Csökkenthet-e HIPA-alapot a bérleti díj?

2015. július 23. csütörtök - 06:06 / piacesprofit.hu
  •    

A Kúria egy közelmúltbeli ítéletében ismét értelmezte a közvetített szolgáltatás fogalmát a helyi iparűzési adó (hipa) szempontjából – ezúttal a bevásárlóközpontok bérbeadási tevékenysége kapcsán. Bár az ítélet nem zárta ki annak elvi lehetőségét, hogy az üzemeltető a hipa alapját csökkentő tételként számolja el a bérleti díjat, ennek feltételéül azonban nehezen megugorható követelményeket támasztott – véli a Jalsovszky Ügyvédi Iroda.

Kép: Pixabay

A közelmúltban a Kúria elé került egy olyan eset, amikor arról kellett dönteni, hogy egy bevásárlóközpont üzemeltetője, az általa fizetett bérleti díjjal csökkentheti-e a hipa-alapját. A bírósági ítélet alapját képező esetben a kivitelező tulajdonában álló bevásárlóközpontot az üzemeltető társaság egészben bérbe vette, majd a bevásárlóközpont üzlethelyiségeit albérletbe adta különböző vállalkozásoknak. Az üzemeltető a bevásárlóközpont bérbe vételének díját – mint közvetített szolgáltatás értékét – adóalapot csökkentő tételként számolta el a hipa-bevallásában.

Az ügyben a Kúria az adóhatóságnak adott igazat és nem fogadta el a hipa alapjának fenti módon történő csökkentését. Szerinte ugyanis az adózó nyilvántartásaiból valamint a számlákból az általa bérbe vett bevásárlóközpont és az általa bérbe adott üzlethelyiségek közötti kapcsolat nem állapítható meg egyértelműen, és ennélfogva a „közvetített hányad” beazonosíthatatlan. (⃰A bírósági ítéletről bővebben a sajtóanyag végén.)

Ami a Kúria ítéletéből leszűrhető

Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje szerint a Kúria ítélete több szempontból sem megnyugtató. Az ugyan nem zárta ki annak elvi lehetőségét, hogy az üzemeltető az általa fizetett bérleti díjat a hipa alapját csökkentő tételként számolja el, nem döntött abban a kérdésben, hogy változatlan formában történő továbbértékesítésnek, illetve közvetítésnek minősülhet-e az üzemeltető tevékenysége. Ennél fogva továbbra is bizonytalan: van-e jogalapja annak, hogy az üzemeltető a felé leszámlázott bérleti díjakat a hipa alapjából levonhassa. Pedig a jogszabály logikája mindenképpen ezt követelné, hiszen csak így lenne elkerülhető az adóalap halmozódása.

A Kúria ítélete továbbá a bérleti díjak adóalapból való levonhatóságához olyan feltételt támasztott (azonos módon történő továbbszámlázás), ami nem fogalmi eleme a közvetített szolgáltatás definíciójának. Miközben tehát e feltétel jogszerűsége is kérdéses, addig az előírás idegen az üzleti logikától is. Nem világos ugyanis, hogy miért kellene a tulajdonos és az üzemeltető közötti szerződésben a bérleti díjat ugyanazon felosztási alap szerint meghatározni, amely szerint majdan az üzemeltető az üzlethelyiségeket az albérlők számára bérbe fogja adni.

IPA-mentes településen szebb a cégek élete
Az iparűzési adó maximális mértéke 2 százalék, bár ez településenként eltérő. Vállalkozásoknak nagy segítség lehet, ha IPA-mentes településen jegyzik be cégüket, így több pénz maradhat a zsebükben, ráadásul vidéken egyes pályázatok is sokkal kedvezőbbek, mint a fővárosban.

Hogyan tovább?

