeznek fejlett gépparkkal. Ehhez azonban nemcsak a gépparkot kell fejleszteni, hanem a tudásparkot is, ami működteti a masinákat.

Mészáros Antal János
Nős, két gyermek apja, négy unoka boldog nagyapja. A CSOMIÉP Beton és Meliorációs Termékgyártó Kft. családi vállalkozás résztulajdonosa és megalapításától 30 éve ügyvezető igazgatója. Szenvedélye a vállalat irányítása mellett a műszaki fejlesztés. A szakmában eltöltött 50 év munkássága alatt 113 szabadalom, használati mintaoltalom, ipari minta fűződik a nevéhez. Büszke a külföldi szakmai és a hazai működő egyetemi kapcsolataira. Hosszú, aktív munkássága alatt több elismerésben is részesült. A teljesség igénye nélkül: Jedlik Ányos-díj, Magyar Érdemrend Tisztikeresztje, Országgyűlés Elnökének Különdíja, Presztízs Díj, Környezetvédelem Mestere Cím, Megyei Príma Díj, Pro Urbe Hódmezővásárhelyért, BV Szolgálatért Arany Fokozat, az Év Vállalkozója, Magyar Gazdaságért Díj, Magyar Termék Nagydíj Pályázat Életmű Díj és Hűség Díj. A cég növekedése, megújítása és korszerűsítése mellett a fenntarthatóság elkötelezettje. Munkájában és magánéletében kiemelt szerepet tölt be a társadalmi felelősségvállalás, három iskolának az Intézményi Tanács elnöke, nyolc éve minden hétvégén a „Hétvégén is legyen kenyér az asztalon” civil mozgalom 96–130 család élelmezéséről gondoskodik. A mai napig tanul, amit elvár munkatársaitól is.

Azok, akik a közmunkaprogramból hirtelen átkerültek az építőipari vállalathoz, akarnak tanulni, és alkalmasak az új ismeretek felszívására?

– Biztos vagyok abban, hogy igen. A megszerezhető tudásnak számos lépcsője van, hiszen gépesíthetők a munka-előkészítő folyamatok és a befejezéstechnológia is. Akár a festők munkáját is lehet automatizálni. Az elmúlt harminc évben a CSOMIÉP-nél elértük, hogy nem én küldöm tanulni az embereket, hanem ők kérdezik: főnök, mikor lehet képzésre menni. És nem a munkaidejükben, hanem azon túl, a szabadidejük terhére vállalják be az oktatást.

Az automatizálás nem kelt bizonytalanságot és ezáltal feszültséget a munkatársak körében?

– Egyfajta megfelelési kényszert biztos, hogy okoz, de ez nem egészségtelen. Azért fizetünk az embereknek, hogy a legjobb tudásuk szerint dolgozzanak. Ugyanez igaz a vállalkozásokra is. A cégeknek helyt kell állniuk a versenyben ma és öt év múlva is. A jövőben jelentkező igényeket azonban csak a modern tudással rendelkező munkatársakkal lesznek képesek kielégíteni.

Mik lesznek az új igények?

– A környezettudatos életformára való átállás nagyon sok változást hoz az emberek és a vállalatok szintjén is, szakmától függetlenül. Ha azt szeretnénk, hogy a felmelegedés ne lépje túl a másfél Celsius-fokot, akkor miért gyártunk még ma is dízelautókat, és miért nem fekszünk rá sokkal intenzívebben az elektromos autók fejlesztésére? Az épületek energiaszükséglete is hasonló kérdéseket vet fel. Ma Magyarországon a házak kilencven százaléka a közelében sincs a nulla energiakövetelménynek.

Hogyan tudnak a hazai vállalkozások megfelelni a jövő kihívásainak, felkészülni az akkori versenyre?

– Akarattal. A túlélés záloga ma van a kezükben: takarékoskodás, technológia- és tudásfejlesztés. A szereplők összetétele biztos, hogy jelentősen változni fog. Egyes cégek ma csak a pillanatnyi haszonszerzést tűzik ki célként, míg mások a nemzetgazdaság, ne adj’ isten a teljes földgolyó érdekeit is beépítik a célrendszerükbe. Ügyes kormányzati politikával – adókkal, ösztönzőkkel, támogatásokkal, egyéb feltételekkel – lehet befolyásolni, hogy melyik tábor legyen népesebb. Jó lenne, ha minél több vállalat mozdulna a nagy jó, a közösségi érdek irányába. De nincs nálam a bölcsek köve, nem tudom megmondani, hogy kik fognak helytállni a versenyben. Nem tudom, hogy a bőség napjaiban a kis- és középvállalkozások mennyit tartalékolnak a jövőre, vagy mennyit fordítanak fejlesztésre akár önerőből, akár kormányzati támogatásból. A saját példánkat tudom csak mondani: mi hosszú évtizedek óta iszonyatos erővel koncentrálunk a műszaki újításokra. Van olyan innovációnk, ami egy-két éve még úgy tűnt, felesleges beruházás, ma pedig már látszik, hogy nélküle öt év múlva nem tudnánk továbblépni. A pillanatnyi haszon és a hosszú távú érdek tehát erősen eltérhet egymástól. A tartalékolás is nagyon fontos. Ha véletlenül jön egy nemzetközi pénzügyi nyomás, ami érinti a mi szakterületünket, az, akinek nincs tőkéje, elvérzik.

