Ismerek olyan embert, aki azzal henceg, nem követi az eseményeket, mert mindenhonnan csak negatív hírek áradnak felé. "A minden rendben van, semmi baj" - egy olyan álságos hozzáállás, amely átmeneti megnyugvást hoz csupán s csak látszatra teremt biztonságos helyzetet - mutatnak rá a szakemberek. A szociológus szerint a tagadás ezen formája azt jelzi, nem akar az illető sebezhetővé válni, felnőttként felelősséget vállalni. Ezek az emberek jól nevelt bábjai csupán a társadalomnak. Az állásféltés miatt azonban egyre több ember sepri akár a munkavédelmet érintő problémát, akár a munkahelyi konfliktusokat a szőnyeg alá, ahelyett hogy kiállna jogaiért, ember(munka)társaiért, csak így lehet megelőzni megbetegedéseket, munkabaleseteket, tragédiákat. A vörös iszap katasztrófa is jól példázza, hova vezet a nem megfelelő szintű karbantartás, az emberek "ne szólj szám, nem fáj fejem" hozzáállása. Ha kilenc emberi életet követelő, környezeti katasztrófa nem ébreszti rá az embereket, milyen fontos a tájékozottság, a munka védelme és az, hogy a sorsunk a kezünkben van, akkor semmi.
Nem jelentik be a foglalkozási megbetegedéseket
Az ember élete jelentős részét a munkahelyén, munkavégzéssel tölti. Természetes - lenne - az az igény, hogy ez az idő egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények között teljen el - vágott bele az igen összetett témába Dr. Nagy Imre, az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OMFI) főigazgatója az OMMF által szervezett kerekasztal-megbeszélésen. A szakember elmondta: a munkavédelem célja a munkabalesetek és a foglalkozási eredetű egészségkárosodások (megbetegedések) megelőzése, annak tudatában, hogy károsító hatását tekintve a munkakörnyezet a legveszélyesebb emberi környezet, amelynek károsító kockázata 1-3 nagyságrenddel nagyobb más részkörnyezetekénél.
A hatóság szakemberei egyöntetűleg kijelentették: bár 1981 óta kötelező az üzembaleseti jegyzőkönyv kitöltése, a bejelentett megbetegedések száma évek óta csökken, amely nem a munkahelyek javulását, hanem a bejelentési fegyelmezetlenséget és a felismerés hiányát mutatja - mutat rá Nagy Imre, amit a többi szakember is visszaigazolt. Kiemelték, ennek oka, hogy vagy a munkavállalónak, vagy a munkáltatónak, vagy mindkettőjüknek nem áll érdekében bejelenteni a betegséget. A munkaadók a jogkövetkezményektől tartanak, míg a munkavállalók munkahelyük elvesztésétől félnek - húzta alá Nagy Imre. Így azonban nem derül ki, s a hatóság sem tud beavatkozni, arról már nem is beszélve, hogy megelőzni sem lehet a munkabaleseteket. - Amit nem tudunk, azt nem is kérhetjük számon - világította meg a probléma gyökerét Groszmann Mária, az OMMF munkavédelmi elnökhelyettese.
Problémaként még azt látják, hogy a hazánkban igen sok embert foglalkoztató kkv szektort, mikrovállalkozásokat igen nehéz elérni s nekik van a legkevesebb eszközük ezek megakadályozására.
A betegségek eredete: munkahely
Más országokban készült felmérésekből kiderül, az egyes betegségek kialakulását milyen mértékben idézhetik elő a munkahelyi körülmények; az Egyesült Államokban például a rosszindulatú daganatos megbetegedések 32, a szív- és érrendszeriek 26 százalékáért, a fertőző megbetegedések 16 százalékáért a munkahelyet terheli a felelősség. - Magyarországon 33 ezren halnak meg évente daganatos megbetegedésben, amiért ha csak a legkisebb becsléseket vesszük, 10 százalékáért felel a munkahely, akkor 3300 dolgozót jelent - következtetett Nagy Imre. Hazánkban a legtöbb munkahelyi eredetű megbetegedés légzőszervi, ami ugyancsak a valós adatok hiányára utal, hiszen a betegek döntően olyan bányászok, akiknek a munkahelye már két évtizede megszűnt. A mozgásszervi megbetegedéseknél sem azonnal láthatóak, ennél azonban előfordulhat, hogy egyéni betegség. Míg az előbbinél kizárólagos szerepe van, az utóbbinál döntő szerepe van a munkahelynek, de nem kizárólagos - mutat rá a különbségre az OMFI főigazgatója.
Sokszor azonban nem lehet egyértelműen megmondani, mely megbetegedések erednek a munkavégzésből. Ehhez azonban éppúgy ismernünk kell a dolgozó egészségügyi állapotát, mint az összes foglalkozási tényezőt - sorolta az OMFI főigazgatója. Az OMMF munkavédelmi elnökhelyettese hozzátette: nehéz megmondani, főként információk hiányában, vajon az adott betegség, daganat, a mérgező munkahelyi légkör miatt alakult-e ki. Abban az esetben lehet egyértelműen kijelenteni, hogy munka miatt alakult ki a betegség, ha az ok-okozati összefüggések egyértelműek. Ilyen a bányászok esetében a szilikózis. Más a helyzet lelki tényezők által kialakult, vagy éppen daganatos betegségekkel.
