A ledolgozott hátrány mint előny

2014. február 22. szombat - 10:10 / Kriston László
  •    

Vajon miért győznek a kis Dávidok a nagy Góliátok ellen? Malcolm Gladwell új művében „világmegváltósabb”, mint a korábbiakban: már nem csupán a legütősebb marketingstratégia definiálásán agyal, hanem a társadalom egészének jóléte izgatja.

Kép:FreeDigitalPhotos.net/bplanet

A magyarul is megjelent Fordulópont – Ahol a kis különbségekből nagy változás lesz és Ösztönösen – A döntésről másképp című amerikai bestsellerek szerzője, Malcolm Gladwell új könyvében azt állítja: akinek mindenért meg kell küzdenie, az megedződik, és leleményesebb lesz. A tömegkultúra szintjére hozott gazdaságelmélet, a „pop(uláris)-ökonómia” irányadó bölcsész-sztárja Dávid és Góliát című könyvével most azt üzeni: az emberi lét elkerülhetetlen traumáiból akár jó is jöhet.

Gladwell mindig provokál. Szokatlan szempontokat vet fel, újszerű megvilágításba helyez ismert tényeket, folyamatokat. De alapfelvetése ezúttal közhelyszerű. Tulajdonképpen a mélyről jövő, önerőből érvényesülő self-made man jól ismert amerikai mítoszát tépázza. A hatalmi pozíció, a piacvezető státusz nemcsak kényelmessé tehet, hanem autokratává is. Még egy világhatalom (Anglia) is függhet attól, hogyan viszonyul hozzá egy aprócska ország (Észak-Írország). De a Góliátok demitizálása sem olyan eredeti ötlet, mint ahogy azt Gladwell szeretné elhitetni. Elvégre a vietnami és az iraki háború után már a fél világ tisztában van vele, hogy az erőfitogtatás önmagában aligha vezet jóra (főleg, ha az al-Kaida terroristái dávidi találékonyságról tesznek tanúbizonyságot).

Góliát, Dávid-komplexussal

A szerző tulajdonképpen a happy enddel végződő hollywoodi filmek megfelelőjét tálalja az üzleti könyvek műfajában. A determinizmus divatjára szeretne pontot tenni. A Forbes kritikusa gyakorlatias tanulságot von le a könyvből: nem árt megfontolni a befektetést olyan cégekbe (vagy munkavállalóként olyanokhoz szerződni), amelyek renitens, átlagtól eltérő, sőt lenézett piaci szereplők. Mert könnyen meglehet, hogy ezek lesznek a befutók.

A kudarc dicsérete
Vajon kinek van több kudarca? Egy kudarc-embernek vagy egy siker-embernek? Bármennyire meglepő is, egy sikeres embernek sokkal több kudarca van élete során. Érdemes hát elgondolkodni azon, mit is gondoljunk a kudarcokról! A Piac&Profit szakértője segít!

A jól és rosszul teljesítő osztályokban uralkodó dinamikáktól a vietnami háborún át a rákkutatásig a könyvbéli példák mind arról szólnak, hogy a sereghajtó gyakrabban kerül végül az élre, mint gondolnánk. Gladwell értelmezésében a háborúzásban amatőr juhászfiú, Dávid győzelme a tapasztalt harcos, Góliát felett tehát nem csodaszerű. Az erőfölény nem feltétlenül jelent könnyen megjósolható végkimenetelt. Ivan Arreguín-Toft például az elmúlt 200 év sporteseményeiből kiszámolta: az esetek 28,5 százalékában a fizikailag gyengébbek győztek.

A könyvhöz folytatott kutatómunka során a szerző a tehetősek és hatalmasak közül bárkivel találkozott, az Dávidnak, az esélytelenebb félnek (a nehezen magyarítható underdognak) látta magát. Talán ezért tudtak a csúcson maradni. Mert éberek. (Vagy netán rangba, vagyonba beleszületettek, akik álszerények, s hamis énképpel Dávidnak képzelik magukat?)

A cél szentesíti az eszközt

Gladwell érvelése ott a legérdekesebb, ahol a Dávidok trükkjeinek etikusságát feszegeti. Ugyanis a gyengébb felek gyakran folyamodnak kétes húzásokhoz. Afféle gerillataktikához.

Martin Luther King és társai felvonulásaikat késő délutánra halasztották, olyan benyomást keltve a rendőrökben, hogy a munkából hazafelé sétálók is a tömeghez tartoznak. Az események hevében letartóztatott gyerekekkel hamar megteltek a börtönök, így a rendőrfőnök feketékkel szembeni ellenszenve fordítva sült el: saját renoméját és „üzletvitelét” borította fel. A dávidok nem a fair play szabályainak betartásáról híresek, Harvey Weinstein (Miramax stúdió), Steve Jobs, Richard Branson, Larry Ellison (Oracle) Jack Welch (GE) egyaránt híresek visszatetsző húzásaikról. Mentségükre szolgáljon, hogy ők a döntést nem kényelmi helyzetben hozzák, fotelben, fűtött szobában, üldöztetéstől mentesen.

Ismerjük a mondást: „Amibe nem halsz bele, az erősebbé tesz.” Ami a nagy baj: Gladwell adós marad annak megfejtésével, miért van az, hogy valakit összetör a fiatalkori trauma, míg másokat acélossá tesz. Pedig ez lenne a fő kérdés.