Aki esetleg hiányzott a sertés részeit oktató általános iskolai tanórákról, az bőven bepótolhatta tudásbeli hiányosságait az elmúlt hónapokban. Néhol kafkai, néhol könnyfakasztó állásfoglalásban tudatta az év elején az adóhatóság, hogy a sertés mely részeinek értékesítése jogosít fel a csökkentett áfamérték alkalmazására. Megtudhattuk, mi a különbség a comb, a lapocka és a karaj vagy éppen a tarja között.
A kialakult abszurd helyzet az egyik példája annak, hogy az Európai Unió általában miért nem javasolja kedvezményes áfakulcsok bevezetését. Az elhatárolási kérdésekből eredő adminisztratív költségek rendkívül magasak, nem is beszélve a vonatkozó informatikai vagy nyilvántartási költségekről. Ráadásul a tét is jelentős: nagyon nem mindegy, hogy ugyanazt a terméket huszonhét, vagy 5 százalékos áfa terheli – hívta fel a figyelmet Jalsovszky Pál, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda alapítója legfrissebb blogbejegyzésében.
Nem kétséges, ez a 20 százalék feletti árkülönbség komoly versenyelőnyt jelent a sertéságazatnak az élelmiszeripar többi ágazatával szemben. Más élelmiszeripari ágazatok képviselői el is kezdtek ezért aktívan lobbizni, hogy ők is bekerülhessenek az 5 százalékos áfakörbe. Jelen cikk írásakor épp a tojástermelők küzdenek ezen privilégiumért, de korántsem kizárt, hogy más ágazatok is vérszemet kapnak.
De miért is kapnak a sertéstermelők kedvezményes áfakulcsot?
A sertéságazat, hasonlóan az élelmiszeripar sok más ágazatához, táptalaja az adócsalásoknak. A 27%-os adómérték sokakat csábít arra, hogy valós tevékenység nélküli társaságok alapításával, fiktív számlák kibocsátásával, fantom tulajdonosokkal vagy egyéb módon az állami kassza helyett a saját zsebükbe vándoroltassák az adó összegét. Ha az adó csak 5% a 27% helyett, szól a hivatalos érvelés, akkor az adócsalások ezen ösztönző ereje meg fog szűnni.
A legtöbbet az áfacsalások ellen kell harcolni
Az adóhatóság és a bűnügyi szervek energiáinak a legnagyobb részét ma Magyarországon az áfacsalások elleni küzdelem köti le. Közben kényszerjogszabályok tömege született az elmúlt években az áfabevételek megvédése érdekében. Gondoljunk csak az EKÁER rendszer bevezetésére, vagy a pénztárgépek adóhatósághoz történő bekötésére. Ebbe a körbe tartozik a fordított áfa kiterjesztése is a gazdaság egyre több ágazatára – még ha az az EU heves ellenreakcióját váltja is ki. És ez az egyik legfőbb mozgatórugója a kedvezményes áfakulcsok alkalmazásának – legyen szó akár ingatlan-, akár sertéshús-értékesítésről.
Persze, nem kétséges, hogy az áfakulcs jelentős csökkentése igenis költségvetési bevételcsökkenéssel járna, amelyet valahonnan pótolni kellene. Pusztán a nemzetközi tapasztalatokat, a magyar adómértékeket és a költségvetés bevételszerkezetét elnézve erre a jövedelemadó-kulcsok növelése vagy a vagyonadó bevezetése jelenthetne megoldást.