Egy etikus cég többet nyújt, mint az elvárt minőség
Egy etikus cég az adásvétel tranzakcionális minimumán túl többet nyújt, mint a hagyományosan elvárt minőség. Folyton win-win helyzetekre törekszik, és a segítségnyújtás van a középpontban, ahogy az épületgépészeti alapanyagokkal kereskedő Cu-Techniknél is.

Térjünk vissza az energiatudatos épületekhez. Mennyire drágítják ma a beruházást a zöld követelmények, és hajlandóak-e a fogyasztók megfizetni a többletkiadást?

– Ha ilyen intenzitással emelkednek a bérek, és az állam továbbra is tudatosan alacsonyan tartja az infláció szintjét, miközben elfogadható áron lehet pénzhez jutni, egyre többen fognak áldozni energiahatékony lakóingatlanra. Lehet, hogy a többletköltség csak hat év alatt térül meg, de sokkal kiszámíthatóbb az ingyen rendelkezésre álló természetes energiaforrások használata, mint az áramé vagy az olajé, amely energiahordozók ára külső hatásoktól függ. A CSOMIÉP vállalati szinten is áttért a környezettudatos energiára, és már érezzük az előnyeit. Arról nem beszélve, hogy a szilárd tüzelésű fűtési rendszerek jelentősen szennyezik a környezetet. Ha a szállópor-koncentráció miatt teszem azt, meg is tiltanák a jelenlegi fűtési rendszerek használatát, sokan lennének bajban. Ezért itt nem a megtérülés, hanem a létezésünk forog kockán.

A CSOMIÉP főképp beton- és vasbeton elemeket gyárt vízrendezési, csatornázási, öntözési, ár- és belvízvédelmi, autóút-, autópálya- és vasútépítési projektekhez. Ezek többnyire állami infrastruktúrafejlesztési beruházások, amelyek előbb-utóbb kifutnak. Hogyan tovább?

–A következő másfél évben jól tervezhető, intenzív megrendelésállományra számítunk, azután csak bízni tudunk a folytatásban. A belvízrendezésnek jórészt vége, szennyvíz-elvezetési feladatok pedig már csak a most épülő lakóövezetekben jelentkeznek. A közjót, közbiztonságot célzó állami beruházások lassan célba érnek, itt már csak fenntartási feladatokra számítunk. A jövőben valószínűleg nem autópályát fogunk építeni, hanem kerékpárutat vagy azok mellett szervizutakat, esetleg az öntözőcsatornákat fogjuk alkalmassá tenni a vízi sportokra. Rengeteg olyan csatornánk van, amelyen éppen úgy lehetne közlekedni és sportolni, mint Hollandiában vagy Németország bizonyos részein. A másik irány a szolgáltatóvállalattá válás: a létesítmények fenntartására, üzemeltetésére fogunk vállalkozni.

Agrárországban sikert aratni
Agrárország vagyunk, aratni mindig kell. A mezőgazdasági gépek értékesítésével, bérbe adásával és szervizelésével foglalkozó AXIÁL Kft. növekedése jómódúvá tette Harsányi Zsoltot, aki ezután sem felejtette el az alapelvét, hogy a társadalomnak és szűkebb pátriájának, Bajának is vissza kell adni a sikerből.

Vannak már ilyen irányú kezdeményezések?

– Nagyon tudatosan készülünk az új szerepre, hiszen ahogy mondtam, a következő másfél évre látom a bevételeket a most beérkező árajánlatérések mennyisége, minősége és volumennagysága alapján. Ezután új szerepben kell helytállnunk. De a szerepváltási kényszer általánosságban is igaz az építőiparban. Erre már a nagy cégek technológiailag és stratégiailag is felkészültek, az összes szereplő hetven-nyolcvan százalékát adó kis- és középvállalatoknak azonban még sok dolguk van.

Képesek lesznek ők is a megújulásra?

– Ez attól függ, hogy felismerik-e az együttműködés szükségszerűségét. Azt, hogy egyedül sem piacot teremteni, sem megújulni, sem a piacon meghatározónak lenni nem képesek. Vagy klaszterszövetségbe tömörülnek, vagy egymással érdekházasságot kötnek annak érdekében, hogy elvállalhassák a nagy horderejű, széles spektrumú munkákat. Azoknak, akik eddig versenytársak voltak, partnerekké kell válniuk. Tévedés ne essék, nem szűnik meg a verseny, de ha egy kkv holnapután is talpon szeretne maradni, be kell látnia, hogy egyedül nem képes piacon maradni. Ezért társat kell találnia a konkurensében. Egy egészséges versenytársi kapcsolat könnyen barátsággá alakítható. Azok fognak túlélni, akik erre képesek.

Mi az, ami segíti a paradigmaváltást?

– Például, hogy az eddig elszigetelt tudásparkok – például az egyetemek – megnyíltak a vállalkozások felé. Erre már jó példa a duális képzés és a közös fejlesztések. A külföldi szoros szakmai kapcsolatok is ebbe az irányba mutatnak.

A nyomda is lehet zöld
Általában a nyomdaipart nem tartják számon, a legkörnyezetkímélőbb tevékenységek között. Gellér Róbert, a Gelbert ECOprint tulajdonos ügyvezetője szerint azonban ez az iparág is működtethető fenntarthatóan és már rég nincs olyan rossz hatással a környezetre, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt is.