A magyarul is megjelent Fordulópont – Ahol a kis különbségekből nagy változás lesz és Ösztönösen – A döntésről másképp című amerikai bestsellerek szerzője, Malcolm Gladwell új könyvében azt állítja: akinek mindenért meg kell küzdenie, az megedződik, és leleményesebb lesz. A tömegkultúra szintjére hozott gazdaságelmélet, a „pop(uláris)-ökonómia” irányadó bölcsész-sztárja Dávid és Góliát című könyvével most azt üzeni: az emberi lét elkerülhetetlen traumáiból akár jó is jöhet.
Gladwell mindig provokál. Szokatlan szempontokat vet fel, újszerű megvilágításba helyez ismert tényeket, folyamatokat. De alapfelvetése ezúttal közhelyszerű. Tulajdonképpen a mélyről jövő, önerőből érvényesülő self-made man jól ismert amerikai mítoszát tépázza. A hatalmi pozíció, a piacvezető státusz nemcsak kényelmessé tehet, hanem autokratává is. Még egy világhatalom (Anglia) is függhet attól, hogyan viszonyul hozzá egy aprócska ország (Észak-Írország). De a Góliátok demitizálása sem olyan eredeti ötlet, mint ahogy azt Gladwell szeretné elhitetni. Elvégre a vietnami és az iraki háború után már a fél világ tisztában van vele, hogy az erőfitogtatás önmagában aligha vezet jóra (főleg, ha az al-Kaida terroristái dávidi találékonyságról tesznek tanúbizonyságot).
Góliát, Dávid-komplexussal
A szerző tulajdonképpen a happy enddel végződő hollywoodi filmek megfelelőjét tálalja az üzleti könyvek műfajában. A determinizmus divatjára szeretne pontot tenni. A Forbes kritikusa gyakorlatias tanulságot von le a könyvből: nem árt megfontolni a befektetést olyan cégekbe (vagy munkavállalóként olyanokhoz szerződni), amelyek renitens, átlagtól eltérő, sőt lenézett piaci szereplők. Mert könnyen meglehet, hogy ezek lesznek a befutók.
A könyvhöz folytatott kutatómunka során a szerző a tehetősek és hatalmasak közül bárkivel találkozott, az Dávidnak, az esélytelenebb félnek (a nehezen magyarítható underdognak) látta magát. Talán ezért tudtak a csúcson maradni. Mert éberek. (Vagy netán rangba, vagyonba beleszületettek, akik álszerények, s hamis énképpel Dávidnak képzelik magukat?)
A cél szentesíti az eszközt
Gladwell érvelése ott a legérdekesebb, ahol a Dávidok trükkjeinek etikusságát feszegeti. Ugyanis a gyengébb felek gyakran folyamodnak kétes húzásokhoz. Afféle gerillataktikához.
Martin Luther King és társai felvonulásaikat késő délutánra halasztották, olyan benyomást keltve a rendőrökben, hogy a munkából hazafelé sétálók is a tömeghez tartoznak. Az események hevében letartóztatott gyerekekkel hamar megteltek a börtönök, így a rendőrfőnök feketékkel szembeni ellenszenve fordítva sült el: saját renoméját és „üzletvitelét” borította fel. A dávidok nem a fair play szabályainak betartásáról híresek, Harvey Weinstein (Miramax stúdió), Steve Jobs, Richard Branson, Larry Ellison (Oracle) Jack Welch (GE) egyaránt híresek visszatetsző húzásaikról. Mentségükre szolgáljon, hogy ők a döntést nem kényelmi helyzetben hozzák, fotelben, fűtött szobában, üldöztetéstől mentesen.
Ismerjük a mondást: „Amibe nem halsz bele, az erősebbé tesz.” Ami a nagy baj: Gladwell adós marad annak megfejtésével, miért van az, hogy valakit összetör a fiatalkori trauma, míg másokat acélossá tesz. Pedig ez lenne a fő kérdés.
