A világűr nem autószalon

2018. április 21. szombat - 07:30 / Nagy Mariann
  •    

Az űrkutatás ugyanolyan mérnöki feladat, mint az autógyártás. A világűr azonban nem autószalon, ahová beviszem a kész kocsit, aztán már csak el kell adni. A lényeges különbséget a kozmoszban lévő különleges körülmények jelentik – mondta Zábori Balázs az MTA Energiatudományi Kutatóközpont (EK) új tesztlaborjának bemutatásakor. A központ alkalmas arra, hogy a műholdtesztelés szinte teljes folyamata egy helyen elvégezhető legyen – magyarázta a labor vezetője, aki a magyar űrkutatás sokak számára ismeretlen világában is a kalauzunk volt.

A 100 millió forint saját forrásból megvalósult fejlesztés amellett, hogy professzionális hátteret biztosít az MTA EK űrkutatási tevékenységeihez, plusz bevételi forrást jelent azzal, hogy a tesztlaborban a saját eszközök vizsgálata mellett ipari megrendeléseket is fogadni tudnak. A tesztlabor egy csaknem pormentes légterű szoba, a „tisztatér” köré épül, ahol az Európai Űrügynökség által megkövetelt körülmények, szabványok között vizsgálhatják és szerelhetik a készülő műholdakat. Ennek szomszédságában egy, a felbocsátás viszontagságait szimuláló nagy teljesítményű rázópad, valamint az űr körülményeit visszaadó termovákuum-kamra, illetve klímaszekrény üzemel – kezdte a bemutatást Zábori Balázs.

Zábori Balázs a vákuumkamránál

Zábori Balázs a termovákuum-kamránál

Nagyobb képzelőerő nélkül a legtöbben már ezeknél a fogalmaknál elakadunk, mégis kiderül, hogy Magyarország űrnagyhatalom?

A világűr sokak számára megfoghatatlan, misztikus dolognak tűnik, és nem is gondoljuk, hogy Magyarország milyen komoly részt vállal az űrkutatásban, és a magyar szakember-gárda egyes területeken a világ élvonalába tartozik. Immáron ötven éve. Amikor űrkutatásról beszélünk, azt is el szoktuk felejteni, hogy ez ugyanolyan mérnöki feladat, mint mondjuk az autógyártás. A világűr nem autószalon, ahová beviszem a kész kocsit, aztán már csak el kell adni.

A lényeges különbséget azok a körülmények jelentik, amelyek a megépített eszközöket a világűrben körülveszik, illetve arról sem szabad elfeledkezni, hogy ha valamilyen szerkezet kikerül a világűrbe, onnantól kezdve nincs lehetőség a javításra. Gondoljuk el, hogy van olyan űrszonda, ami már húsz-harminc éve repül a világűrben, és még mindig hibátlanul működik. Melyik az az autó, amit az Északi-sarkon el lehet tenni egy garázsba, és harminc év múlva pöccenésre indul. Ilyen nincs. Ez a nagy különbség.

Ezért olyan speciális mérnöki megoldások szükségesek, amelyek túlmutatnak a hétköznapi értelemben megszokott módszereken.

Magyar kutatók is részt vesznek a NASA bolygóvadászatában
A jelenlegi tervek szerint április közepén indítja bolygókereső szondáját a NASA. Az új kutatószonda az egész égboltot vizsgálja, hogy az éjjeli égen legfényesebbnek látszó néhány százezer csillag körül bolygókat találjon.

Milyen körülményeket szimulálnak az új tesztlabor berendezései?

A rakéta testéhez rögzített műholdat az indítástól a pályára állításig rengeteg erőhatás, lökés éri, ezek a rezgések nagyszerűen szimulálhatók egy rázópaddal – hasonlóval, mint amilyet az autógyárak is használnak.

A világűrben az első komoly kihívást a légüres tér jelenti, ennek körülményei vizsgálhatók a vákuumkamrában. Az extrém hőmérséklet szimulálására pedig a klímaszekrény, illetve a légüres tér viszonyaival kombinált változata, a termovákuum-kamra szolgál.

A tesztelésen a világűrbe kerülő, valódi szerkezetet „nyúzzák”?

A műholdaknak általában legalább két verziója készül el. Az úgynevezett mérnöki példányon megkeressük a rendszer határait, majd ezek után épül meg az űrbe konkrétan felbocsátandó repülő példány, amire aztán újra próbák hosszú sora vár. Ha a műhold ezeket a hatásokat nálunk kibírja, akkor a rakétába szerelve, fölbocsátás után is működni fog. Olyan ez, mint az iparban a prototípus és a sorozatban gyártott példányok viszonya, azzal a különbséggel, hogy a legtöbb műholdnál mindössze egyetlen repülő példány készül.

