A magyar vállalatok versenyképessége messze elmarad a kívánatostól Pitti Zoltán volt APEH-elnök, a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Kara Gazdaságpolitikai Tanszékének tudományos kutatója szerint.
– A növekedés nem elhatározás kérdése, annak meg kell teremteni a feltételeit. Úgy tűnik, eddig nem sikerült, hiszen Magyarország a 28. helyről a 63-ra esett vissza a nemzetközi versenyképességi rangsorban – mondta a szakember, aki szerint a magyar GDP előállításban meghatározó és meredeken növekvő trendet mutat a nem pénzügyi vállalatok teljesítménye, így, ha az ország versenyképességét szeretnénk fokozni, erre a szektorra kell fókuszálni.
A szakember szerint a versenyképességi mutatók romlásának okait a szabályozók és ösztönzők területén kell keresni. Az Objektív Kutató Intézet konferenciáján a kutató 7 pontban foglalta össze, hogy mi kell ahhoz¸ hogy egy vállalat növekedésképes legyen.
- Az alaptevékenység eredménye legyen nyereséges
- A nettó árbevétel egyik évről másikra történő növekedése haladja meg az inflációs indexet
– Ezen érdemben a növekedési adóhitel 2015-ös bevezetése sem enyhített. Például azért nem, mert feltétel volt a megelőző évhez képest legalább ötszörös növekedés, aminek összesen 28 vállalkozás felelt meg az én számításom szerint – mutatott rá Pitti, aki szerint az egyéb feltételek is szűkítették az igénybe vevők körét. Pedig a fejlődés érdekében elengedhetetlen lenne, hogy minél többen visszaforgassák a pénzeket a vállalkozásukba és ezt a kormányzat támogassa.
- Az elhasználódott vagyont pótolják az új beruházások
– A cégek döntő hányadánál tehát vagyonfogyást látunk, ami ugyan csak matematikai eredmény, ám azt is jelenti, hogy elmaradnak az új technológiák alkalmazásában, ami viszont már a versenyképességüket fenyegeti.
- A vállalkozás legyen exportképes
– A szép szám a büszkeségünk, de ne feledjük, ez a belső fogyasztás rovására megy. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az exportteljesítményünkben évente 33 ezer társaságnak van szerepe az összesen 400 ezer hazai vállalatból. Nem beszélve a koncentrációról: az exportunk 80%-át a top 200 hazai vállalkozás tagjai adják – mutatott rá a makroszinten kedvező trend másik oldalára Pitti.
Ha viszont a magyarországi cégek nagyobb hányada nem exportál, a növekedésük záloga a hazai fogyasztás élénkülése lenne. Vagyis biztosítani kellene, hogy a belső piacon élénküljön a fizetőképes kereslet. Máskülönben a hazai cégek 70%-ának nem lesz esélye nőni. (Ha Ön is exportpiacra lépést tervez, itt talál információt, hova fordulhat segítségért.)
– A 27%-os áfa nem ebbe az irányba mutat. Ezzel nálunk a legmagasabb a fogyasztást terhelő adók mértéke, és bár az élőmunka-felhasználását terhelő adók a Bajnai-kormány óta folyamatosan csökkennek, a magas áfakulcs ennek pozitív hatását megsemmisíti. Ha viszont összességében csökken a fizetőképes kereslet, hol fog értékesíteni az a vállalkozás, amelyik nem exportál? – tette fel a kérdést a szakember.
- Értékteremtő képesség
- K + F ráfordítás
A K + F bővítése nem áldozatvállalás, hanem nemzeti érdek - hangsúlyozta Pitti. Ennek ellenére úgy tűnik, a maradékértékek között szerepel: látványsportokat például az adózás előtti eredményből támogathatják a vállalatok, kutatás – fejlesztésre kizárólag az adózás utáni eredményből, számtalan másik kedvezményi tétel mellett költhetnek.
- Megfelelően képzett, konvertálható tudással rendelkező munkaerő
– Az állandóan változó és kiszámíthatatlan filozófia, szervezeti rendszer eredménye, hogy ma a magyar diákok 10%-a nem fejezi be az általános iskolát, míg a munkaerő-piacon a magasan képzetteknek van esélyük elhelyezkedni. Az, aki ma nem fejezi be az iskolát, 40 év múlva is munkaképes korban lesz, amikor már nem is a mai, hanem annál technológiailag 40 évvel fejlettebb közegben kellene helyt állnia – hívja fel a hosszú távú veszélyre a figyelmet a szakember.
