Kordai Csaba vagyok, a Vállalkoznék, de… Vállalkozás másodállásban című könyv szerzője. Most induló 12 részes cikksorozatomban igyekszem segítséget nyújtani mindazoknak, akik szeretnének, jobban és/vagy szabadabban élni, mind a mellett, hogy jó lenne egy kis plusz bevételre szert tenni. Saját tapasztalataimat fogom megosztani önnel, hogyan célszerű főállású munkahelyünk megtartása mellett, biztonságban felépíteni egy vállalkozást, ami később lehet fő tevékenységünk, de maradhat akár másodlagos pénzkereseti lehetőség.
Kezdjük az elején
Sokan vannak, akik nem is gondolják mennyire lényeges tényező felnőtt életében, hogy milyen volt gyerekként, kamaszként és abban a rövidebb-hosszabb periódusban, amíg felelősségteljes felnőtté vált. A legtöbb ember téved, amikor azt mondja, én nem vagyok alkalmas vállalkozást vezetni. A történelemben visszafele haladva, rájövünk, hogy régen sokkal többen vállalkoztak, ugyan is az ilyen mértékű alkalmazotti státusz az iparosodás és a tömegtermelés vívmánya. Manapság viszont megint kezd trend lenni mesterembereknek lenni és a kis manufaktúrák, családi vállalkozások is virágzanak. A lényeg a személyiségünkben rejtőzik. Ha ezt megértjük és elfogadjuk, akkor már tudjuk milyen irányba érdemes elindulni.
Ássa elő emlékei mélyéről, hogy milyen is volt gyermeknek! Szerette a konfliktust, kiállt az igazáért? Inkább háttérben maradt a békesség kedvéért? Mit élvezett jobban: a csapatjátékokat vagy az egyéni megmérettetéseket? Netán egyiket sem, mert inkább az ünnepségeken szavalt vagy verset mondott? Esetleg a suli rádióját vezette, vagy cikkezett az iskolaújságban? Igazából teljesen mindegy, a lényeg, hogy valamilyen formában ott volt a keringésben, kivette belőle a részét. Most, felnőttként is ezt teszi? Vagy teljesen mást csinál, mint amit 8, 10 vagy 12 évesen szeretett volna? Ha mást, akkor letért az útról és mellékvágányon fut az élete. Miért mondom ezt? Mert gyerekként ösztönösen ráérzünk arra, hogy mi az, amiben jók vagyunk, és azt gyakoroljuk. Nem befolyásolnak társadalmi és gazdasági szempontok, nem akarunk megfelelni senkinek, csak jól akarjuk érezni magunkat.
Tinédzserként az ember, aktív, sok mindent csinál. Lépjen be emlékei birodalmába, és idézze fel, mi volt az, amit ebben a ciklusban évekig, folyamatosan csinált és örömét lelte benne! Ha ezen a gondolati síkon visszafelé halad, garantálom, hogy ugyanez a tevékenység visszanyúlik az általános iskolába is. Nem feltétlenül ugyanabban a formában, de biztos vagyok benne, hogy egy szálra lesz felfűzve mind a kettő.
Mi van a mélyben?
Ideje változtatni, de fontos, hogy maga miatt tegye, hogy akarjon változtatni és ne más valaki miatt, vagy azért mert itt olvasta. Akkor most tegye meg az első lépést azzal, hogy elvégzi az alábbi „gyakorlatot”. Keressen egy nyugodt helyet és órát az otthonában, amikor csak maga van, és nem zavarhatják meg. Kapcsolja ki az telefonját, tegye félre a vonalast, húzza ki a kaputelefont. Ha ez megvan, tegyen be olyan zenét, ami hatással van önre, teljesen mindegy, hogy pop, rock vagy komolyzene, de önt egy kellemes állapotba vigye. Pörgesse fel vagy nyugtassa meg ez teljesen az ön személyisségén múlik, hogy mikor tudd jobban koncentrálni. Ha gondolja, feküdjön, üljön, járkáljon mindegy, de tudjon koncentrálni a múltra. Bár személy szerint javaslom a fekvő helyzetet csukott szemmel. Emlékezzen vissza, hogy gyerekként mi az, amit imádott csinálni és próbálja meg elképzelni, hogy most azzal foglalkozik. Lássa magát kívülről! Milyen ruhában van, milyen eszközöket használ a munkájához. Hol dolgozik, vannak-e társai a vagy egyedül végzi a feladatot. Lássa a színeket, érezze a szagokat, illatokat, az anyagok, eszközök felületének tapintását, formáját, súlyát. Amikor ezt a kis múltidézést végzi, kérem, próbáljon arra is koncentrálni, ami a lelkedben megy végbe. Boldog lesz és kiegyensúlyozott. Úgy fogja érezni, hogy nincsenek ön előtt akadályok. Ha ezt átülteti a gyakorlatba, azzal kezd foglalkozni, amit szeret és nem csak a pénz miatt csinálja, sok ilyen nap vár még önre, nem csak egy-egy óra az elméjében. Butaságnak tartja ezt, „én nem vagyok ilyen lelkizős fajta” mondja magában? Én meg azt mondom, ha nincs megelégedve az életével, vegyen erőt magán és egyszer csinálja ezt végig! Csak egyszer!
Ahhoz, hogy el tudjon indulni egy olyan úton, amit szeret és szívvel-lélekkel csinál folyamatosan, ezeket az állapotokat kell felidézni és rá kell hangolódnia. Ne feledje veszteni valója nincs, csak nyerhet vele, főállása mellett végre elkezdhet élni és nem azért hajtani, hogy meg tudjon élni. Úgy gondolom, hogy a következő négy gondolat lehet a kulcs ahhoz, hogy el tudjon valaki indulni:
- Kezdjen ismét gyerek lenni!
- Emlékezzen gyerek és kamaszkori sikereire!
- Vegye vissza a kezdeti lelkesedést és cselekedjen!
- Fokozatosan haladjon, lépésről-lépésre!
A következő részben arról lesz szó, hogy miért fontos tudni, hogy milyen munkaerőnek számítunk, milyen és hogyan mérhető fizikai és nem fizikai teljesítő képességeink vannak és, hogy ezek miért fontosak vállalkozásunk szempontjából. Megemlítem, hogy miért fontos az, hogy hogyan ítéljük meg a körülöttünk élő embereket a családtagjainktól kezdve, a munkatársainkon át egészen a mély szegénységben vagy akár a gazdagságban elő számunkra teljesen ismeretlen emberekig.
Kordai Csaba A Vállalkozás Másodállásban c. könyv szerzője