A RADCUBE mikroműhold fantáziaképe (radcube.hu)

A RADCUBE mikroműhold fantáziaképe (radcube.hu)

Az új tesztlabor Európában is különlegességnek számít. Miért?

Az európai űripari központok vagy önálló intézetek, vagy olyan technológiai óriásokhoz kapcsolódnak, mint például az Airbus, amelyek saját céljaikra, meghatározott igények kiszolgálására épültek. Azonban a világban jelenleg egyfajta mikroműhold-forradalom zajlik, az utóbbi években robbanásszerű a fejlődés, nem ritka, hogy egy-egy rakétával több tucat, nagyjából cipősdoboz méretű műholdat állítanak pályára. (E mikroműholdak korábbi generációjához tartozott az első magyar műhold, a Masat–1, de kicsit nagyobb testvére, a Radcube is.)

A sok kis űripari cég létrejöttével Európa-szerte hatalmas az igény kisebb, lokális tesztközpontokra, amilyenek nem igazán vannak. Az óriásokhoz vagy be sem lehet jutni, vagy olyan árakon dolgoznak, amit a kisebb cégek nem tudnak megfizetni. Tehát nagyon keresett az olyan regionális központ, ami néhány ország – Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország – igényét tudja kielégíteni.

Az új tesztközpontban ipari megrendeléseket is fogadnak. Milyen területről érkeznek az ügyfelek?

A repülőgép- és a hadiipar mellett a legfontosabb felhasználók az autógyártók. Utóbbiak nagyon sokat tesztelnek a rázógépen. Az ő gyártósoraiknak része ugyan az ilyen berendezés, de azok sokszor túlterheltek, ezért keresnek alternatív lehetőségeket. Elsősorban élettartam-vizsgálatokra van szükségük,

például egy bizonyos kijelzőből felszerelünk ötven darabot, rázzuk két hétig, ezzel azt szimuláljuk, hogy három év alatt milyen rázkódásnak lesz kitéve a kocsi részeként. A teszt végére megvan a statisztika, hogy az ötven kijelzőből három romlott el, és ebből tudja meghatározni a gyártó, hogy hány év garanciát vállal a kocsira.

Rázópad az MTA új tesztlaborjában

A rázópad az MTA új tesztlaborjában

Miből áll Magyarországon az űrszektor?

A magyar űrszektor történeti okokból alapvetően eltér az európai típustól, nagyobb hányadot képvisel benne a kutatóintézeti hálózat, mint az ipar. Nyugat-Európában nagy űripari részlegekkel rendelkező óriásvállalatok vannak, lásd Airbus. Az itthoni két nagyobb űripari vállalat mellett van több, néhány fővel dolgozó kis cég és nagyon sok kutatóközpont, ahol kisebb fejlesztő csoportok működnek. Ez a szétaprózódott hálózat jelenti a magyar űrszektort. A kis cégek eddig külföldi tesztelésre kényszerültek, most viszont már a munka nagyobb hányadát Magyarországon tudják elvégeztetni, ami jelentős megtakarítást hoz a büdzséjükben, sőt ily módon itthon marad a pályázati forrás is.

A magyar gazdaságon belül milyen helyet foglal el az űrkutatás?

Korábban elég marginális volt, az Európai Űrügynökséghez három évvel ezelőtt történt csatlakozásunkkal komoly fejlődés indult. A lehetőségek hatalmasak, ugyanakkor óriási a hiány szakemberekből, kutatókból, űrcégekből. Komoly probléma, hogy nincs ilyen irányú képzés az országban, ráadásul európai szinten is gond az utánpótlás. Az Európai Űrügynökség például saját oktatási programot működtet, hogy pótolja a szakember-hiányt.

A tesztlabor átadásán ott volt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) képviselője is, aki egyben az ott működő Űriroda vezetője. Mi az állam szerepe ebben az iparágban?

Az ország az Európai Űrügynökség tagjaként tagdíj ellenében részt vállalhat európai űrprojektekben. Jó példa erre a most folyó műholdprogram, amit Magyarország az Ügynökségen belül tervez és valósít meg.

Az Űriroda koordinálja a pályázati folyamatot, és abban segít, hogy ha van egy jó hazai ötlet, az megvalósulhasson az Ügynökségen belül, és ennek eredményeként a tagsági díjat visszakaphassuk. A különféle nemzetközi kutatási programok, projektötletek is rajtuk keresztül valósulhatnak meg.

(Képek: Szigeti Tamás, mta.hu)