Együttműködésre épített cégbirodalom

2013. március 03. vasárnap - 07:30 / Sebők Orsolya
  •    

Nem üzleti tervet, marketingötletet, szervezetépítést említ Tóth Péter, a Lipóti Pékség tulajdonosa, amikor cége növekedéséről faggatom. Bár ezek elengedhetetlenek, számára a bizalmon alapuló együttműködés és a kölcsönös előny a legfőbb tényezők. Azt vallja: az élet mindig nyújt lehetőséget egy vállalkozónak, a legnagyobb válságban és a legtöbb nehézséggel küzdő ágazatban is. A kreativitásától függ, hogy tud-e élni azzal.

Tóth Péter Fotó:PP/FörsterTamás

Sokan indítottak vállalkozást a rendszerváltáskor, azok azonban már lényegesen kevesebben vannak, akik mára az akkor létrehozott cégből generációk jövőjét meghatározó családi vállalatot építettek. Különösen kevés ilyen sikersztori akad az élelmiszeriparban, amelyről manapság inkább a csődök, felszámolások kapcsán hallani. A Lipóti Pékség azonban 1992 óta szárnyal töretlenül. Húsz év alatt az apró falusi pékség országos hálózattá fejlődött franchise partnerek és alvállalkozók bevonásával. Tóth Péter, a Lipóti Pékség tulajdonosa ma is ugyanolyan szenvedéllyel és jól átgondolt logisztikával építi a cégét, mint amikor elindult egyszemélyes vállalkozóként. Sőt, már a fiai is szerepet vállalnak a családi vállalkozásban, ahogyan az tőlünk nyugatabbra is lenni szokott.

Látványpékség helyett péküzem

1992 tavaszán, Lipóton egy fiatalember nyitott egy kis péküzemet. Innen indul a Lipóti Pékség története, illetve kicsit korábbról. 1988-ban három kistelepülésen három húsboltot bérelt Tóth Péter hús- és élelmiszerbolti eladó. Idővel úgy döntött, a legnagyobb településen lévő üzletet élelmiszerbolttá fejleszti, ahol – mivel addig ilyen nem nagyon létezett Magyarországon – lesz egy látványpékség is. Az élet azonban eltérítette. Egy Oslóban élő magyar származású üzletember tanácsára inkább pékséget nyitott.
– Három útravalót kaptam tőle. Keressem meg a környék legjobb pékjét, tanuljam meg tőle a pékmesterséget, és nyissam meg a saját üzememet, amelyből el tudom látni friss, házi pékáruval a környező falvak lakosait.

“A pénz ahhoz kell, hogy a célokat megvalósítsuk, de nem az a cél. Én boldog vállalkozó vagyok, mert egész életemben elmondhattam, hogy reggel boldogan kelek fel, este nyugodtan fekszem le, és közben azt csinálom, amit szeretek.”

1992 tavaszán négy fővel és az Oslóból hozott használt sütőipari gépekkel elindult a Lipóti Pékség. Mint minden kisvállalkozó, Tóth Péter is mindent csinált: sütötte a kenyeret, hordta a szomszéd falvakba, üzletet kötött, árult. Fél év alatt kiderült, a tapasztalt nyugati üzletember ötlete gyümölcsöző volt. Kinőtték a kis üzemet, és megint Oslóban voltak újabb gépekért. 1992-től 2005-ig évente 100 négyzetméterrel bővítette az üzem területét, és növelte a gyártókapacitást. 2005-ben már közel hatvan embernek adott munkát a péküzem.
– Soha nem álmodtam nagyot, csupán jót és jól akartam csinálni, hogy biztonságot teremtsek a családomnak. Elláttuk a Lipót környéki kisboltokat kenyérrel, de a multinacionális láncok térnyerése minket is érintett. A kétezres évek közepén, ha azt akartuk, hogy a termékünk továbbra is eljusson a vásárlókhoz, ott kellett lennünk a láncok polcain.

