A magánélet nem magánügy

2016. február 12. péntek - 07:30 / Timár Gigi
  •    

A munka és magánélet összeegyeztetése, vagy másképp fogalmazva a családbarát munkahely slágertémának számít, mégis még az sem egészen tiszta, hogy miről is beszélünk pontosan. Például, hogy első lépésként saját magunkon kellene túllépnünk a megoldáshoz.

A nők visszavezetése a munkaerőpiacra az egész gazdaság és társadalom szempontjából fontos kérdés. Az Európai Unióban a nők munkaerő-piaci részvétele nem növekedett számottevő mértékben 2006 óta, foglalkoztatási arányuk pedig még mindig alacsonyabb, mint a többi fejlett országban az Unió jelentései szerint. Pedig nem igaz már az a régi összefüggés, hogy a termelékenység növekedéséhez a nőknek ki kellene lépnie a munkaerőpiacról – mondta el a Három királyfi három királylány mozgalom konfrenciáján Spéder Zsolt demográfus, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója. Az összefüggés a nyolcvanas évek óta éppenséggel megfordult: ma azokban az országokban magasabb a termelékenység, ahol a nők nagyobb arányban lépnek be a munkaerőpiacra.

Ennek nyilván van anyagi alapja is, hiszen a kereset a családalapítás feltétele, az alacsony bérszínvonal pedig szükségessé teszi a kétkeresős családmodellt. Ráadásul a GYED előfeltétele is a foglalkoztatotti jogviszony – mondta a kutató. De nem csak financiális, hanem humán erőforrás szempontú logikában is érthető: ha a hosszú iskolázás után a humán tőkét nem hasznosítjuk, olyan erodálódás következik be, ami a családra is hosszú távon negatív következményekkel jár.

Senkinek se jó a túlóra, mégis van
Egyre általánosabb elvárás a szabadidőben végzett munka a munkáltatók részéről, pedig a munka–magánélet egyensúlyának a felborulása nemcsak a munkavállalónak nagyon-nagyon rossz, de a szervezetnek is.

Magánélet a gyereken túl

A munka és magánélet egyensúlyának témájával pillanatnyilag éppen az Európai Unió is foglalkozik vele egy nyilvános konzultáció keretében, amelyhez bárki csatlakozhat. Egyelőre azonban még a probléma megfogalmazása, a címadás is kérdéseket vet fel – mondta el a Három királyfi három királylány mozgalom konfrenciáján Joó Kinga, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnökhelyettese. Az angol elnevezésben nem szerepel a család szó, helyette „work-life balance”, vagyis munka és magánélet egyensúlya kifejezést használják. A magyar fordításban megőrizték a család és munka összeegyeztetését, mivel véleményük szerint a szóhasználat is nagyon fontos ebben a témában.

Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a család fogalmát ne csak a kisgyermekes szülőkre értsük. Nem csak gyerekekről kell gondoskodni, erről pedig kevés szó esik! Lehetnek idős szülők, házastárs ellátása is feladat lehet, ami szintén a munka és magánélet összeegyeztetésének problémakörébe tartozik. Ráadásul az ilyen élethelyzetekre a gyerekekkel kapcsolatos kedvezmények nem érvényesek. Európa fejlettebb felén a gyerek mellett munkát vállalni már nem akkora gond, mint ez. A fórumokon sem a kisgyermekesek panaszkodnak leginkább, hanem az az un. szendvics generáció, akinek idős szüleiről és felnőtt gyerekeiről is gondoskodnia kell – hangsúlyozta Joó Kinga.

De érdemes a magánéletet a családon túl is figyelembe venni. A távmunka lehetősége nem csak a családosoknak segít, hanem annak is, akihez munkaidőben jönne a vízvezeték-szerelő. Az erőfeszítések eredménye pedig kisebb fluktuáció és elkötelezett, lojális munkavállalók.

iroda, szíves lufikkal a fejek felett

Attól, hogy dolgoznak, még emberek
Kép:Regus

A megoldás érdekében gyakran a munkaadókra néz a társadalom, tőlük várjuk a megoldást, azt gondoljuk, csak tőlük függ. Az alapfeltételeket természetesen nekik kell megteremteni, de a munkavállalónak tudnia kell megfelelően élnie vele – hangsúlyozta az előadó. Emellett szükség van a külső támogató körülményekre is, például olyan óvodai rendszerre, ahol adott esetben a beteg gyereket is fogadják.

