Kép: PP-archív

A cél meghatározása (és az ehhez vezető támogató és hátráltató szokások azonosítása) után jellemzően következik a tervezési szakasz, kialakítjuk a stratégiát, a hogyant, a cselekvési tervet és erőforrásokat allokálunk az egyes lépésekhez. A stratégia magában foglalja az útvonal megtervezése mellett, az erőforrások hatékony használatát is.

Nézzük meg a stratégia folyamatát különböző nézőpontokból!

Kezdjük ott, hogy mindent kétszer teremtünk. Először gondolatban, szellemi síkon, aztán fizikai síkon. Amit elképzelünk a fejünkben, a cél, amit kitűzünk magunknak, fontos, hogy illeszkedjen az alapértékeinkhez, elveinkhez, legyen kellőképp motiváló, és legyen összhangban a képességeinkkel.

A cél meghatározása után tervezzük meg az útvonalat.

Érdemes a célhoz vezető úton mérföldköveket meghatározni magunknak. Minél távolibb a cél, annál több mérföldkövet jelöljünk ki. Az időben hozzánk legközelebbi mérföldkő olyan legyen, amit viszonylag kis erőfeszítéssel és odafigyeléssel meg tudunk ugrani. A sikerélmény növeli a motivációnkat, további lendületet ad.

Lépésről lépésre haladjunk, és közben figyeljünk:

• Olyan lépéseket tettünk, amelyek közelebb vittek a célunkhoz vagy távolabb?
• A megtett lépések nem mindig járnak a tervezett eredménnyel. Fontos, hogy vonjuk le a megfelelő következtetéseket, és rugalmasan módosítsunk az útvonalon, ha szükséges.
• Élvezzük az utat vagy sem?
• Minden lépés egy tapasztalás. Minden tapasztalásból tanulhatunk.
• Ne riadjunk meg egy-egy megtorpanástól vagy kedvezőtlen visszajelzéstől. Legyünk kitartóak, de ne szemellenzősek!

Elfogadás és türelem a két kulcsszó

Elfogadás. Ami van, az már van, függetlenül attól, hogy mi akarjuk vagy sem, küzdünk ellene vagy sem. A már létező elemeken, a jelenen nem tudunk változtatni. Amit megválaszthatunk, az a viszonyulásunk a dolgokhoz és a figyelmünk iránya. Nézzük meg, hogy hova irányítjuk a figyelmünket, hogy gazdálkodunk az erőforrásainkkal! Amit irányítunk és amire befolyásunk van, arra helyezzünk több figyelmet, amire nem terjed ki a befolyásunk, azzal kapcsolatban pedig gyűjtsünk információt, tájékozódjunk, és ne rágódjunk, agyaljunk feleslegesen!

Türelem. Nem érdemes siettetni a dolgokat. Nem tudunk lépéseket átugrani. A fejlődésnek és növekedésnek megvan az íve. A személyes fejlődésnek is és az üzleti vállalkozásunk fejlődésének is. Fogadjuk el, azt, ahol most épp tartunk. Értékeljük a megtett lépéseket és sikereket. Ünnepeljük meg a mérföldköveket is.

Akarás helyett éber figyelem

A saját utamon megtanultam, hogy ha azt tapasztalom, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném, akkor nem a „még kitartóbban, még nagyobb erőfeszítéssel, még nagyobb akarással” próbálkozom működés a jó válasz a helyzetre, hanem az, ha megállok, és elengedem „az akarásos üzemmódot”, ha lelassulok, és figyelek a jelekre, mi is van.

Ez vált be nekem. Ennek az az oka, hogy innen tud előbukkanni, ebből az éber és könnyed figyelemből tud megszületni a kreativitásunk, ekkor halljuk meg az intuíciónk hangját, és ekkor férünk hozzá a belső bölcsességünkhöz, ami segít nekünk abban, hogy máshogy próbálkozzunk, mint eddig, és ugye ami eddig volt, az nem vált be, tehát valami másra van szükség. Az új, a más próbálkozás aztán majd valószínűleg ismét előre visz.

A haladás az utunkon lehet flow élmény is (a flow-ról itt olvashat bővebben), ha elég tudatosak vagyunk, és nem feszülünk bele az útba, ha nem vagyunk görcsösek. Ez a megengedőbb, elfogadóbb és oldottabb magatartás élvezetesebb és hatékonyabb is – a tapasztalatom szerint –, mint a „teljesítős működés”.

A kreativitást, a rugalmasságot, az elfogadást, a türelmet és a tudatos jelenlétet legalább annyira fontosnak tartom a célunkhoz vezető úton, mint magát a cél kitűzését, a tervezést és a kitartást az út során. Bal és jobb agyféltekénk egyaránt erőforrásaink, ne feledjük.

Gondolkodás, érzések és cselekvés egyensúlya

A gondolkodás, az érzések és a cselekvés harmóniájára, összhangjára és kiegyensúlyozott működésére szintén érdemes figyelnünk. Ha valamelyik domináns a három közül, akkor előbb-utóbb nehézségünk támad. Ha sokat tervezünk, „sokat időzünk fejben”, és nem merünk cselekedni, nem leszünk eredményesek. Ha pedig ellenkezőleg, ész nélkül cselekszünk, az galibát okozhat, és utólag megbánhatjuk a hirtelenségünket, ha pedig a szív hiányzik, a szeretet hiányzik, akkor a lényeg veszik el a mindennapjainkból.

A befele figyelés és kifele figyelés egyaránt fontos.Előbbi alatt azt értem, hogy a cselekvéseink az értékrendünkkel összhangban legyenek, hogy magunkkal harmóniában legyünk, és a saját utunkat járjuk, ne mások álmait-vágyait valósítsuk meg. A kifele figyelés pedig egyrészt magában foglalja a külvilág reakcióit, viszonyulását és azt is, hogy nyugodtan nézzünk körül, és tanuljunk másoktól. A sikeres emberektől tanulhatunk, átvehetünk tőlük bevált sémákat. Lehet, hogy nem pont ugyanazon az úton haladtak, mint amin mi, de ők is találkoztak kihívással, akadállyal és átjutottak ezeken, megtudhatjuk, hogyan.

A sikeres emberek tudják, hogy mit szeretnének elérni, és hisznek is benne, hogy azt el is tudják érni. A meggyőződésünk erősen befolyásolja azt, hogy végül mennyire leszünk képesek kiaknázni a bennünk lévő lehetőségeket.

Az út belülről kifelé vezet

Paradigmaváltás szükséges a gondolkodásmódunkban: először befele figyeljünk, hiszen ami bent van, az van kint is. Haladjunk belülről kifelé. Ha várunk valamit a környezetünktől, akkor először adjuk mi azt.  A másokkal való kapcsolatainkon úgy tudunk javítani, ha először a magunkkal való kapcsolaton javítunk. Ha azt szeretnénk, hogy tartsanak megbízhatónak minket, akkor legyünk megbízhatóak és így tovább.

Ha a figyelmünk folyamatosan a „majd, ha elértem a célomat” vízióján van, vagyis a jövőben kalandozunk, akkor a jelen izgalmas, szép, tanulságos, valódi pillanatait, mondhatjuk azt, hogy magát az élet savát-borsát, ízét nem éljük meg, és magát az utat nem élvezzük. Az út fontosabb, mint a cél.

Vass Andrea business coach, team és csoport coach, tréner www.vassandi.hu