Bár ahol a fizikai épséggel nem foglalkoznak, ott a lelki tényezőkkel sem fognak. Nagy Imre kiemelte: addig, amíg a munkáltatók költségként kezelik a munkavédelmet, addig nem lehet egészségfejlesztésről beszélni.
Emberéletekbe kerül a tájékozatlanság, tudatlanság
Az OMMF szakemberei és az OMFI főigazgatója egyetértettek, hogy a munkahelyi balesetek elkerülhetőek lennének, ha a felek rendelkeznének elegendő információval, milyen veszélyek "leselkednek" rájuk munkahelyükön, hogyan lehet ezeket a kockázati tényezőket minimálisra csökkenteni, megszűntetni. Dr. Groszmann Mária felhívta a figyelmet a társadalom tudatlanságára, alacsony egészségtudatára. - Azért is fájdalmas ez, mert így a munkavállaló is felel azért, ha balesetet szenved, vagy ha megbetegszik. Jó példa erre, hogy azért nem tagadja meg a munkavégzést, mert nincs tudatában, hogy milyen veszélynek van kitéve - húzta alá a szakember. A munkavédelmi elnökhelyettes elismeri, a munkavédelem sok helyen pénz kérdése, de van, ami nem az. Hiszen sokszor az az oka a tragédiának, hogy nem tudta a munkavállaló, veszélynek van kitéve. Úgy véli, a társadalmat érzékennyé kell tenni ezek iránt, csak akkor fog történni előmozdulás, ha felébred az igény a biztonságos munkahely iránt az emberekben.
Borhidi Gábor, az OÉT Munkavédelmi Bizottsága munkavállalói oldalának elnöke kijelentette: a cél, hogy ne álljon senkinek érdekében eltitkolni, vagy megmásítani a munkabaleseteket, jegyzőkönyvet, megbetegedést. Hozzátette: sokszor ugyanis könnyű meggyőzni a munkavállalót, hogy ne töltse ki a baleseti jegyzőkönyvet, hiszen - érvel a munkáltató - nem éri hátrány. És valóban megkapja a kis kártérítését, fizet a TB. De ha legközelebb nem lesz valakinek ilyen szerencséje és később belehal, akkor hogyan érvényesítse a hozzátartozó családja a jogait, kérjen kártérítést, az igazság kiderítéséről és a felelősek megbűnhődéséről nem is beszélve, ha nem készült róla jegyzőkönyv, vagy hiányosan lett kitöltve. Így sem a balesetek okai, sem a megbetegedések nem derülnek ki, így azokat elkerülni, megelőzni sem lehet, amely emberek életébe kerülhet, a munkáltató pedig csak fizet és fizet.
Megoldás: kevesebb szankció és munkahelyi balaesetbiztosítás
Borhidi Gábor szerint a munkavédelmi törvény megfelelő, annak betartása azonban akadozik. Kérdéses, hogy biztosítottak-e védőfelszerelést, tájékoztatják-e a dolgozókat a veszélyforrásokról, készítettek-e kockázatértékelést, ha igen, megfelelő szolgáltatóval történt-e. Groszmann Mária kiemelte az iszap-katasztrófa nyomán: a hatóságnak semmi feladata és felelősségi köre nincs, ahogy ahhoz sincs jogosítványuk, hogy a hibás, hiányos, nem aktuális, nem teljes körű kockázatértékelést felülbírálják - húzta alá a hatóság munkavédelmi elnökhelyettese. Márpedig, ha rossz a kockázatértékelés, rossz lesz a megelőzési stratégia.
Éppen ezért javasolják a felek, hogy a munkáltatót ne érje hátrány ilyen esetekben, vagyis csökkenjen a szankció a munkáltatókkal szemben, így nem áll majd érdekükben ezeket eltitkolni, megmásítani és meg lehet majd előzni a baleseteket - ebben egyet értenek az Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldala is, ahogy abban is, mielőbb szükség lenne a munkahelyi balesetbiztosítás bevezetésére, így ugyanis a munkaadók nem lennének motiváltak abban, hogy eltitkolják vagy megmásítsák a munkahelyi baleseteket.
Nyisd ki a szemed!
Munkavédelmi szakemberek, pszichológusok, szociológusok tehát nem győzik hangsúlyozni, miért fontos tájékozottság, a tudatosság. Hiszen ahhoz, hogy jobbá váljon valami, először szembe kell nézni a problémával. Mindehhez tehát a munkavállaló is kell, nem lehet mindent csak a munkáltató nyakába varrni, bár tény, hogy sok munkahelyen a vezető bagatellizálja el a munkavédelmi előírásokat, a pszichoszociális és ergonómiai tényezőket. A változáshoz vezető úton azonban el kell indulni, nekünk, közösen.