Hamar kiderült azonban, hogy egy kisvállalkozás számára ez nagyon kockázatos növekedési stratégia. A multi az erejéből fakadóan ugyanis nem csak a környékbeli közértek forgalmát veszélyeztette, de olyan feltételeket kényszerített a kisvállalkozásra, amely hosszú távon a cég életképességét tette kockára.
– Minden évben leültünk tárgyalni, ahol elmondták az újabb kondíciókat – polcpénz, kedvezmény, ár. Ha bent akartunk maradni, muszáj volt elfogadnunk a javaslatukat, akkor is, ha azok amúgy a vállalkozás nyereségességét veszélyeztették. Megoldást kellett keresnem a kiszolgáltatott helyzet megszüntetésére, máskülönben előbb-utóbb a dolgozók elbocsátására kényszerültem volna.

Üzleti szellemmel a faluért
A lipóti péket a falu polgármesternek választotta, és immár második ciklus óta függetlenként ellátja a település vezetését. A vállalkozásához hasonló szellemben, az összefogások keresésével fejleszti a Pozsonytól 40, Bécstől 50 percre fekvő 700 fős Lipótot. A különleges adottságú falu politikai csatározásoktól mentesen, dinamikusan fejlődik, elsősorban az idegenforgalomra építve. Termálvízzel fűtött sportpályák működnek, két tannyelvű iskola nyílt, ahová nyolc településről járnak a gyerekek, edzőtáborokat indítanak, és gesztorai egy 3,2 millió eurós, határon átnyúló pályázatnak, amely kompútvonal-fejlesztésre szolgál. Lesz sétahajótúra, van négycsillagos wellness-szálloda. Hallgatva Tóth Pétert, az ember óhatatlanul odavágyik. – A családomban és a falumban is azt tanultam, hogy az adott szó, a kézfogás erősebb és fontosabb, mint egy sokoldalas szerződés. Ha az ember ilyen környezetben nő fel, nem fél az összefogástól. Nem politizálunk, a céljainkat összefogással szeretnénk elérni. Nem akarjuk egymást legyőzni, szeretnénk együtt fejlődni, kihasználva a szinergiákat. Egy kis ország, akárcsak egy kistelepülés, így lesz sikeres gazdaságilag is. A modell működőképesnek tűnik mind az üzleti világban, mind a település életében.

Vásárlói kereslet és élelmes alvállalkozók

Tóth Péter 2006 januárjában döntött, Győrben három mintaboltot nyitott, és többet nem szállított az újonnan meghódított területeken kisboltokba, sem multinacionális üzletekbe.
– Merész húzás volt, de a dolgozóim és a családom jövője érdekében lépnem kellett. Nem terveztem milliárdos forgalmú hálózatot, a vásárlói keresletnek és az élelmes alvállalkozóknak köszönhetem a máig tartó dinamikus növekedést – fogalmaz az üzletember.

És persze a minőségnek. A Lipóti termékek ma is kézzel készülnek, hiszen a kenyér él. Hol kicsit több, hol kicsit kevesebb vizet vesz fel. Nincs általános recept, ezért nem lehet bizonyos fázisokat gépesíteni. Adalékanyagot és tartósítószert nem adnak a kenyérhez, hiszen nagyanyáink idejében sem így készült a vekni.

A három bolt a vártnál sikeresebb lett, hatalmas kereslet mutatkozott a hagyományos pékárura. A terjeszkedésnek azonban voltak gátjai.
– Nem akartunk saját maguk konkurenciájává válni, így bizonyos területen belül nagyon korlátos volt, hogy hány üzletet tudunk nyitni. Távolabb pedig a mindennapos jelenlét okozott gondot. Aki kereskedelemmel foglalkozik, az jól tudja, a gazda szemének mindig ott kell lennie, ha hosszú távon is sikeresen akar működni. A franchise rendszerben láttam megoldást. Soha nem hirdettem. Általában engem kerestek meg a vállalkozók, akik szerettek volna csatlakozni a hálózatunkhoz. Egy év alatt húsz új Lipóti Pékség nyílt, háromnegyede franchise formában.

Tóth Péter a bizalmon alapuló üzletekben hisz. A legtöbb franchise bolt – ma már országszerte 200 Lipóti Pékség található, és Szlovákiában is vannak üzletek – kézfogáson alapuló szerződéssel működik, évek óta sikeresen.
– Azzal dolgozom együtt, akinek ha a szemébe nézek, azonos elveket és célokat látok. Ez nem szerződésen múlik. Az együttműködés akkor lesz hosszú távon gyümölcsöző, ha mindkét fél megtalálja benne a maga hasznát. A jó üzletet az emberi kapocs is összeköti, nem csupán a papír.

Kép:PP/FörsterTamás

Barátból alvállalkozó

Az emberi kapcsolatoknak köszönhető a cég életének újabb mérföldköve: a 2007-re nehéz helyzetbe került tatabányai kenyérgyár – a nagyobb vállalat nem tudott a multik jelentette kihívásra olyan rugalmasan reagálni, mint a Lipóti Pékség – megvásárlása hozott újabb lendületet.
– A lipóti üzemtől nyolcvan–száz kilométernél távolabbi helyekre nem tudtunk szállítani, azt a költséget nem viseli el a termék ára. Hiába kerestek meg a vállalkozók messzebbről, nem adtam el a franchise jogot. Váratlanul jött a lehetőség, hogy eladó a Tatabányai Sütőipari Kft. üzeme. A Gyermelyi Zrt. segítségével került a tulajdonunkba.

A Lipóti Pékség indulása óta a Gyermelyi lisztjéből süti a kenyeret. Addigra a két cégvezető között komoly barátság szövődött. Ez teremtette meg a közös üzlet lehetőségét.

Tóth Péter fejlesztett: átszervezte a termelést, modernizálta a gépparkot, bevezette a lipóti technológiát. A tatabányai gyártás elindításával nemcsak a sütőipari kapacitás nőtt meg, hanem – az autópályának köszönhetően – a lipóti pékáruval lefedhető terület is. A 80 kilométeres körbe már Budapest, Dorog, Esztergom, Győr és Székesfehérvár is beletartozott, vagyis közel hárommillió ember. Alig egy év alatt újabb 30 Lipóti Pékség nyílt, főleg franchise-partnerek révén. Ahhoz azonban még ez a termelőkapacitás is kevés volt, hogy Budapest minden régiójában legyen Lipóti Pékség.
– A Gyermelyi Zrt. szomori pékségének is volt kihasználatlan kapacitása. A jó kapcsolatnak és a bizalomnak köszönhetően átadtuk a technológiát, és ma már Szomoron is bedolgoznak a Lipótinak. Azóta kétszer bővítették az üzem kapacitását. Az Alföldi régiót pedig a szintén magyar tulajdonban lévő, kihasználatlan kecskeméti Univer alvállalkozásba vonásával tudtuk ellátni friss pékáruval. Az ismeretségből fakadó bizalomnak szintén komoly szerepe volt, hogy 2010 karácsonyakor aláírtuk a megállapodást. A kecskeméti kenyérgyár ma már teljes kapacitással működik, és ellátja minőségi pékáruval az Univer ABC-ket az Alföldön. A franchise rendszerünk pedig újabb száz kilométer sugarú körben bővülhetett, és két év alatt az Alföldet is behálózta a Lipóti Pékség negyven bolttal.

Tóth Péter azonban nem akar mindenáron növekedni, a tartós, kiszámítható üzleti kapcsolatok többet érnek számára. Úgy véli, Budapesten 70-80 üzlet működhet optimálisan anélkül, hogy önmaga konkurenciájává válna a terméke.
– A franchise partnerek száma már két éve nem bővül, a meglévő vállalkozókat hagytuk tovább fejlődni, és segítségükkel el is értük a budapesti optimális üzletszámot.

A növekedés hátterében mindig összefogások álltak, amelyek révén a részt vevő vállalkozások kölcsönösen erősödni tudtak. Az együttműködések a beszerzésekben is előnyt jelentenek: az élelmiszer-alapanyagot és az energiát is kedvezőbb áron kapják, köszönhetően a nagyobb volumennek.

Bár a Lipóti Pékség Miskolc környékén és Zalában nincs jelen, most mégsem a terjeszkedés szerepel Tóth Péter közép- és rövid távú ütemtervében.
– A további terjeszkedéshez újabb üzemet kellene nyitni, de erre ma nincs sem elég kapacitás, sem elég szakértelem a cégben. Az elmúlt években a növekedés mindig hozott új feladatokat – nem problémákat, mert az számomra a betegség. Most itt az idő, hogy kicsit megálljunk, és a bővítés helyett a mélyítésre helyezzük a hangsúlyt. Új arculattal, letisztult dizájnnal és nívós, nagyobb alapterületű üzletekkel jelenünk meg. Megteremtjük – az ingatlanoknál mutatkozó kínálati piacot kihasználva – a termékpaletta bővítésének fizikai feltételeit.

A siker titka?

Tóth Péternek mindig volt rövid, közép- és hosszú távú elképzelése, de az élet rendre felülmúlta a terveket. A kilencvenes években, de még a kétezres évek közepén sem gondolták, hogy az ország szinte valamennyi régiójában jelen lesz, és éves szinten több mint hárommilliárd forint forgalmat generál a Lipóti Pékség.

A siker alapja a jó kenyér, az összefogás, az átgondolt terjeszkedés, a pozitív szemlélet és a szakma szeretete. Amikor beszélgetünk, mindig többes számot használ, mert ez közös gyümölcs: a kisvállalkozást is egy csapat képes sikerre vinni, és a nagyot is.
– Úgy építettük fel a céget, hogy ha a vezető nincs ott, a csapat akkor is tudja, hogy mi a dolga. Már az első időkben is bevontam a kollégáimat a döntésekbe, hogy a célok is közösek legyenek. Vagy mindnyájan túlélünk, vagy egyikünk sem. Persze ehhez az is kell, hogy a legjobb szakemberekkel dolgozzunk. A pékek betanítására nagyon sok energiát fordítunk, és igyekszünk megszerezni a legtapasztaltabb szakembereket. A multinacionális vállalatok, bár komoly konkurenciát jelentenek a hazai vállalkozásoknak, szakembereket nevelnek. A legutóbb felvett termelési igazgatónk például több mint tíz évig dolgozott ilyen környezetben, most nálunk kamatoztatja az ott szerzett tudását. A multik sok évtizedes tapasztalataival, az általuk idehozott tudással mi is erősödhetünk.

A növekedést nemcsak szervezetileg, pénzügyileg is bírni kell. A cég bevételének jelentős részét fejlesztésre fordították az első pillanattól kezdve. Mivel mindig nyereségesek voltak, a legelső európai uniós pályázatok megjelenésétől fogva képesek voltak pályázni és nyerni, így 2004 óta minden évben sikerült kihasználni a vissza nem térítendő forrásokban rejlő lehetőségeket. A pályázatok forrásösszetétele akkor is és ma is ugyanaz: egyharmad saját erő, egyharmad vissza nem térítendő támogatás és egyharmad bankhitel, amelynek a futamideje öt-hat év. Ma éppen két pályázatuk van: a négyszáz millió forintos beruházással megvalósuló üzem bővítésére negyven százalékos vissza nem térítendő támogatást nyertek, valamint közel háromszáz millió forintot fordítanak gépekre, amihez 30 százalékos támogatást kaptak.
– A pénz ahhoz kell, hogy a célokat megvalósítsuk, de nem az a cél. Én boldog vállalkozó vagyok, mert egész életemben elmondhattam, hogy reggel boldogan kelek fel, este nyugodtan fekszem le, és közben azt csinálom, amit szeretek. Olyan ez, mint egy társasjáték.

Feliratkozom a(z) Cégvezetés & irányítás téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek