Sikerre vitt válságstratégia

2013. augusztus 31. szombat - 07:30 / Sebők Orsolya
  •    

Amikor a hazai bútoripar a legnagyobb válságát éli, az RS cégcsoport folyamatosan terjeszkedik. Már a negyedik nagyáruházat is megnyitotta, mintha mi sem történt volna, pedig a őket is nagyon erősen érintette a válság és a hitelezés befagyasztása.

Hajt a növekedési kényszer – Fotó: Fényes Gábor, Kép: PP-archív

Az RS Bútort az állandó növekedési kényszer hajtja – mondja Pólya Miklós, aki ma már elsődlegesen tanácsadóként és a márkanév tulajdonosaként vesz részt a cégcsoport életében. A húsz éve alapított RS Bútor szerinte annak köszönheti, hogy túlélte a válságot, hogy a veszteségek és a kereslet szűkülése ellenére is egyre nagyobb alapterületen egyre szélesebb kínálattal jelent meg. A bútorkereskedelem életben tartásáért azonban számos nehéz üzleti döntést kellett meghozni.

– A bútoripar válsága későn, majd két évvel a hitelválság után mélyült el. Az első egy-két évben éreztük, hogy valami nincs rendben, de az addig rendkívül dinamikusan fejlődő cégben nem volt dráma. Később aztán kiderült, hogy a kezelhetőnek hitt folyamatok az igazi válságkörnyezetben nemcsak hogy kezelhetetlenekké válnak, de drasztikusan elmaradt a fizetőképes kereslet is, és nemcsak az RS-ben, hanem lényegében mindenhol. Üzletbezáráson, létszámleépítésben nem gondolkodhattunk, hiszen az elért eredményt és szakmai színvonalat semmiképpen sem adhattuk alább.

Hogyan sikerült túlélni?

– A bútoráruházat és az RS márkanevet kellett megmenteni. A pénzügyi ellehetetlenülést csak úgy lehetett elkerülni, ha nem mérlegeljük a túlélés árát. A működés finanszírozása érdekében tőkét vontunk be, de nem a klasszikus módon. Az RS további működésében meghatározóan érdekelt, beszállítóként velünk régóta szorosan együttműködő stratégiai partnerünktől kaptunk forrást, a kölcsön fedezeteként pedig a tulajdonomban lévő bútoráruházak ingatlanjai szolgáltak. Ezzel tudtuk áthidalni a közvetlen veszteséget anélkül, hogy megingott volna az RS Bútor, de a nehézségek ezzel nem értek véget. Eredetileg úgy terveztük, hogy a partnertől kapott kölcsönt az általam 2006-ban alapított Magyar Bútoripari Innovációs Központ Zrt. (MBIK) fogja visszafizetni úgy, hogy a Magyar Fejlesztési Banktól kedvezményes kamatozású fejlesztési forrást vesz fel a telephelyéül szolgáló ingatlan megvásárlására.

Komoly lobbimunkával sikerült elérnem, hogy sok elutasítás után mégis fontolóra vegyék a finanszírozási igényünket, hiszen a meghatározóan elmaradott térségekben termelő bútorgyártó kisvállalkozások túlélése is attól függ, hogy el tudják-e juttatni a termékeiket a vevőkhöz. Az ágazat szereplőit összefogó szövetség létrehozásának épp az volt a célja, hogy létrejöjjön az ezt biztosító értékesítési-fejlesztési budapesti centrum. Mire azonban a pályázatunk sínre került, a kormányváltás következtében az állami pénzintézet vezetőségét lecserélték, és az új menedzsment egy sorban utasította el a korábban befogadott hitelkérelmet, mondván, hogy kockázatos az ágazat. Végül a kölcsön fejében a tulajdonjogot átadtuk a befektetőnek, és az ingatlant visszabéreljük. Így ugyan sikerült a hiteleket felszámolni, hogy azok ne nyomják össze a céget, és az RS Bútor változatlan formában, biztonságosan működhet tovább, de a közel húsz év alatt felhalmozott vagyon lényegében elveszett. A cég zászlóshajója azóta az MBIK, melynek tulajdonosai az RS korábbi menedzsmentjéből kerültek ki, és az operatív vezetésért is ők felelnek. A társaság működteti a legnagyobb RS áruházat, ahol a viszonteladói, logisztikai és kereskedelemszervezői feladatokat is ellátva garantálja, hogy a beszállítók mindig időben megkapják a pénzüket. Az MBIK irányítja a termékfejlesztést és a vevőszolgálat kifogástalan működését a többi áruházban is. Elégséges bevételt termel ahhoz, hogy jelen viszonyok között is fenntartsa önmagát.

 A cégcsoport átalakulásával párhuzamosan az RS folyamatosan terjeszkedett. Két és fél évvel ezelőtt Budaörsön nyílt meg egy újabb komplexum. Nem volt kockázatos lépés?

A válság ellenszere a folyamatos alkalmazkodás
Az európai gazdaság versenyképessége, a munkahelyek biztonsága egyre inkább múlik azon, hogy képesek-e alkalmazkodni az uniós cégek a globális gazdasági válság miatt kialakuló új kihívásokhoz.

– Az RS márka húsz éve létezik az akkor megfogalmazott célok és alapelvek alapján. A legfontosabb küldetésem, hogy az RS Bútor ne csak túlélje a válságot, hanem folyamatosan fejlődni tudjon, mindenkor bizonyítva azt, hogy van kelendő magyar bútor. A pénzügyi nehézségek leküzdésével párhuzamosan akár csak a szinten tartás okán is a bevételi oldalon növekedést kellett produkálni. Ehhez volt szükség a bővítésre, akár időleges veszteségek árán is. Ez magyarázza, hogy az RS Kereskedőház Zrt. saját erőből felújította és megnyitotta a budaörsi áruházat. A mintegy tízezer négyzetméteres korábbi raktárépület nagy részét az RS Bútor foglalja el, de stratégiai partnerként már jelen van a Diego és a Trendlakás Kft. is, amely a magasabb lakberendezési igényű vevőket célozza. A meglévő piacunkon csökkenő keresletet úgy próbáljuk ellensúlyozni, hogy a felső-középkategóriás bútorokat keresők igényeit is kiszolgáljuk, valamint erőteljesen célozzuk a fiatalokat. A korábbi célcsoportunkon belül is egyre többeket megszólítottunk például úgy, hogy az áruházainkban lehetővé tettük az iskolakezdési támogatási utalványok elfogadását.

A kínálat minőségi és mennyiségi bővítéséhez azonban partnerek is kellenek, miközben a válság a gyártókat is erősen megtépázta. Képesek voltak az RS beszállítói lépést tartani a cég fejlődésével a válság éveiben is?

– Jelenleg több mint hatvan magyar beszállítónk van, aki megfelel azoknak a szigorú előírásoknak – a minőségi követelményeknek, a tizennégy napos beszállítói pontosságnak, a garancia-előírásnak –, amelyeket támasztunk a vevők tökéletes kiszolgálása érdekében. Az extenzív fejlesztésnek azonban valóban velejárója a kínálat bővítése is. A konjunktúra éveiben sok bútorgyártó nyert pályázatokon fejlesztési pénzt, vagy vett fel hitelt, hogy új gépeket, berendezéseket vásároljon.

Sok elutasítás után vették fontolóra finanszírozási igényünket.

Ezek egy jelentős része tönkrement, és voltak cégek, amelyek a forrást okosan használták piacépítésre, és a hitüknek, valamint az alkalmazottaikkal, illetve az ágazat más szereplőivel akár vertikálisan, akár horizontálisan kialakított együttműködéseknek köszönhetően felszínen maradtak akkor is, amikor a kereslet erősen beszűkült. Nekik sikerült a válságot átvészelni úgy, hogy folyamatosan tudtak értéket termelni, és visszafizették a hiteleket is. Ez a kör ma képes arra, hogy növelje termelési kapacitását. Ugyanakkor az RS bővülésekor egy olyan problémával találtuk szembe magunkat, amelyhez hasonlót húsz évvel ezelőtt egyszer már leküzdöttünk. Azok a magyar bútorgyártók ugyanis, amelyek nem kötődnek a pályázatokhoz, vagy felszámolásokon, végrehajtáson keresztül áron alul jutottak nagy értékű eszközökhöz, nem érdekeltek formális gazdasági kapcsolatok fenntartásában Magyarországon. Sokkal inkább a készpénzes értékesítési csatornákat keresik, szívesebben mozognak a látszatexport területén, ahol azonnali – legalább áfa nagyságú – árelőny érvényesíthető. Ez a tény jelentősen megnehezíti a mi növekedésünket is.

Nemrég látott napvilágot a K&H negyedéves kkv-bizalmi indexe, amely a hazai mikro-, kis- és közepes vállalatok hangulatának utóbbi években mért legnagyobb pozitív irányú változását tükrözi. Az ágazatokat tekintve az ipari, építőipari vállalkozások bizalma javult a leginkább. Valóban érezhető a fordulat?

– Sokat elárul a hazai kkv-szektor állapotáról az irodabútor-piac. Az RS mintegy évi egymilliárd forintos irodabútor-forgalma öt évvel ezelőtt egyik pillanatról a másikra a harminc százalékára esett vissza. Idén júniusban azonban mintha valami elindult volna, a kisvállalkozások egy része talán újból erőre kap. A június havi árbevételünk már huszonöt százalékkal meghaladta a tavalyi hasonló időszakét, és az előrejelzéseink a következő hónapokban is az értékesítési volumen növekedését ígérik. Az a több százmillió forint, amelyet a rendszer fennmaradása érdekében – néha látszólag feleslegesen – az elmúlt években elköltöttünk, most kezdi éreztetni a hatását. De a válság maradandó sérülésekkel is járt, így egyértelműen nem tudok sikerről beszélni. A kkv-szektor – az RS közeli cégek is – menthetetlenül átrendeződött. Azok a cégek, amelyek a válság előtti konjunktúrában vehemensen fejlesztettek, bátran nyúltak hitelhez – akár még a saját otthonukat is mögé tették fedezetként, mert bíztak a piacokban –, a krach hatására egzisztenciálisan megrendültek. Beszállítóként csődbe mentek, munkáltatóként és fogyasztóként is eltűntek. A válságot megelőzően kevésbé dinamikus növekedési pályán lévők viszont kisebb veszteségekkel vészelték át a nehéz éveket. Ezek a vállalkozások az elmúlt években is keresték a kitörési pontokat; ezek azok a cégek, amelyek lassan újból növekedni tudnak.