A Kúria ítéletének fényében azon bevásárlóközpont-üzemeltetőknek, akik a rájuk áthárított bérleti díjat a hipa-alapjukból le kívánják vonni, érdemes erős érvekkel felszerelkezniük a tekintetben, hogy az általuk igénybe vett bérleti szolgáltatás valóban változatlan formában kerül-e továbbértékesítésre és a saját tevékenységük valóban közvetítésnek minősül-e. Hasznos lehet adott esetben az illetékes helyi adóhatósággal is konzultációt kezdeményezni.

Az ítéletből továbbá az a jogalkalmazói hozzáállás körvonalazódik, hogy a közvetített szolgáltatások levonhatóságához olyan számlák és egyéb számviteli nyilvántartások szükségesek, amelyek alapján közvetlenül egymáshoz rendelhetők az igénybe vehető és a továbbszámlázott szolgáltatások. A puszta négyzetméter-alapú arányosítás tehát nem elegendő. Még ha ez a gyakorlatban esetleg meg is oldható, az egy újabb adminisztratív terhet ró az amúgy is papírtengerben fuldokló adózókra. A part pedig már régen nem látszik.

Az eset és az ítélet
A bírósági ítélet alapját képező esetben a kivitelező tulajdonában álló bevásárlóközpontot az üzemeltető társaság egészben bérbe vette, majd a bevásárlóközpont üzlethelyiségeit albérletbe adta különböző vállalkozásoknak. Az üzemeltető kizárólag bérbeadást közvetített, más tevékenység (pl. takarítás, biztonsági szolgálat stb.) továbbszámlázására nem került sor. Az üzemeltető a bevásárlóközpont bérbe vételének díját – mint közvetített szolgáltatás értékét – adóalapot csökkentő tételként számolta el a hipa-bevallásában.
A helyi adóhatóság kifogásolta az adóalap csökkentését. Az adóhatóság egyrészt azzal nem értett egyet, hogy az üzemeltető a szolgáltatást változatlan formában értékesítette tovább (ami a levonás egyik alapfeltétele), tekintettel arra, hogy a bevásárlóközpont egészét vette bérbe, azonban azt feldarabolva adta tovább a bérlőnek. Az adóhatóság kétségbe vonta azt is, hogy az üzemeltető tevékenysége közvetítésnek minősül, hiszen az ingatlant saját vállalkozási körében vette bérbe és attól függetlenül, önálló ügyletek keretében adta tovább bérbe. Kifogásolta továbbá az adóhatóság, hogy a vállalkozás könyvei nem alkalmasak a „közvetített hányad” beazonosítására és összegszerű megállapítására sem.
Az ügyben a Kúria az adóhatóságnak adott igazat. Míg a Kúria ítéletében nem vizsgálta, hogy valóban változatlan formában történt-e meg a bérbe vett ingatlanrészek továbbértékesítése, illetve azt sem, hogy az üzemeltető tevékenysége valóban közvetítésnek minősül-e, abban azonban egyetértett az adóhatósággal, hogy az adózó nyilvántartásaiból az általa bérbe vett bevásárlóközpont és az általa bérbe adott üzlethelyiségek közötti kapcsolat nem állapítható meg egyértelműen, és ennélfogva a „közvetített hányad” beazonosíthatatlan.
Az üzemeltető által befogadott és a bevásárlóközpont bérleti díját dokumentáló számla egységes, fix összegben tartalmazta az üzemeltető által fizetendő bérleti díjat. Az üzemeltető a bérleti díjat az albérlők felé pedig az általuk bérelt terület arányában számlázta ki. A Kúria ítélete szerint az albérletbe adott ingatlanrészek bérbe vételéhez kapcsolódó bérleti díj (azaz a közvetített szolgáltatás értéke) csak akkor lenne kívülállók számára megállapítható és így levonható az adóalapból, ha a bérbe vett és az albérletbe adott területek közötti kapcsolat magából az üzemeltető számviteli nyilvántartásaiból, illetve a számlákból közvetlenül kitűnne.

Feliratkozom a(z) Adózás téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek