A sertéshús áfacsökkentéséhez fűzött magyarázatok felhívják a figyelmet, hogy a sertéshús, illetve az abból készült termékek fogyasztói ára ettől nem csökken, sőt akár emelkedés is bekövetkezhet az „adómentes” – tehát olcsó – alapanyag eltűnése miatt. A sertéságazat forgalmában 30-50 százalékra becsülik a feketegazdaság arányát. Ha ezt sikerülne értelmetlenné tenni – ez az áfa-csökkentés célja – akkor a legális termelők jelentős, illegális versenyelőnyt élvező konkurenciától szabadulhatnának meg. (Az áfacsökkentésről részletesebben itt olvashat!)

Az elfogadott intézkedés elsősorban a hazai sertéstenyésztő vállalatokat és a legális importőröket hozza kedvezőbb helyzetbe, a felvásárló és húsfeldolgozó cégek likviditási helyzete javul. A kistermelők a változásnak inkább a hátrányait szenvedik majd el. A 2010-es agrárcenzus szerint a sertésállomány 30 százaléka egyéni gazdaságokban, ennek kilenctizede 100 állatnál kevesebbet tartóknál volt. Az ilyen kicsiny termelőkre nem vonatkoznak az áfa-szabályok, ők a felvásárlótól 7 százalék árkompenzációt kapnak, amivel a felvásárló a forgalmi adóhoz hasonlóan csökkentheti a saját áfafizetési kötelezettségeit - olvasható a GKI legfrissebb blogbejegyzésében.

A nagyobb tenyésztők és a mezőgazdasági vállalatok, gazdálkodó szervezetek – az állomány 70 százalékát nevelők – a szokásos áfa-rend szerint működnek. Ezt az árutömeget növeli az élősertés és az egész, illetve félsertés behozatal. A sertéstenyésztőtől és az importőrtől vagy a felvásárlóhoz, vagy közvetlenül a vágóhídra kerül az állat, a levágott sertést egészben, hasítva, vagy bontva szállítják a feldolgozóüzemekbe és a hentesüzletekbe. A nagyobb cégek közül sok az integrált termelő, vagyis a takarmányt megtermeli a földjén, maga tenyészti, hizlalja, vágja az állatokat, sőt a feldolgozás bizonyos fázisait is elvégzi. A húsüzemek maguk is foglalkozhatnak alapanyag-behozatallal.

A legális árufolyamatot tekintve a kistermelők a változások hatására elbukják a 27 százalékos áfához képest élvezett előnyüket, sőt, a tőlük vásárolt sertést magasabb árkompenzáció (7%) terheli majd, mint a szervezeteknek fizetendő 5 százalék áfa. Ez persze inkább csak a felvásárló likviditása szempontjából érdekes, hiszen nagyon ritka az, hogy végső fogyasztó vásárolja meg így a hízót. A másik buktató az állattenyésztő szervezetek likviditása lehet, hiszen az ő vásárolt termékeiken – például a takarmányon - marad a 27 százalékos kulcs. Bár az a jellemző, hogy a legnagyobb költséget jelentő tételt, a takarmányt maguk termelik meg (ameddig az új földtörvényben előírt birtokméret-korlátok ezt lehetővé teszik), a közbenső felhasználás (pl. takarmány, energia, állat-gyógyászat) értéke az uniós farmstatisztikák szerint 80 százalék körül van a magyar állattenyésztő gazdaságokban. Így áfa fizető pozícióból áfa-visszaigénylővé válnak, ami likviditásvesztéshez vezet.

Körükben már fel is merült az áfa-visszaigénylés automatikus gyakorlása iránti igény. A vágóhidak, illetve az alapanyagot közvetlenül beszerző feldolgozók likviditása javul, hiszen kevesebb áfát kell kifizetniük az alapanyagért, befizetési kötelezettségükből ugyan majd kevesebbet is vonhatnak le értékesítéskor, addig azonban náluk marad a pénz.

Forrás: KSH

A feketegazdaság a folyamat egészében jelen van. A tipikus módszerek egyik része az áru forrását hamisította meg: a kistermelőnek fizetett 7 százalék árkompenzáció helyett 27 százalék input áfát tüntetett fel, illetve be nem jelentett import árut forgalmaztak, mindig hamis számlával igazolva az eredetet. A másik út a fiktív export volt, amire visszaigényelték az áfát. Mindkét esetben cégláncolaton futott át az áru (legalábbis papíron), aminek költségei és kockázatai eltörpültek a megnyert összegek mellett.

Ez az 5 százalékos kulcs mellett már valószínűleg nem lesz jövedelmező. A folyamatban mindig kellett végső pont, ahol piacra lépett az áru és befolyt az ellenértéke. Az ábrából látszik, hogy a bejelentett export mértéke messze elmarad a 30-50 százaléknyira becsült feketegazdaságtól, azonban be nem jelentett ügyletekről nem tudhatunk. A legális forgalom mellett – mint ahogy néhány esetben már a NAV feltárta - kiépült a láthatatlan vertikum is, a feketén nevelt hízótól, az illegális importon át a szintén feketén dolgozó vágóhidakig, feldolgozókig és eladókig. Élő és félsertést még csak el lehet látni azonosítóval, de a bontott húst, a feldolgozott hústerméket már nem. A legálisan működő integrált termelő cégek pozícióját nem igazán érinti az élősertés és a levágott egész, illetve félsertés áfájának változása, hiszen mindez cégen belüli fázis.

Más a helyzet a vágással, bontással foglakozó vágóhidakon és a feldolgozóknál. Hozzájuk ezentúl 5 százalék áfával jön be az alapanyag és 27-tel megy ki. Itt olyan rés van az input és az output között, amire érdemes rámozdulni. Nyilvánvaló, hogy a húságazaton belüli maffiák tevékenysége ide fog tolódni. A számla nélküli kolbász-árudák, az éttermek, vendéglátóhelyek is változatlan feltételekkel jutnak hozzá a sertéshúshoz, csak annyiról kell papírt, ÁNTSZ-álló dokumentumot felmutatniuk, amennyi éppen a szem előtt van. A kiépült hálózatok más ágazatokra is átállhatnak. A baromfi és a cukor ágazatban már jelzik, hogy növekvő feketegazdaságra utaló jeleket tapasztalnak.