Az ilyen szempontból jól működő országokban számos különféle megoldás létezik, de általános, hogy egy évnél hosszabb ideig nem maradnak otthon a nők a gyerekekkel. Nagy Britanniában például szinte nincs családpolitika, de a magasabb jövedelműek megfizetik a bébiszittereket. Ezzel szemben például Hollandiában átfogó program van a részmunkaidős foglalkoztatásra. Svédországban viszont egy évig otthon maradnak, utána viszont minden gyerek bölcsödébe jár.

A főnökön múlik a munka-magánélet egyensúlya
A mai világban már nem lehet munka és magánélet egyensúlyának fenntartásáról beszélni a szakértők szerint. Túl kell lépnünk ezen a fogalmon, helyette a kettő integrációját kell megoldanunk. De, hogy ez ne azt jelentse, hogy folyamatosan a munkán jár az agyunk, azért a főnöknek is tennie kell.

A NOE szerint ugyanakkor probléma, hogy a Bizottság nem foglalkozik a családok önrendelkezésének kérdésével. Fontosnak tartják, hogy egyik modell se legyen kötelező a családok számára. A magyar családok kellően felnőttek ahhoz, hogy eldönthessék, hogy szeretnék nevelni a gyerekeiket – mondta az elnökhelyettes, így üdvözlik, hogy a magyar családpolitika többféle lehetőséget kínál.

Egyedül nem megy

Itthon egy európai szinten is nagyvonalú családtámogatási rendszer van, ami azonban nem jól kerül felhasználásra – mondta a konferencián Léder László pszichológus, szervezetfejlesztő.

Hiába állnak ugyanis rendelkezésre a „kemény” feltételek, ha a „puha” dolgokban nem következik be változás. Magyarország minden jó szándék ellenére még mindig a „túlélő”, más szóval zárt gondolkodású társadalmak közé tartozik. Az ilyen országokra – így hazánkra – jellemző a munkaerőpiaci kiszolgáltatottság, az alacsony munkabérek, az, hogy a szervezetek túlterheltek és túlvállalják magukat.

Továbbra is jellemző a hagyományos gondolkodás, ami a nő szerepét az otthon fenntartásában látja – kutatások szerint még Oroszországot is lehagyjuk tradicionális gondolkodásban. Ugyanakkor a nagycsaládok eltűnésével a korábbi minta már nem fenntartható. Nem normális, hogy egy nő egyedül marad otthon a gyerekkel. Ilyen soha nem volt, irreális elvárás. Ahhoz, hogy ebben a helyzetben is minden fél ki tudjon teljesedni, ahhoz gondolkodásváltásra van szükség.

Ameddig a munkahelyeken az asztalnál töltött órák számával mérik a teljesítményt, addig nem lesz változás – véli a szakember, aki Svájcban találkozott olyan esettel, ahol a munkáltató azt nehezményezte, hogy a magyar kolléga 5 óra után még e-mailt küldött, vagyis munkaidő után is dolgozott. Itthon ezzel szemben szinte elvárás a túlmunka. Pedig ettől férfiak is szenvednek, nem csak a nők. A coaching folyamatban az un. kemény férfiak nagy része első sorban arról a feszültségről beszél, amit az jelent neki, hogy nem tud a családjával lenni.

Gond ugyanakkor az itthon elmaradott rekreációs kultúra is. A magyarok többségének nincs hobbija, sokan valószínűleg nem tudnának mit csinálni otthon, ha tényleg ötkor felállnának az irodai asztaltól.

Mit tehetünk?

A munkáltató motiválása az elsődleges –véli a szakember. Ha a munkaadó számára versenyhátrányt jelent a rugalmatlanság, azonnal változtatni fog. Emellett azonban szükség lenne egyéni ösztönző rendszerekre – mint a skandináv apasági szabadság, megfelelő segítő intézményekre – hogy ne a szülőnek kelljen otthon, este leckét csinálni a gyerekkel.

Ami azonban tényleg sokat számít, az a soft tényezők, például a vezetői szemlélet fejlesztése. Ami csak egyéni döntésen múlik.

Olyan apróságokkal is sokat lehet elérni, hogy nem késő délutánra tesznek egy megbeszélést, amin a kisgyerekes szülők már csak feszengve tudnak ott lenni. De a munkáltató megközelítése minden megszólalásában és döntésében meghatároz. Hiába van elvileg home office lehetőség, ha nem kap bónuszt év végén az, aki kihasználja.

Feliratkozom a(z) Cégvezetés & irányítás téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek