„Rövid távon hajlamosak vagyunk túlértékelni egy technológia hatását, miközben hosszú távon alulértékeljük.” Talán semmire sem igaz annyira az amerikai tudós, Roy Amara híres mondása, mint a 3D nyomtatásra. Nemrégiben az egyik legnagyobb, csaknem teljesen automatizált magyarországi gyárban körbevezette a sajtót az igazgató, és amikor valaki azt kérdezte, hogy milyen gyorsan pótolják a meghibásodott alkatrészeket, furcsán nézett a kérdést feltevőre. „Azonnal. Ott áll a sarokban a 3D nyomtatónk, kinyomtatjuk, ami kell.”
Ennek a kis történetnek a fényében talán már érthető, hogy az ipar 4.0 megoldások elterjedésével mind több és több cég miért értékeli át a gyártási technológiáját, és veszi figyelembe az új folyamatok kialakításánál a 3D nyomtatás lehetőségeit is. A Siemens 2018-as előrejelzése szerint 2022-re a 3D nyomtatás 50 százalékkal olcsóbb, és 400 százalékkal gyorsabb lesz, mint ma. Míg jelenleg csak a gyártók 29 százaléka használja alkatrészkészítésre, 2023-ban ez a szám már elérheti a 93 százalékot is, az erre a célra szánt kiadások pedig megduplázódhatnak.
A cégvezetők lemaradtak
Miközben a technológia szélsebesen fejlődik, a cégek a jelek szerint egy kicsit elaludtak. A Gartner megkérdezte a vezérigazgatókat, hogy melyik technológia alakítja át gyökeresen az iparágukat. A 3D nyomtatást, a blockchaint és a mesterséges intelligenciát együttesen is csak egy százalékuk tartotta fontosnak. Sok vezető leragadt a korábbi ipari korszaknál, és továbbra is annak megfelelően gondolkodik a vállalatról és a piacról. Nincs átfogó új elméletük, ráadásul a múlt vállalatmenedzselési megoldásaiban gondolkodnak, amelyek ma már nehezebben alkalmazhatók. Legtöbbjük a bevételekben méri a termelékenységet, és csak kevesek szerint lenne fontos, hogy figyelembe vegyék az új technológiák speciális hatását. Számosan hallottak már az említett újdonságokról, azt is gondolják, hogy ezek hatnak a cégükre, de fogalmik sincs, hogyan.
Az alkalmazási lehetőségek skálája szinte végtelen. Amióta nem csak egyfajta műanyagból tudunk „nyomtatni”, gyakorlatilag minden iparágban, sőt az élet csaknem minden területén megjelenik a technológia. Szingapúrban például egy tengeralattjárót nyomtattak. Kínában már 2014-ben elkészült az első nyomtatott ház, de már szerves anyag is kikerült a „nyomtatóból”: az első szelet mesterséges steaket évekkel ezelőtt eladták, kisütötték és megették.
Otthon legyártod, amit kell
Képzeljük el, hogy eltörik egy apró alkatrész a mosógépben. Ebben az esetben többnyire szerelőt hívunk, aki megrendeli az alkatrészt, ami csak hetek múlva érkezik meg a gyárból. Addig marad az utcai mosoda. A 3D nyomtatásnak köszönhetően azonban egyszerűen kiválasztjuk a listából a modellt, a printer előállítja a kért alkatrészt, amit a szerelő öt perc alatt kicserélhet – ha mi magunk nem tesszük meg. A 3D nyomtatás abban segít, hogy a személyre szabott termék egyszerűen és nem utolsósorban gyorsan elkészíthető, így sokkal több ember számára válik elérhetővé, hiszen a bekerülési költsége is nagyságrendekkel kisebb.
Ez az új típusú, forradalmi „csináld magad” lehetőség az ellátási láncok teljes átalakítását vonja maga után. A folyamat már elindult, első körben a központosítás helyetti elosztott gyártással. A cégek arra törekednek, hogy a vásárlókhoz közelebb állítsák elő a végterméket. A 3D nyomtatás általánossá válásával már nem a termék előállítása lesz a profittermelés kulcsa, hanem az előállításhoz szükséges információ értékesítése. Ez természetesen felveti a szellemi tulajdonjogok kérdését: a kalózkodás, ami most még „csak” a zeneipart, és a mozisztárokat érinti, minden vállalat számára kardinális kérdéssé válhat. A Gartner szerint még az évtized vége előtt világszinten az autóalkatrészek, játékok, számítástechnikai eszközök és fogyasztási cikkek gyártói mintegy 15 milliárd dolláros veszteséget könyvelhetnek majd el a 3D nyomtatóval előállított eszközök miatt.
A technológia fejlődésével idővel akár több anyagot, köztük grafént is használhatunk; a printelő gépekkel pedig házilag is készíthetünk olyan termékeket, amiket aztán értékesítünk. Otthoni 3D magángyárak alakulhatnak ki, még ha ez először nem is válik általánossá. A folyamat ugyanis meglehetősen nagy energiaigényű, ezért érdemes lehet például a gyártási időszakot összehangolni a megújuló energiaforrások termelési csúcsidőszakával. És ez nem a távoli jövő: miközben a professzionális gépek ugyan több tízmillió forintba is kerülhetnek, a kisebb gépek – amikkel számos termék akár házilag is előállítható – már néhány százezer forintért beszerezhetők.
